Karácsony van Firenzében
Az árusok között bolyongok, a fényfüzérek szerények. Az utcák csendesek, hiányoznak a robogók, biztosan már hideg van nekik. Nincs tömeg – bezzeg, mikor az Új Nő kirándulócsapatával nyáron itt jártunk! Szedem a lábam, mert akkor is majdnem lekéstem Fra Angelico-freskóiról a San Marco-kolostorban. Lassan zárnak. Pedig a tizenkét muzsikáló angyal most aktuális igazán. Sok-sok évet leéltem úgy az életemből, hogy nem ismertem Fra Angelico angyalait. Egy fekete-fehér könyvben láttam meg őket, az aranyos glória akkor még hiányzott a fejük körül. Abba szerettem bele csak igazán! Ekkor láttam először, hogy a szépséget és a jóságot meg lehet festeni. Hogy a szépség és jóság nem csak múló pillanat a lélekben. És még jobb, hogy a messzi 15. században ennek a jámbor barátnak módja volt mindezt megfesteni. Nem kellett a kinti világban tülekednie, dudát nyomni, előzni, és felülmúlni a másik embert.
Életében legalább egyszer majdnem mindenki átél valami különlegeset
A fiam pár hete karambolozott, csoda, hogy megmenekült. „Az összes angyal vigyázott rá!” – szóltak róla az első híradások. 
Valaki vigyáz ránk! Mindenki megéli egyszer életében ezt az érzést. Nem véletlenül hiszünk az angyalokban. Még az az ember is bennük bízik, aki amúgy semmiben sem hisz.
Az első elképzelések szerint az angyalok életerős ifjak voltak, hosszú fehér lepelben. Csak a középkor vége felé nőiesítették el őket, szárnyakat adtak rájuk: ők lettek a reneszánsz puttói. A szárny a légiességüket fejezi ki, azt, hogy a levegőn át hozzák az üzeneteket. Glóriájuk azt mutatja, hogy Isten dicsőségéből rájuk sugárzik a legtöbb. Nem véletlen, hogy Máriával is angyal tudatta, hogy Isten őt választotta ki a Megváltó édesanyjának. Jézus születését szintén angyalok serege adja tudtul a pásztoroknak.
Nekem az angyalok Fra Angelico angyalait jelentik. Most sem hiszek jobban, mint gyerekkoromban. Akkor is ugyanúgy kétkedve pásztáztam a szememmel az eget. Azt azonban hinnem kellett, és azóta is hiszem, hogy nem egyedül vagyunk ebben a világban. Számkivetve, a természet szeszélyeinek odadobva. Mert akkor már rég fölzabált volna bennünket a ragadozó tigris. Az isteni is belénk lehet ültetve, mert minden épeszű ember tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. És talán éppen ez a részünk teszi lehetővé az angyali közbenjárást! Azt, hogy néha csodákban van részünk, és nem csupán véletlenekben vagy szerencsében. 
NAGYVENDÉGI ÉVA

 

Angyalok
„Áldott vagy te az asszonyok között” Karácsonykor az egyik legnépszerűbb téma az angyali üdvözlet. Gábriel arkangyal és Mária találkozása. Gábriel hírül adja Máriának, hogy megfogan, s nemsokára megszületik a kis Jézus. A bűnbe esett emberpár oldalt leselkedik. A képet az ájtatos firenzei szerzetes, Fra Angelico festette. Angelico tesvér szerzetes volt. Az ecset a kezében arra volt jó, hogy a legélethűebben megjeleníthesse a történeteket. Nem volt újító festő, és nem a maga dicsőségére festett, hanem az emberek örömére. Angyalkák vezették az ecsetét. Én legalábbis ebben hiszek.