Ugye, ezt a dalt szinte mindenki ismeri? Régebben százszor is meghallgattam egy kopott bakelit hanglemezről ezt a számot. Csak éppen fogalmam sem volt róla, miről szól: a kábítószerezésről.
Akárhogy tolnánk is, kedves Olvasó, igen, eljött a tél. De pánikra semmi ok, ez az egyik legillatosabb évszaka a gasztronómiának. A tök, a dió, a szőlő, az őszi alma, és még sorolhatnánk.
Életem meghatározó traumája volt, amikor 13 éves koromban megjött. A bajom. Így mondtuk mi még akkor, ilyen negatív felhanggal. Így, ebben a megközelítésben vettük át az előttünk levő generációtól azt, hogy a menstruáció valami rossz dolog.
Dédanyáink idejében elképzelhetetlen volt, hogy egy polgárasszony ablakot mosson, ő cipelje haza a piacról a kosarakat. A konyhában vagy kisszobában mindig ott állt a kiscseléd ágya. Új Nő újraolvasó: hogyan vélekedtek a témáról 1996-ban megjelent cikkünkben?
,,Ó, én csak a nászutamat sírom vissza. (...) Az életben ez az egyetlen álmunk teljesedik be... (...) Életünknek csupán ez az egyetlen szakasza merő varázs, ez az egyetlen ábrándunk, amely oly zavartalan, hogy csak hónapok múltán ocsúdunk fel belőle..." Guy de Maupassant novellája.
„Férjből boldog édesapa, édesapából magányos férj lettem. Lehet, hogy csak donornak kellettem? Férfi vagyok: édesapa és férj, aki az elmúlt két évben érzelmileg teljesen elveszítette a feleségét” – írja egyik olvasónk.
A nagymamának valóban csak játszania kell a gyerekekkel? Semmi más dolga velük? Mi van, ha szeretne beleszólni a nevelésbe – vagy éppen nem tudja lekötni őket?
