Amikor már küszöbön van a nyári szünet, a gyerekekkel alig lehet bírni, úgy örülnek az elkövetkezendő iskolapadmentes hónapoknak. A felnőttek azonban verejtékben úsznak a tengerpart azúrkék vize helyett, hiszen az élet és a munka megy tovább. A két véglet között azonban ott lebegnek a középiskolát, szakközépiskolát és főiskolát, egyetemet elvégző diákok az éterben. A középsulisok azon izgulnak, hogy felveszik-e őket az egyetemre, és hogy szeptemberben merre folytatják tovább az útjukat (s addig, szeptemberig gondtalan életet élhetnek, hiszen a munkaügyi hivatalban sem kell még jelentkezniük), viszont a friss diplomásoknál már jóval nagyobb a tét. Hiszen valóban úgy fest, itt a vége, fuss el véle: diploma a kézben, szóval, indulhat a munkásélet! 

Jöjjön, aminek jönnie kell!
Diplomával a kezünkben, boldogan toppanunk be nyár elején a nagybetűs életbe, csak ha addig nem sikerült a gyakorlatban tapasztalatot szereznünk, akkor rögtön megbélyegeznek minket azzal, hogy pályakezdők vagyunk. Ami természetesen jogos, viszont ez azzal jár, hogy jóval kevesebb fizetést kínálnak majd, és nem biztos, hogy minket választanak egy állásinterjún. Hiszen mindenki a munkatapasztalattal rendelkezőket fogja előnyben részesíteni. Nyilvánvaló, hogy aki már dolgozott életében valahol, annak nem kell mindent töviről hegyire elmagyarázni. Viszont az is igaz, hogy talán a friss diplomások sokkal lelkesebbek, mint azok, akik már néhány évet ledolgoztak egy olyan helyen, ami mostanra már halálra untatta őket. 

Az első lépések
Bizony, bizony, mondom néktek, ilyenkor jönnek az első nagy pofonok, amikor rájövünk, hogy nem kellünk senkinek a munkaerőpiacon. Bőszen mondjuk a magunkét, hogy márpedig én nem ezért meg azért tanultam ennyit, hogy aztán ne legyen egy jól fizető munkahelyem! S ekkor gondolkozunk el igazán azon, hogy már a főiskola mellett is bele kellett volna kóstolni abba a nagybetűs életbe. Mert bele kellett volna... Arról nem beszélve, hogy ha fel veszik is az ember lányát az első munkahelyére, lehet, hogy azt sem fogja tudni, hányadikán van elseje, mert még életében nem dolgozott. Azok viszont valóban elég kínos pillanatok lehetnek. Ennek ellenére nem szabad feladni a reményt! Előbb vagy utóbb (bárhol is kezdünk) nekünk is lesz munkatapasztalatunk, utána jöhet a többi...

Friss diplomások!
Amint kezetekben van a diploma, rögtön utána néhány nappal irány a munkaügyi hivatal, abban az esetben, ha nem találtatok még magatoknak munkát. Hiszen innentől kezdve az állam bácsi nem támogat senkit. Ha tényleg nem lenne kilátásban semmilyen meló, vállaljatok el bármit, ami szembe jön veletek, hiszen pénzből él az ember (na meg tapasztalatból). Túlképzés van, rengeteg a pályakezdő és a gyakornok, lehet néhány hónap után viszont valóban ráleltek majd az álommunkahelyetekre is. Azonban ekkor kezdődik csak igazán az élet, szóval: nem szabad csüggedni!

Ingyengyakorlat, kevés szabadidő 
Éppen ezért a főiskola és egyetem mellett már érdemes rászoktatni magunkat a saját megélhetésünket biztosító munkára. Mert igenis szükségünk lesz rá. Egyrészt nagyon hasznos, hiszen tényleg, mire kikerülünk a nagyvilágba, lesz némi sejtésünk arról, hogyan működik egy munkahely. A hátránya viszont az, hogy ingyenmunkát végzünk, s a szabadidőnk is megcsappan mellette. Ez szó szerint olyan tevékenység, ami elsőre borzalmas, mert egy idő után elveszted a motivációdat, hogy pénzt sem kapsz azért, hogy gürcölsz, és még szórakozni sem nagyon tudsz mellette eljárni. A tanulásról már nem is beszélve. Viszont az biztos, hogy kis idő múlva remekül fog mutatni a szakmai tapasztalat az önéletrajzodban. Egyszóval kamatoztatni tudod a gyakorlatban szerzett tudásodat is. A többi már csak a talpraesettségeden múlik úgyis.

Leendő friss diplomásoknak!
Csak azt tudom javasolni nektek, hogy az egyetemi évek alatt mindenki kezdjen el gyakornokoskodni. Még ha úgy gondoljátok is, hogy nincs rá idő, valamit vállalni kell, annak fejében, hogy amire megérkeztek az iskola végéhez, könnyebben útnak tudjatok indulni. Hamarabb alkalmazzák azokat a diplomásokat, akik jó néhány hónapot lehúztak ingyen ilyen-olyan cégeknél gyakornokként. Egyszerűen ez ma kell és javallott, a rengeteg nyelvvizsga mellett. Plusz felkészít titeket ez a nyüzsgés és pörgés a valódi, „semmire nincs időm a munka mellett” életre, ami rátok vár! Szóval, „nincs más hátra, mint előre”. Hajrá!

Derzsi Bernadett