A rovat célja, hogy közelebb hozza olvasójához a pszichológiát. Vezeti: Nagy Annamária pszichológus (Komárom)
A magyar származású amerikai pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály egész életében arra keresi a választ, miért és hogyan érdemes élni. A 70-es években kezdte tanulmányozni, hogy mikor érezzük igazán boldognak magunkat. Művészeket, tudósokat, kreatív embereket figyelt meg. Egy táncos így írja le a boldogság-élményét: „Erősen koncentrálsz. Nem kalandozik a képzeleted, nem gondolsz semmi másra, teljesen belemerülsz abba, amit éppen csinálsz… Az energia szabadon áramlik benned. Ellazult, kiegyensúlyozott és mégis energikus vagy.” Átlagemberek is mondják, hogy jól érzik magukat, mikor épp dolgoznak. Pedig, ugye, erősen él bennünk a sztereotípia, hogy a munka csak azért kell, hogy aztán pihenhessünk. A szükséges rossz. Csíkszentmihályi ennek pont az ellenkezőjét bizonyította be. (
A kellemes állapotot, amelyről rengetegen beszámoltak, a kutató FLOW-nak, áramlatnak nevezte el. Flow-ban az ember elveszíti időérzékét, akár órákon keresztül folytatja a tevékenységét, csak magáért a cselekvésért, a cselekvés öröméért. Közben fókuszál, világosan lebeg előtte a cél. Persze ezt az áramlást átélhetjük hobbitevékenység közben is (hegymászás, rajzolás közben is), vagy mikor csak úgy bámuljuk a holdat, és hallgatjuk a csöndet. Jó „ott lenni, benne lenni”. Csíkszentmihályi szerint minden embernek szüksége van értelmes célokra. Vannak olyanok, akiknek könnyebb áramlatélményt átélni. Rájuk jellemző, hogy képesek a legmonotonabb munkát is élvezni. És a hobbijukat teljes átéléssel és szenvedélyesen művelik. Folyamatosan haladnak a cél felé, és már az odavezető úton jól érzik magukat. Az ilyen embereket nevezi Csíkszentmihályi autotelikus személyiségeknek.
Róluk olvasva elkezdtem találgatni, vajon környezetemben ki lehet ilyen szerencsés tulajdonságokkal megáldva. Nem kellett sokáig kutatni, hiszen tagja vagyok a Komáromban székelő Cékla Klubnak, melynek vezetőjére tökéletesen illett a leírás. Számtalanszor szembesültem vele, mekkora örömmel végzi munkáját, mennyire elkötelezett a biotermelés mellett, milyen szívesen ad elő a témában. Dávid 37 éves, agrármérnök, tíz éve házas, három gyermek édesapja. Három éve indította a Cékla Klubot: ez egy biozöldség közösség. Biogazdálkodásban rengetegféle zöldséget és gyümölcsöt termel, melyeket minden héten frissen szedve ládákba válogat, és a klub tagjainak átvételre elkészít. A Cékla Klubról így beszél: – A legizgalmasabb, hogy a nulláról építhetek fel egy rendszert a saját elképzeléseim szerint. Dolgoztam állami, keményen bürokratikus intézményben. Nem volt nekem való. Mikor a flow-ról beszélgetünk, elég hamar eszébe jut a „tengerérzés”, amit találóan „moszatállapotként” jellemez: – Mikor ellenállás nélkül fekszem a vízen, és hagyom sodortatni magam. Kiürül az elmém, gondolataim letisztulnak, és könnyedén áramlanak. Hasonlít egyfajta meditációhoz. Képes lennék egész nap így ringatózni – mondja nevetve. A munkán kívül számos olyan tevékenységet folytat, melyek áramlatélménybe sodorják. – Télen, mikor kevesebb a munka, szeretek bútorokat készíteni. Élvezem a munkát a tervezéstől egészen a lakkozásig. Minden fázisnak megvan a maga tempója. Fontos számomra az értő komolyzene-hallgatás. A mindennapokban ritkán fókuszálok az érzéseimre, zenehallgatás alatt viszont elementáris erők törnek nagyon könnyen felszínre. Előfordul, hogy a hideg ráz egy-egy kedves mű hallgatása közben.
Második alanyom, András 35 éves, két gyermek édesapja. Évek óta egy kisvállalkozás alapítója és vezetője. Dáviddal ellentétben ő munka közben éli át a FLOW-élményt. – Akkor a legjobb, ha nincs túl sok nyomasztó, sürgető feladat, és bármennyi időt szentelhetek egy tevékenységnek. Legszívesebben számítógépes munkákat végzek, rendszereket tökéletesítek. Szeretem, ha egy komplex problémán dolgozhatom. Lépésről lépésre közelebb kerülök a megoldáshoz. Ilyenkor teljesen belefeledkezem, miközben szalad az idő. Kizárom a külvilágot – mondja. Nagyon hasonló élmény volt számára régebben az autószerelés vagy a testépítés.
A példák alapján mindnyájunknak érdemes elgondolkodni, hány olyan tevékenység van az életükben, amelyek ilyen előrevivő érzésekkel ajándékoznak meg bennünket. Vizsgáljuk friss szemmel munkánkat. Van olyan része, amit szívesen végzünk? Ha igen, próbáljunk specializálódni irányába. Tűzzünk ki merész, de elérhető célokat! Ha nincs kedves munkánk, tudjuk meg, mit végeznénk szívesen? Vegyük górcső alá szabadidőnket is. Milyen tevékenységgel töltjük ezeket a drága órákat?
Jó hír: nem kell autotelikus személyiséggel születni ahhoz, hogy flow-élményünk lehessen. Elég, ha kiválasztunk egy megfelelő tevékenységet, amelyben folyamatos fejlődésre törekszünk.
