Emlékszem, gyerekkorunkban nemcsak azért imádtuk a nyarat, mert nem kell korán kelni és iskolába menni, hanem mert különféle táborokba mehettünk, ahol izgalmas kalandok vártak ránk. Az volt a legjobb az egészben, hogy reggeltől estig játszottunk, túráztunk, gyöngyöt fűztünk – egyszóval teljesen lefoglaltak minket –, miközben észre sem vettük, s máris új barátságokra tettünk szert. Anya meg apa örült, hogy a gyerkőcök jó helyen vannak, vigyáznak ránk, plusz végre szusszanhatnak egyet ők is a nyáron.
Ma majdnem minden szülő azt panaszolja, hogy nem tudja hova tenni a gyerekét. Anya és apa bőszen dolgoznak, az óvodák és az iskolák pedig szünidőt tartanak. Bizony, jól jön ilyenkor az öreg a háznál: bevetik a nagyszülőket. Ám a gyerek gyorsan kifog rajtuk, hiszen leleményes kis teremtés, aki egy idő után megunja, hogy nincsenek mellette a vele korabeli játszótársak, akikkel olyan jól elszórakozhat. Éppen ezért olyan nagy öröm kicsik és nagyok számára a nyári táboroztatás.
Jó példával jár elöl a négynapos Kukkónia tábor, melynek idén a bősi Hóstád Panzió adott otthont. Játék, móka, mulatás, ismerkedés a múlttal, jelennel, különféle programok keretében. A szavak helyett azonban meséljenek a képek.
