Ikerpárok. Akik már születésük előttről ismerik egymást, hiszen egy pocakban töltötték a kilenc hónap valamennyi napját. A téma mindig nagyon érdekes és kivételes. 

Mindig csodálattal néztem, ha valakinek ikertestvére volt. Gyerekkoromban mindig azon gondolkodtam: hogyan lehet, hogy valaki ugyanolyan, mint én vagyok, de mégsem én vagyok? Az ikrek ketten vannak, és mégis olyan egyformák, mint két tojás. Iskolásként úgy képzeltem, hogy egymás helyett felelhetnek, megtréfálják a szülőket és másokat is. Mi az igazság? – kérdeztem szereplőinktől. Összeállításunkban az egyformaságot és a különbségeket kerestük. Sikeresen meg is találtuk! Csupa különleges ikerpárral hozott össze a sors minket. 

KÉTPETÉJŰ IKREK: Lukács Zsófia és Erzsébet (19, Kamocsa, egyetemi hallgatók)
A császármetszéssel született ikrek közül 5 perccel Zsófi az idősebb. A lányok annyira egyformák, hogy senki nem gondolná róluk, hogy kétpetéjű ikrek! A családban a nagyszülők felől születtek már ikrek. 

Mindketten a nyitrai egyetem elsőéves hallgatói. Zsófi idegenforgalmat tanul, míg Sziszi – ahogy mindenki hívja – magyar–szlovák kétnyelvű ügyvitelszervezést. Míg régebben Sziszi járt ki többet szórakozni, mára felcserélődtek a szerepek, és most Zsófi élvezi jobban az egyetemet. Bár nem egy szakra járnak, de ugyanabban az épületben tanulnak, így a tanárok és a diáktársak is folyamatosan összekeverik őket. Sziszin nem múlik: ő még a haját is levágatta, hogy meg tudják különböztetni őket. Bár szerinte nem is annyira hasonlítanak egymásra.

Amiben különböznek
Kiskorukban mindig egyforma ruhát viseltek. Amikor már ők dönthettek az öltözködésről, azonnal különböző rucikba bújtak. Sziszi az egyszerű vonalú ruhákat kedveli – a pasztell, a bézs, a rózsaszín a kedvenc színe. Zsófi viszont a hangsúlyosabb sminket kedveli, és a dögös vörös és fekete színeket. Vannak egyforma darabjaik is. – Nagyon szeretem a könyveket, a színházat, és gitározom, amikor időm engedi – vallja magáról Sziszi, aki számára az írás is fontos. Ő írta a Komáromi Jókai Színház blogját egy évadon keresztül! (Hogy mik ki nem derülnek!)

Zsófi nem szeret olvasni. – A sport áll hozzám közel, a kézilabda, a röplabda. Emellett szeretek festeni és rajzolni.

Ami közös bennük
A baráti körük egyforma, hiszen ugyanazokba az iskolákba jártak. Egy menetre jár az agyuk: többször megesett, hogy egyszerre mondták ki ugyanazt. Egyre jobban tetszik nekik, hogy ennyire egyformák. Tavalyelőtt részt vettek az ercsi ikertalálkozón, ami nagyon tetszett nekik. Az ikerregiszterbe is bejelentkeztek. 

Kihasználni a helyzetet
Sokan megkérdezik tőlük, hogy nem használják-e ki, hogy van hasonmásuk, de ők rendesek, és nem használják ki a hasonlóságot. Mikor kicsik voltak, itt-ott még meg akarták viccelni a szülőket, de „egy szülő eszén nehéz túljárni”. A fiúkat sem csapnák be. Hiszen nem teljesen egyformák, biztosan rájönnének. Szerintük, aki akarja, meg tudja őket különböztetni. Ők nem tipikus összenőtt ikrek. Inkább testvéreknek érzik magukat. Van egy nővérük, aki 7 évvel idősebb. Vele még jobban kijönnek, mint egymással, sokszor kérnek tőle tanácsot.

AKIK NEM HASONLÍTANAK: Schmeidler Patrícia és Natália (25, Hegysúr, Patrícia fodrász, Natália virágkötő)
A lányok közül Patrícia az idősebb, 10 perccel. Kétpetéjű ikrek, akik egyáltalán nem hasonlítanak egymásra sem külső jegyekben, sem a belső tulajdonságaikban. Csak igen kicsi korukban keverték őket, majd ügyesen kinőtték a hasonlóságot. Patrícia szőke volt, Natália pedig barna. Most pedig Natália vörös és Patrícia a barna hajú.

Amiben különböznek
Sokan még azon is csodálkoznak, hogy ők testvérek – mesélik vidáman a lányok. – Én nyugodt típus vagyok, Natália pedig ennek az ellentéte – jellemzi magukat Patrícia, aki szeret a konyhában ténykedni, sütni. Natália bevállalós alkat, tetoválásai és piercingjei is vannak. Patrícia sose sértené fel a bőrét. 

A szabadidőt mindketten a párjukkal és a barátaikkal töltik. Nekik a baráti társaságuk is különbözik. – Azelőtt koncertekre, fesztiválokra jártam, de ebből lassan kezdek kinőni. Komolyodom! – teszi hozzá nevetve Natália, aki később bizalmasan megsúgja, hogy nagy titka van: nyárra babát vár. Győzünk gratulálni!

Ami közös bennük
A hangjuk a telefonban nagyon hasonló. Mindketten szeretik az állatokat, és együtt sportolnak. Az iskolában futóversenyekre jártak, a stafétafutást egy csapatban űzték, ma pedig az aerobik és a crossfit tetszik nekik. Varrónő édesanyjuk anno mindig egyforma ruhát varrt nekik, de különböző színben. Ma már kevés az egyforma ruhájuk. Natália szerint nem ritka, hogy egymás tudta nélkül ugyanazt a rucit választják az üzletben. Előfordul velük, hogy ugyanazt mondják egyszerre, illetve ugyanarra gondolnak. Natália virágkötő, Patrícia pedig fodrász: mindketten kreatívak, a formai szépség elkötelezettjei.

A LEGVIDÁMABB IKREK: Rózsa Beáta és Nagy Ágnes (52, Dunaszerdahely és Alistál), lánykori nevük Lelkes
Ágnes 10 perccel idősebb Beátánál. Második generációs egypetéjű ikrek. (A nagyszülők felől fiú ikrek voltak.) Van egy bátyjuk, aki egy évvel idősebb. A szülők sosem tettek különbséget hármuk között. A gyerekkoruk nagyon változatos – és vidám volt. Kuriózumnak számított az egyformaságuk. Többnyire fiús társaságban játszottak, fociztak. Milyen ikernek lenni? – Hát egy nagy csoda! – meséli Ágnes. – Olyan érzelmi forgószél, amely egy kívülálló számára elképzelhetetlen. A legmélyebb, legtartósabb és legtisztább szeretet. 

Mindkettőjüknek két gyermeke van: Beátának egy fia és egy lánya, Ágnesnek pedig két lánya, akik külföldön boldogulnak. Ő maga egy üzletlánc dolgozója. Beáta varrónőnek tanult, sokáig varrt, ma pedig Bécsben dolgozik, és nemsokára nagymama lesz. – Ennyi idő után is naiv tud lenni, mert azt hiszi, hogy csak az ő unokája, de téved! Az enyém is! – teszi hozzá nevetve Ágnes.

Ami közös bennük
A telepátia napi szinten működik köztük. Ha 2 napig nem beszélnek, ma is hiányérzetük van. – Ő a másik felem – nyilatkozzák egymásról. A mai napig kézilabdáznak, csak a gyorsaság és a reakció változott – magyarázzák vidáman. Szeretnek a társaság középpontjában lenni. Évtizedes barátságaik vannak. Ágnes szerint már nem is hasonlítanak egymásra, de napirenden összekeverik őket, és ezt néha nyűgként élik meg. Gyerekkorban egyforma ruhát viseltek. Van úgy ma is, főként ünnepi megjelenések alkalmával, hogy ugyanolyan ruhát választanak. – Az a vicces, hogy Ágnes kinézi a ruhát, de erről én nem tudok. Én pedig megvásárolom, de kettőt, hogy neki is legyen ugyanolyan! – mondja Beáta. Mindketten szeretnek olvasni, együtt járnak színházba. Ágnes emellett szívesen rajzol. 

Amiben másak
Küllemre hasonlítanak, természetben kevésbé. – Én érzékeny mimóza vagyok – mondja magáról nevetve Beáta. Ágnes hozzáteszi, hogy inkább sértődékeny. Ő nyitottabb. Napi szinten előfordul a csipkelődés, ám Beáta megsértődik: nem mindig veszi a lapot. Néha napokig nem fogadja testvére hívását. Ekkor csak a személyes látogatás segít. Az április elseje pedig legendás: Ágnes mindenkit ügyesen becsap, Beáta meg mindig bedől.

Kihasználni a helyzetet
A tanárok elárulták, hogy Beáta anyajegye alapján különböztetik meg őket. Ágnes erre barna filccel korrigálta a különbséget... Egymás helyett soha nem feleltek, mert szemmel tartották őket a tanárok. Versenyre már elmentek egymás helyett, ki miben jobb volt, abból kétszer ment. Sokszor átvágták az ismerősöket, de a régi barátok látják köztük a különbséget. Összekeverik őket, ez hoz színt a mindennapokba! – vallják be nagy vidáman. A munkahelyen is voltak vicces sztorik. – Ágnes éjjel dolgozik, s ha én délelőtt megyek vásárolni, akkor csodálkozva néznek rám. Most mentem haza, és már visszatértem! Erre büszkén kijelentem, hogy nekem egy óra is elég, és kipihent vagyok – mondja Beáta nevetve. 

KETTEN EGY POCAKBAN, EGY IDŐBEN Poroszlai Nikolett (32, pedagógus, Fülek) és „öccse”, Tibor (a családi vállalkozás üzletvezetője, Fülek)
A Szűz jegyében született testvérpár 1985. augusztus 24-én látta meg a napvilágot. A Nikolett és Tibor közti korkülönbség mindössze 8 perc, kétpetéjű ikrek. Nikolett így fogalmazta meg a köztük lévő testvérkapcsolatot: – Születésünk napján én voltam az első, aki úgy döntött, hogy szétnéz, mi vár ránk majd a nagyvilágban. Szerintem már anya pocakjában megegyeztünk, hogy én megyek ki először. S ha minden olyan szép lesz, mint azt belülről hallottuk, akkor intek egyet Tibornak, hogy jöhet utánam! Egyébként ez a féltő-óvó szeretet még a mai napig bennem van. Olyan, mintha Tibor nővére lennék. Kettőnk közül én vagyok a merészebb. Mindig számíthat rám az „öcsém”. 12 évesek voltunk, mikor faluról beköltöztünk a városba, ahol minden olyan idegen volt. Azelőtt az udvaron játszottunk, s nem tudtuk, hogy városban jobban kell vigyázni a játékainkra. Egyszer szalad hozzám Tibi, hogy ellopták a biciklijét. Én, a hős megmentő, erre szembeszálltam az utca rossz gyermekeivel, és visszaszereztem a bicajt. Ilyen a mi kapcsolatunk.

Tibi: – Sok másban is különbözünk. Én visszahúzódóbb vagyok, Niki meg belevaló csaj. Bár mindketten balkezesek vagyunk. Én az üzletvezetéshez és a programozáshoz értek. Az ELTE-n tanultam programtervező matematikus szakon (igaz, nem fejeztem be, de sok mindent elsajátítottam, ami a családi vállalkozásunkhoz jól jön). Nikihez pedig a természettudományi tantárgyak állnak a legközelebb. Csillapíthatatlan az állatimádata, ezért az egyetemen is informatika–biológia szakon végzett doktori titulussal. Büszke vagyok rá. Most új hóbortja támadt: az autók!

Niki: – Valóban imádok vezetni. Már jó pár kilométer van mögöttem. A legnagyobb szerelmem a BMW-m, persze, csak míg meg nem találom a társam. Tibor érzelgős, én viszont öntörvényű vagyok, nem szeretem, ha parancsolnak nekem. Szeretek a saját utamon járni. Egy fedél alatt élek anyukámmal és a testvéremmel, de hamarosan kész lesz a saját házam. Akkor önállósulok. Nem tudom, milyen lesz egyedül élni. Az biztos, hogy hiányozni fog Tibor, hisz kiskorunk óta sülve-főve együtt vagyunk. És Tibor még ragaszkodóbb, mint én. Ha hazaér a munkából, mindig az az első kérdése anyától, hogy merre vagyok.

Tibi: – Azért csak kibírom valahogy. (nevet) Mikor balesetem volt, Niki nem érezte meg. Pedig állítólag az ikrek közt van ilyen információátvitel. Ránk ez nem jellemző. Niki sítanfolyamra ment a diákjaival, s megkért, hogy kísérjem el őket. Nem árulta el, hogy kétpetéjű ikrek vagyunk. Mindenki lánytestvérre számított, s mikor a gyerekek megláttak, eltátották a szájukat. A szemünk színén kívül egyéb külső azonosságot nem tudtak felfedezni. Nem tudom, elhitték-e egyáltalán, hogy ikrek vagyunk.

Niki: – Olyan, mintha nem nyolcpercnyi, hanem legalább két-három év korkülönbség lenne köztünk. Örülök, hogy nem vagyok egyedül a világon, s hogy ott van nekem a „kisöcsém”. Remélem, nekem is lesznek gyermekeim. Kicsit félek az ikerszüléstől, melynek valószínűsége elég magas, hiszen anyum oldaláról rajtunk kívül további két ikerpáros van. Szóval, meglehet, duplázunk majd a boldogságban. Bár apum oldaláról meg szinte mindenki egyke.

Ando Krisztina, Varga Henrietta

Ikertestvérem AJÁNDÉK
A Lukács ikrek
Ikertestvérem AJÁNDÉK
A Poroszlai ikrek
Ikertestvérem AJÁNDÉK
A Lelkes ikrek
Ikertestvérem AJÁNDÉK
A Schmeidler ikrek