A
gyermekeinket
FENYEGETŐ
RÉM
Minden
szülő visszatérő rémálma: perverz férfiak zaklatják az ő kis Lolitájukat.
Vigyázat! Nem csupán a lányainkat kell féltenünk! Az utóbbi időben az újságok
sokkoló hírekben számoltak be a katolikus papok pedofil eltévelyedéseiről.
Sajnos, a média csak a szenzációt kereste (melyik püspök hány gyereket
rontott meg), arról már kevesebb szó esett, hogy később mi történt a bántalmazott
kiskorúval? Mit éreznek ilyenkor a gyerekek, a szülők? És főként: mit
kellene tenni, hogy a vérző seb minél előbb behegedjen?
Ha valaki
azt hiszi, hogy ő nem érintett, akkor gondoljon az unokaöccseire, a szomszéd
kisfiúra — vagy arra az ismerős fiatalemberre, akinek szemében a katonaság
után kihunyt a fény. Mindenki életében van olyan fiú vagy férfi, akit
jobban kedvel, mint a többieket. Őmiattuk nem szabad szemet hunyni eme szörnyűségek
felett. Nem szabad közömbösnek maradni!
EGY
JÓ EMBER!
Igen, ő a tettes — a
feddhetetlen, minden szempontból megbízható és roppant szimpatikus úriember.
A kedves öreg pap bácsi, a középiskolai tanár, aki csodákra képes a reá
bízott diákokkal, a nyugdíjas bácsi, aki olyan bizalomgerjesztő jelenség,
vagy a sporttréner — csupa példás magatartású férfiú, pozitív hős.
Szexológusok és a prostituáltak egybehangzóan állítják: azok a férfiak a
legperverzebbek, akikért tűzbe tennénk a kezünket. Sok emberben ott lappang
a szexuális deviancia — de a többségnél soha nem tör napvilágra.
Marika
és férje minden hétvégéjüket
az apai nagyszülők vidéki nyaralójában töltötték. — Összebarátkoztunk
a falubeliekkel, Imrus fiunknak is hamar akadtak játszótársai. Reggeltől
estig hancúrozott a friss levegőn — kell több egy panellakó gyereknek? A közelben
lakott egy özvegy bácsi, aki nagyon szerette az állatokat és a gyerekeket.
Kecskéket tartott, nyulakat, macskákat, galambokat, a gyerekek mindig ott lábatlankodtak
az állatok körül. A bácsinak végtelen türelme volt hozzájuk, mindig kitalált
a számukra valami mulatságot. Aztán az öregúr meghalt — a fiunk épp
akkor töltötte be a tizenegyedik életévét. Imi az utóbbi időben
sokat hisztizett, hogy nem akar velünk leutazni falura. Sorra jöttek a kifogások:
egérszag van, unatkozik, összeveszett a fiúkkal. Itt a kamaszkor! —
legyintettünk. Mígnem robbant a bomba. Egy szép nyári estén összegyűltek
a szomszédok, s míg mi a tábortűz mellett beszélgettünk, a gyerekek labdáztak.
A játék hevében az egyik fiú belekapaszkodott Imi nadrágjába.
Elszakadt a gumi, a nadrág lecsúszott. Imi a haverjára vetette magát,
ütötte, vágta, ahol érte. Senki nem értette, miért reagál ilyen hevesen.
Csak akkor hagyta abba, amikor a férjem rákiáltott. Imi sírva
elfutott, én persze utána. Nem értettem a dolgot, hiszen még soha nem
viselkedett így. Nem volt lobbanékony természetű, soha nem verekedett a nála
gyengébbekkel. Végül mindent elmesélt. Az a „kedves“ öregúr négy évvel
ezelőtt behívta a garázsba, pornóújságokat mutatott neki, majd lenyomta az
autóra és — szóval, megtette! Reszkettem, mint a nyárfalevél, el akartam
futni, hogy ne halljam, amit mond. De éreztem: nem szabad sírni! Megöleltem
őt, vigasztalgattam, hogy minden rendben lesz — bár semmi nem volt rendben.
HOGYAN
TOVÁBB?
— Az első sokk után
(vajon miért nem bízott meg bennünk a fiunk, miért nem mondta el azonnal, mi
történt) következett a második. Imi elmesélte, hogy a „kedves bácsi“
a régi recept szerint járt el: mindent rákenni az áldozatra. A fájdalmas közösülés
után megfenyegette Imit: ha a történteket elmondja az édesanyjának,
akkor égen-földön, de felkutatja őt, s olyasmit tesz vele, ami még jobban
fog fájni. Nem beszélve arról, hogy az anyja majd belebetegszik a beteges
hazudozásaiba. Hisz végeredményben Imi önszántából jött utána,
ami azt jelenti: ő is akarta a dolgot.
A tettes elérte a célját: a
megzavarodott fiú lába alól kicsúszott a talaj. Sikerült vele elhitetni,
hogy senki nem tud rajta segíteni.
A szülők magukat hibáztatták,
amiért nem tudták megvédeni gyereküket a rossztól. Nem figyeltek fel az intő
jelre, amely pedig a napnál is világosabban mutatta: baj van a gyerekkel.
(Hisz az addig lelkes Imi kézzel-lábbal tiltakozott, amikor le akarták
vinni falura.) Úgy érezték, kudarcot vallottak a nevelésükkel, mert a fiuk
nem merte elmondani nekik az igazat.
A szakember szerint: a szexuális
visszaélés sötét árnya mindig akkor tűnik fel, amikor a szülők úgy érzik:
már nagyobb a gyerek, már semmi rossz nem történhet vele, hisz tud magára
vigyázni.
ELVARÁZSOLT
KIRÁLYFI
A pszichiáterek szerint
az áldozatot nem olyan könnyű felismerni. Minden gyerek fél a megtorlástól,
és a többség nem beszél. Ezért is olyan nehéz leleplezni a szörnyű
titkot. A szakember bizonyos jelek alapján már sejti, hogy szexuális visszaélés
történhetett — csak a szülő nem szakember. Gyanúra adhat okot, ha a
kisgyerek játék közben érdeklődik a játékmaci nemi szervei felől (de
persze nem lehet általánosítani, hiszen a kisiskolások körében népszerű
játék az orvososdi). Jellemző, hogy a szexuálisan zaklatott gyerekek a közös
játéknál szívesen magukra vállalják az áldozat szerepét. Később
gyakran bántalmazzák, kínozzák őket erősebb vagy nagyobb diáktársaik
(megérzik bennük az áldozatot). Gyámoltalanok, nem tudják magukat megvédeni,
önbecsülésük a nullával egyenlő, a bántalmazást megérdemelt büntetésnek
tekintik. Az áldozatok nagy része kamaszkorban gyakran az alkohol és a drog
rabjává válik: ezek segítségével próbálják túltenni magukat az őket
ért traumán. Környezetük azt hiszi, azért isznak, kábítóznak, mert követik
a mai divatos, rossz szokásokat — nem sejtik a sötét titkot. Imi reakciója
(elutasította az utazást, nem akart újra elmenni arra a helyre, ahol megtörtént
vele a rossz) tipikusnak számít.
Ritkán tekinti a szülő (aki nem
szakember) vészjelzésnek a gyerek rémálmait, szexuálisan agresszív
viselkedését más gyerekekkel szemben. Túl sok akciófilmet néz a gyerek —
mondja.
Iminek bizonyos értelemben
szerencséje volt, hiszen egy véletlen fellebbentette a fátylat az igazságról.
Sok fiú viszont egyáltalán nem beszél, esetleg csak felnőtt korában kezd
el beszélni, amikor a gyermekkorban elszenvedett trauma következtében szexuális
gondjai támadnak.
A jobbik eset, ha a szülők
felismerik, hogy egyedül nem birkóznak meg a bajjal, és szakember segítségét
kérik. Csak mifelénk, ahol a pszichológus afféle mumus, ahol a családi
szennyest nem illik kiteregetni, ahol még az áldozat is gyanús, ahol a fiúk
nem sírhatnak — nem olyan egyszerű szakemberhez fordulni. Pedig a sebek
maguktól nem gyógyulnak be: a család sérül, ráadásul a legérzékenyebb
pontján.
Edit
felháborodottan
olvasta az újságban a szexuálisan bántalmazott ministránsokról és katonákról
szóló cikket. Mire harmincas éveit taposó fia rászólt: fejezze már be az
óbégatást, ilyesmi mindig is volt, amióta világ a világ. Edit mentegetőzni
kezdett: csak a gyerekek édesanyját sajnálja, el sem tudja képzelni, mit érezhet
ilyen helyzetben egy anya. Fia megjátszott lezserséggel odavágta: — Jobb,
ha gyakorlod kicsit, mert a te kis fiacskáddal is ugyanez történt!
És a harmincnégy éves férfi
elmesélte: katonakorában egy téli estén a részeg tisztek magukhoz rendelték
az újonc kiskatonát, ketten lefogták, az egyik tiszt megerőszakolta. A fiú
soha senkinek nem mondta el, hogy mi történt, feletteseinek sem jelentette a
dolgot. Azóta meggyőződése, hogy a hivatásos katonák fele bűnöző, és a
világon nincs igazság. Azon az estén összetörték a lelkét — a kis
katona szemében megtört a fény.
Mindenesetre édesanyjával megígértette,
hogy „tartja a száját“, még a felesége sem tudhat a dologról. Meg sem
hallgatta Edit könyörgését, hogy forduljon szakemberhez. — Tanácstalan
vagyok, nem tudom, hogyan segíthetnék rajta — mondja az anya. — Beigazolódott
a régi mondás, miszerint a kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. És
sajnos, a nagyon nem lehet segíteni, amíg ő maga nem akarja.
Hogyan
működik ilyen esetben a lélek? Agyunk eltemeti a rossz emlékeket, úgy tűnik,
mintha feledésbe merülnének — de azok tovább kísértenek.
Olyan ez, mint a döglött egér,
amit letakartunk egy vastag dunyhával, és ettől úgy tűnik, mintha nem
lenne. Az meg továbbra is ott büdösödik, rothad a dunna alatt. De ahogy egy
döglött egér miatt nem bontjuk le a házat, nem kell egész életünkben gyötrődnünk
egy gyerekkori trauma miatt. A szakember szerint: a tettes leleplezése segíthet
abban, hogy a gyerek feldolgozza az átélt szörnyűséget. És a titok nem
fojtogat tovább!
— Felenged a görcs — mondja a
pszichológus. De a szakember hiába erőlködik, ha a gyerek mögött nem állnak
ott rendíthetetlenül a szülők.
— Bármennyire kétségbeesett a
szülő, a gyereknek ezt nem szabad megéreznie — hangsúlyozza. Persze, könnyű
ezt mondani. Ilyenkor minden szülő elveszíti a fejét, bosszúért kiált, és
azontúl még a széltől is óvja a gyerekét (ami nem tesz jót). És a java
csak ezután következik: a rendőrség, a pszichiáterek, a nyomozás, az idegtépő
kihallgatások. Minél „tiszteségesebb“ az elkövető úriember, annál
hosszadalmasabb lesz a bizonyítási eljárás. És megeshet, hogy a végén a
zaklatott szülők majd egymást okolják. A gyerek pedig úgy érzi: inkább el
se kezdte volna, mert ezzel csak minden rosszabb lett. Félni kezd az emberektől,
de a magánytól is — és elveszti érzelmi biztonságát, létének alapját.
S ez sokkal-sokkal szörnyűbb érzés, mint ami „akkor“ vele történt.
Ezért a gyerek mellett a szülőt
is segíteni kell (terápiás kezeléssel), hogy megbirkózzon a félelmével,
hogy segíteni tudjon a gyerekén.
A
SZAKEMBER
A téma hazai szakértője
dr. Ladislav Siska pszichiáter-szexológus, a pozsonyi Egyetemi Kórház
Pszichiátriai Klinikájának munkatársa, aki bírósági szakértőként működik
közre a pedofíliával vádolt elkövetők kihallgatásánál.
— A rendőrségi statisztikák
szerint a tavalyi évben több mint ötszáz esetben került sor szexuális
visszaélésre. A feltételezések szerint a hétszer ötszázzal járnánk közelebb
az igazsághoz. Mi erről a véleménye?
— Egyetértek. Valóban sok a
felderítetlen eset. A felderítettek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Mert
mi történik leggyakrabban? Az anya egyedül neveli a gyerekét, nemsokára beköltözik
hozzájuk az élettárs, aki szexuálisan zaklatni kezdi a gyereket. Ha fiúról
van szó, akkor homoszexuális zaklatásról, ha a lányról, akkor pedig
heteroszexuális zaklatásról beszélünk. A meggyötört gyerek az iskolatársainak
vagy a pedagógusnak bizalmasan elmeséli a történteket, aki aztán feljelentést
tesz. A bíróságon az élettárs tagad, az anya is a gyerek ellen tanúskodik
— valószínűleg azért, hogy megtartsa az élettársát. Az anya érzelmileg
zsarolja, „megdolgozza“ a gyereket, aki visszavonja vallomását: és már
nincs is ügy! Ezért nem hihetünk a hivatalos adatoknak, hiszen az esetek többsége
nem kerül be a statisztikákba.
— A szakemberek hangsúlyozzák,
hogy leggyakrabban családtag, ismerős az elkövető!
— Igen. Az erőszak inkább erőszakoskodás:
a gyakorító képző arra utal, hogy az erőszak nem egyik percről a másikra
következik be. A pedofil először csak fogdossa áldozatát, simogatja, s csak
később, hosszabb idő után kényszeríti közösülésre vagy más szexuális
tevékenységre. Ilyesmire csak a gyerekkel szorosan együtt élő felnőttnek
van alkalma, vagy annak, aki jól ismeri a gyereket. Nem minden pedofil közösül
az áldozatával: a nyugdíj előtt álló pedofil pedagógusokra, nevelőkre
jellemző, hogy képtelenek kordában tartani szexuális késztetésüket, és
fogdossák a gondjaikra bízott diáklányokat. Ezekről az esetekről azonban
nem ildomos beszélni. A szakirodalom sok olyan esetet felsorol, mikor nevelők,
nevelőnők verték, bántalmazták a neveltjeiket — és maguk sem tudták,
hogy ez kimeríti a veszélyes szexuális eltévelyedés, a pedoszadizmus fogalmát.
Gyakran az elkövető csak a bírósági tárgyaláson tudatosítja bűntette
szexuális töltetét, mikor felteszik neki a kérdést, hogy a bántalmazás
alatt izgalmi állapotba került-e.
— Ön a klinikai praxisa
mellett bírósági szakértőként is tevékenykedik: kihallgatja a pedofíliával
vádolt elkövetőket. Hogyan zajlik le egy ilyen kihallgatás?
— A kihallgatás tulajdonképpen
klinikaipszichiátriai kivizsgálásként is felfogható: a vádlottal átvesszük
családi és személyi anamnézisát, egyes betegségeit, és részletesen
elemezzük a bűntettet. Az esetek kilencvenkilenc százalékában az elkövető
tagad. A fallopletizmográffal azonban objektíven rábizonyítható a bűnösség.
Ez egy spirál, amelyet a vádlott nemi szervére helyezünk, s miközben felvételeket
vetítünk neki különböző szexuális közösülési módokról (heteroszexuális,
homoszexuális, pedofil, állattal való közösülés), a műszer minden apró
változást érzékel. Nem kell merevedésnek bekövetkeznie, a spirál már a
nedvesedést is érzékeli. Az adatokat számítógép dolgozza fel, amelyet nem
lehet becsapni: ez tulajdonképpen a mi „hazugságvizsgálónk“.
— Gyógyítható-e a pedofília?
— Pedofilnak nevezzük azt a
személyt, aki a gyerekekkel való szexuális közösülésre törekszik. A
legnagyobb probléma, hogy ellentétben más betegségekkel, amelyek a tünetek
alapján felismerhetőek, a pedofíliát nem lehet előre diagnosztizálni.
Senkiről nem lehet azt mondani, hogy pedofil: meg kell várni, amíg az illető
elkövet valamit.
— A pedofília tehát betegség.
Gyógyítható-e?
— A gyógykezelést, az úgynevezett
kémiai kasztrációt fokozatosan oldódó, hosszú hatású készítményekkel
végezzük, amelyek nagyon drágák. Ezekből egy ampulla 1200 koronába kerül.
Így a gyógykezelést anyagi okokból sokszor el sem kezdhetjük. A bíróságok
ugyanis az igazságügyi minisztérium, a rendőrség a belügyminisztérium, mi
pedig az egészségügyi minisztérium hatáskörébe tartozunk. Mi tehát hiába
javasoljuk az elítélt számára a gyógykezelést, a körzeti pszichiáter
szakorvos másként dönthet, mondván, hogy az egészségügy pénzéből nem támogathatja
a belügyminisztériumot. Itt Pozsonyban nincs lehetőség intézeti szexuális-
védelmi gyógykezelésre, csak Veľké Zálužieben, illetve a kassai rabkórházban.
Persze nem minden elítélt számára írunk elő intézeti kezelést. Néha elégséges
az ambuláns kezelés is. A gyógyszerek azonban drágák, a költségvetés
alacsony: ezért aztán a sok deviáns szabadon járkál az utcán!
— Mi történik az áldozattal?
— A kiskorú áldozatot csak
egyszer szabad kihallgatni, mert a kihallgatás a kiskorút nagyon megviseli.
Egy bizonyító bírósági tárgyalás sokkal jobban megterheli a gyermeki
lelket, mint maga az átélt erőszak. A meghallgatást ezért szakember,
pszichológus végzi. Én bírósági szakértőként az áldozattal már nem is
találkozom, a pszichológustól kapom az értékelést, ami alapján felállítom
a vádat.
— A szakemberek hangsúlyozzák
az erőszak körforgását. A bántalmazott gyerekek 67%-a felnőttként a saját
gyerekét is veri. Szakember segítsége nélkül ugyanis nem tudja feldolgozni
a lelki traumát. Érvényes ez a pedofília áldozataira is? Hogyan viselkednek
felnőttként a szexuálisan bántalmazott, molesztált gyerekek?
— Ez egyénenként változó.
Mint mondtam, a bűneset mély nyomot hagyhat az áldozatban, és előfordulhat,
hogy később problémás lesz a szexuális élete. Az is lehet, hogy gátlások
nélküli szexuális életet él majd, de megtörténhet az ellenkezője is —
soha nem fog tudni szexuális kapcsolatot létesíteni, vagy ha igen, nem éri
el az orgazmust. A gyerekkorukban molesztált férfiaknál mindennaposak az
erekciós problémák, a korai magömlés, a nőknél hüvelygörcs alakulhat
ki, fájdalmas lesz számukra a közösülés. Igazából senki nem követi
ezeknek a gyerekáldozatoknak a későbbi sorsát. Sok olyan negyvenen túli női
páciensem van, akik neurotikus panaszokkal, depresszióval, neuraszténiával
keresnek fel. Nemegyszer kiderül, hogy gyerekkorukban szexuálisan bántalmazták
őket, s ez nem csupán a szexusukra volt negatív hatással, hanem a pszichéjükre
is: félénkek, szégyellik a szexet, bűntudatuk van, úgy érzik, valami
rosszat követtek el gyerekkorukban.
— Milyen lesz a jövő?
Javulhat a helyzet: egyáltalán, lehet-e tenni valamit, megelőzhető-e, hogy
gyerekeink ne váljanak áldozattá?
— Addig változás nem várható,
amíg az iskolákon nem lesz megfelelő színvonalon a szexuális nevelés. Mert
a tudatlanság veszélyes! Első lépésben a főiskolákon kellene elkezdeni a
szexuális nevelés oktatását, hogy a pedagógusok fel tudják készíteni a
gyerekeket a rájuk leselkedő veszélyekre. Fontos, hogy a fiatalok megértsék:
a pornónak semmi köze az egészséges szexualitáshoz. A szexusunk egy nagyon
törékeny valami, könnyen sérül. Ezt soha nem szabad elfelejteni!
Bernád Emese
Mikor
beszélhetünk szexuális visszaélésről:
ha
az elkövető sokkal idősebb, mint a kiskorú
erőszakkal
vagy zsarolással kényszeríti a gyereket a szexuális aktusra Milyen árat
fizet az áldozat:
depresszió,
elhagyatottság, magányosság érzése
önveszélyes
magatartás
bizalmatlanság
az emberekkel szemben
alárendeltnek
érzi magát, tudat alatt keresi az olyan helyzeteket, ahol megismétlődhet a bántalmazás
a
szex elutasítása, szexuális zavarok, a szexuális partnerek gyakori váltakozása
a
felmérések szerint a lakosság egyötödének volt gyerekkori szexuális
tapasztalata 18 évnél idősebb személlyel, a fiúk — lányok aránya 9:20
ELSŐSEGÉLY:
Figyelmesen meg kell hallgatni a gyereket. Ha fiatalabb,
adjuk a kezébe kedvenc játékát, ültessük ölébe kutyáját, macskáját.
A
szülő próbáljon meg uralkodni az érzésein, ne sírjon, ne kiabáljon, és
főként ne hazudtolja meg a gyereket. A gyerek istennek látja a szülőt, aki
a világ minden sebét begyógyítja — s ez így van jól. A szülőnek csak
akkor szabad sírni, ha a gyerek nem látja.
Hagyjon
pár órát arra, amíg megemészti a történteket, csak azután hívja a rendőrséget.
Ők segítenek szakembert találni, aki lelki segítséget nyújt (szülőnek és
gyereknek egyaránt).
Állandóan
éreztetni kell a gyerekkel, mennyire szeretjük őt. Dicsérjük, simogassuk.
Sokat
segíthetnek a háziállatok, segítik levezetni az emóciókat. A gyerek elbeszélget
velük, bundájukba sírja bánatát, megosztja velük minden titkát
