MIBŐL ÉL A KISMAMA?

Ha a kisbaba születése előtt jó fizetése volt, akkor is kevésből. Ha szerencséje van, akkor a férje pénzéből, ha nincs, akkor az államéból. Amelyből viszont csak nyomorogni lehet.

Anyasági segély
Ezt 28 hétig kapja a kismama. Az anyaszabadságot kötelezően a szülés időpontja előtt hat héttel kell elkezdeni.
 Az anyasági segély összege a szülés előtti munkabér 90 százaléka. Ezt az előző naptári év munkabéréből számítják ki, de semmiképp nem haladhatja meg a napi 315 koronát (csak a munkanapokat számítják bele), tehát legföljebb havi 6848 korona lehet. Ha a kismama két kisgyermeket nevel, vagy ha egyedülálló anyáról van szó, akkor az anyasági segély 37 hétig jár neki.
 Az anyát csak akkor illeti meg az anyasági segély, ha a szülést megelőző két év folyamán legalább 270 napig fizette a szociális biztosítást. Ebbe az időbe beleszámít a középiskolában és a főiskolán, valamint a munkahivatali stb. nyilvántartásban töltött idő. Ha tehát a kismama csak egy rövid ideig dolgozott a szülés előtt, addig azonban iskolába járt, megilleti az anyasági segély.
 Azok a nők, akik a szülés előtt még soha nem voltak munkaviszonyban, elvégzett iskoláik szerint kapják a segélyt. A felsőfokú végzettséget szerzett nők napi 48, az alacsonyabb iskolázottságúak napi 36 koronát kapnak. Az önálló vállalkozásban dolgozó nők, akik maguk fizetik a betegbiztosítási díjat, az alkalmazásban levő nőkhöz hasonlóan kapják a segélyt. Azok a nők, akiknek nem jár az anyasági segély, gyermekgondozási segélyt kapnak.
A gyermekgondozási segély
Ha eltelt a 28 (37) hét, az anyasági segély ideje, az édesanyának — gyermeke 3 éves koráig — gyermekgondozási segélyre van joga, havonta 3790 korona értékben. Ha gyermeke tartósan beteg (ezt a járási hivatal felülvizsgáló orvosa állapíthatja meg), akkor a szülő a gyermekgondozási segélyt a kisgyermek 6 éves koráig kaphatja. A gyermekgondozási segély újabb emelése 2004 szeptemberében várható.
 Az anyasági segély és a gyermekgondozási segély egy időben nem folyósítható. Rövidült az az időszak is, amikor az állam a másik szülőnek is legalább részben megtéríti a keresetkiesést. Ez az összeg a jelenlegi törvények szerint 1200 korona, melyet azonban csak évente egy alkalommal kaphat meg a gyermeknevelésbe besegítő másik szülő, mégpedig a gyermek születését követő első három hónapban (nem pedig a gyermek hároméves koráig, mint eddig). A törvény abból a megállapításból indul ki, hogy a közös szülői gondoskodás a születés utáni első három hónapban a legfontosabb.
 A havi 1200 korona gyermekgondozási segély azt az édesanyát is megilleti, aki gyermeke 3. életévének betöltése előtt munkába lépett. Itt azonban feltételül szabták meg azt, hogy a kisgyermek nem járhat bölcsődébe vagy óvodába, hanem egy harmadik személynek a gondoskodására van bízva.
A családi pótlék kiegészítése
Az állam családi pótlékot is folyósít a gyermeket nevelő családoknak havi 270 korona értékben. A családi pótlék minden gyermeknek jár, tekintet nélkül a szülők bevételeire. A kis jövedelmű családok a pótlék „pótlékát“ is kérvényezhetik. A kormány többek közt azt tervezi, hogy a jövőben a családi pótlék összegét levonja a kereső szülők adójából.
 Családipótlék-kiegészítést kaphat az a család, amelynek havi összbevétele nem haladja meg a létminimum (az állami szociális célsegély összegének) 1,37-szeresét.
 (Az állami szociális célsegély összegének = létminimum kiszámítása: 3000 korona egy felnőtt fizikai személyre + 2000 korona a másik felnőttre + 1350 korona a 6 év alatti gyermekre, 1660 korona a 6—15 éves gyermekre és 1770 korona a 15 évesnél idősebb gyermekre.)
 A kiegészítés összege: A gyermek 6 éves koráig + 410 korona, 6—15 éves korig + 560 korona, 15 éves kor feletti gyermek esetében + 620 korona.
 Ha a család összbevétele a létminimum (az állami szociális segély) 1,37 és 2,2-szerese között mozog, akkor a kiegészítés összege: a gyermek 6 éves koráig + 210 korona, 6—15 éves gyerek esetében + 320 korona, 15 évesnél idősebb gyermek esetében + 350 korona.
A legszegényebbek juttatásai
Az egyedülálló gyermekes anyák vagy azok a gyermeket nevelő nők, akiknek férje munkanélküli, szociális segélyt kapnak, de idén januártól az összes juttatás, amelyet a család kap, nem haladhatja meg a 10 500 koronát.
 A törvény szerint Szlovákiában a létminimum jelenleg 3490 korona. Akinek ennél kevesebb a bevétele, az nyomorgónak számít. Ennek ellenére az állam 2003. január 1-től csak annyi segélyt ad, hogy az összeg elérje a 2900 koronát. Sőt, ha az illető a saját hibájából jutott ebbe a helyzetbe, akkor csak 1450 koronát kaphat.
 —cs—

Bernád Emese

Anyák kényszerpályán?

Napjaink asszonya kétségek közt hánykódik: szüljön vagy ne szüljön? És mikor szülni? Meddig maradjon otthon a gyerekkel, s mi lesz utána? Hol talál munkát? A szüléssel, a szülésekkel a nők egzisztenciálisan kiszolgáltatottakká válnak.

 „Egész nap otthon van, nincsen semmi dolga, sétálgathat, tévézhet“ — ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket hallhat a kismama. Mikor pedig letelik a gyermekgondozási segély, és elindul munkát keresni — még rosszabb. Nem titok, hogy a munkaadók nem kedvelik a kisgyerekes anyukákat. Egy kétgyermekes anyának, aki öt-hat évig otthon nevelte a gyerekeit, behozhatatlan a hátránya a munkaerőpiacon: huszonéves, csinos fiatal lányok tömegei (plusz nyelvvizsgákkal, számítógép-ismerettel, jogosítvánnyal) bombázzák szakmai önéletrajzukkal a munkaadókat. Az alig harmincas anyuka két gyereke kezét szorongatva legszívesebben visszabújna a csigaházba. Úgy érzi, hogy mialatt otthon volt, rengeteget változott a világ, s ő menthetetlenül kimaradt — és lemaradt.
 Marianna három év otthonlét után reménytelennek ítéli helyzetét: — Már magam sem tudom, mi a jobb: megalkudni vagy kivárni. A főiskola befejezése után a fővárosban dolgoztam. Míg nem szültem, nem is volt gond az ingázással. Egyéves volt a kisfiam, mikor invitáltak vissza a munkahelyemre. Anyósom is, édesanyám is ajánlkozott, elvállalták volna a kicsit, de én visszautasítottam őket. Tudtam, mi várt volna rám: túlórák, reggel héttől este hétig húzhattam volna az igát. Férjem jól keresett, otthon maradtam. Mára a fiam óvodás, én pedig válaszút előtt állok. Mennék már dolgozni, de képesítésemnek megfelelő munkát csak a fővárosban találhatok. Ingázni viszont a gyerek miatt nem szeretnék. Lakhelyemen is ajánlottak munkát, de alulfizetettnek, nem kreatívnak ítélem. Félek, ha visszautasítom, évekig várhatok az újabb lehetőségre. Már depressziós rohamaim vannak. Tudom, minél tovább maradok otthon, annál nehezebb lesz újra elkezdeni.
 — Középiskolával lehetetlen munkát találni — vallja Klaudia, aki már hét éve alkalmi munkákból él. — Nagy hassal érettségiztem, utána nem sokat bajlódtam az álláskereséssel. Mikor Petike óvodába ment, nekiültem a hirdetéseknek, kérvényekkel bombáztam a környékbeli cégeket. Az eredmény: nulla. Sokáig álomvilágban éltem, egy sima kereskedelmi érettségivel a titkárnők gyöngyének képzeltem magam. Nos, hamar földbe döngöltek. Nem mondom, hogy nem adtak esélyt: mehettem volna elárusítónőnek (váltott műszakokban havi ötezerért) vagy takarítónőnek a szomszéd iskolába. Ahogy teltek a hónapok, büszkeségem alábbhagyott. Ma már igenis elvállalok mindent: takarítást, paprikaszedést, gyerekgondozást, felszolgálást. A fizetés feketén, zsebből zsebbe megy. Nem ugrálhatok, mert a játékszabályokat nem én szabom meg. Ma már nincsenek illúzióim, egyre kevésbé bízom abban, hogy egyszer majd lesz egy cuki munkahelyem, ahol megbecsülnek.
 Darina egy kisvárosi munkahivatal előadója, jól ismeri a kisgyerekes anyukák sorsát. — Egy kisvárosban kevés a munkalehetőség, s a munkaadók inkább csak egyedülállókat vagy olyan asszonyokat alkalmaznak, akiknek nagyobbak a gyerekeik. Itt nálunk, vidéken a lányok még mindig sietnek férjhez menni: ezt várja tőlük környezetük is, szüleik is, akik még mindig erre nevelik-szocializálják őket. Nem veszik észre, hogy a világ már régen nem ilyen. A legnagyobb baj, hogy ezeknek a lányoknak nincs jövőképük. Érettségi után nem képezik magukat tovább, csak tengnek- lengnek, s aztán kényszerből-unalomból összeszednek egy gyereket. Nem a gyerek ellen van kifogásom, csak éppen ez nem megoldás! Mert négy év múlva a lány, vagyis akkor már fiatalasszony, újra ott fog várakozni a munkahivatal folyosóján: mindenféle szakmai gyakorlat nélkül, kisgyerekkel a karján. Vagy azért, mert elvált, s ezzel egzisztenciálisan a semmi partjára került, vagy azért, mert egy fizetésből a család nem tud megélni. S ha még valahogy meg is lennének, a feleség nem akar tovább otthon maradni, mert unatkozik, az anyai-háziasszonyi szerep nem köti le. Sajnos a nagy átlagra ez jellemző.
 A pozsonyi székhelyű Detský fond nevű civil szervezet már több éve foglalkozik a pálya(újra)kezdő anyákkal. A projekt irányítója és „szellemi anyja“ Mgr. Ida Želinská.
 — 1997 januárjában kezdtem itt dolgozni, és belépésemkor a munkanélküli pályakezdők klubjának vezetését bízták rám. Hamar rájöttem, micsoda aranybányára leltem: hiszen kidolgozhatok egy saját programot! Így született meg a pálya( újra)kezdő anyák klubjának terve. Saját tapasztalataimból indultam ki. Szintén gyermekgondozási segély után voltam — bár én közben azért tanultam —, mégis nehéz volt az újrakezdés. Nehézkes voltam, riadt, tanácstalan, nem tudtam, mihez kezdjek, hova forduljak, hogyan lépjek, hogy jól lépjek.
 — Hogyan tudja a klub segíteni az anyákat?
 — Találkozóinkon azokkal a nehézségekkel foglalkozunk, amelyekkel az anyukák munkahelykeresés közben leggyakrabban találkoznak. Tagjaink többsége három vagy több évet töltött otthon, nehezen kommunikál, nem bízik magában, alábecsüli képességeit és tudását. Mi itt segítünk nekik az adminisztrálásban: segítünk megírni életrajzukat, megfogalmazni kérvényeiket. Az sem mindegy, hogy hol, merre keresnek munkát. Használhatják számítógépünket, angol- és németnyelvórákat tartunk számukra. Ezeket magunk között csak konyhanyelvi óráknak hívjuk, ugyanis nem az intenzív nyelvtanulás a cél. A foglalkozás inkább csak sikerélményt ad, az anyukák megtapasztalják, hogy erre is képesek, és kellő akaraterővel és elszántsággal eljuthatnak a nyelvvizsgáig. Szerintem az a legfontosabb, hogy „el tudják magukat adni“ a munkaerőpiacon, bízzanak magukban! Helyzetgyakorlatokat tartunk: átvesszük, mi várja őket a felvételi beszélgetéseken, mert nem szabad pánikba esniük. Például ha megkérdezik tőlük, hogy kire bízzák majd beteg gyerekeiket, akkor visszakérdezhetnek: az állás betöltéséhez feltétel a gyermektelenség? Miért gondolják, hogy a gyerek akadályozza majd a munkavégzést? A kérdező az ilyen magabiztos fellépés hatására talán elgondolkodik: pontosan ilyen ügyes, nyílt, rátermett munkaerőre van szükségem.
 — Milyen forrásból szereznek tudomást önökről a munkanélküli anyukák?
 — A munkaügyi hivatal nagyban segíti munkánkat. Ők hívják meg a munkanélküli anyukákat a tanácsadásunkra. A klubok kéthetes rendszerességgel működnek, de a személyes problémákat inkább négyszemközt beszéljük meg.
 — Lehet-e az anyukák között végzettség szempontjából különbséget tenni?
 — A diplomásoknak hamar leesik a tantusz: nem maradhatnak sokáig munka nélkül. Ők hamarabb el is helyezkednek. A legnehezebb azoknak, azokkal, akiknek nincs semmilyen képesítésük. Őket semmi sem motiválja, hiszen ha dolgoznának, alig keresnének többet, mint a munkanélküli vagy a szociális segély. Az érettségizettek helyzete a legbizonytalanabb: sok közöttük a nővér, az adminisztratív munkaerő, akiknek a gyermekgondozási segély idején szűnt meg a munkahelyük. Vannak szakmák, amelyekbe szinte lehetetlen a visszatérés: egy informatikus például három vagy öt év kihagyás után akár már vissza se menjen dolgozni, hiszen míg otthon volt, szakmája fénysebességgel haladt előre.
 — Mit tanácsol a nőknek: el kell vállalni bármilyen munkát, vagy inkább meg kell várni azt, amelyik tetszik?
 — Nem adatik meg mindenkinek, hogy csak és kizárólag azzal foglalkozzon, amit szeret. Az én tanácsom: ha már van egy kevésbé jó munkahelyünk, utána könnyebb jó munkát keresni, s majd még jobbat. Ez legyen a filozófiánk!
 — Az Európai Unió nem kevés pénzt áldoz a humánerőforrás-fejlesztésre. Ezen belül segítik a nők visszatérését a munkaerőpiacra, és támogatják őket, hogy a gyermekgondozási segély után saját vállalkozásba kezdjenek. De az uniós csatlakozás még várat magára, és addig is saját erőből kell boldogulni. Megvan asszonyainkban a kellő elszántság ahhoz, hogy önálló vállalkozásba kezdjenek?
 — A nők félnek, nem bíznak eléggé magukban, meg aztán mi lesz a gyerekekkel — pedig ötleteik lennének. Nagy baj, ha a család, a férj nem támogatja az asszonyt a visszatérésben. Egy saját second- hand üzlet, takarítás, tanítás, gyerekgondozás, idősek gondozása – mind-mind olyan munka, amelyet ügyesen be lehet osztani. Fontos, hogy ne legyenek túlzott elvárásaink, ne akarjunk mindjárt meggazdagodni. Én azt mondom: át kell lépnünk a félelem küszöbét, és saját kezünkbe kell vennünk sorsunk irányítását!

AZ ELTORZULT TESTÉRT, ÖSSZEFÉRCELT ALSÓ FERTÁLYÉRT, SEBES MELLBIMBÓÉRT, A SZÜLÉSI FÁJDALMAKÉRT, UTÁNA A HUSZONNÉGY ÓRÁS ROBOTÉRT, AZ ÁLLANDÓ KÉSZENLÉTÉRT NEM SOK MEGBECSÜLÉS JÁR.