Bernád Emese

Kulcs a nőkhöz

Kell-e jobb téma Bálint-napra, mint a szerelem? Kiderült, hogy már ezt is tanfolyamokon tanulják. A kételkedők erre azt mondanák, a szerelmet nem lehet „megtanulni”. Dehogyisnem! S ami még meglepőbb, a tanulók nem a szebbik nem tagjai közül kerülnek ki. Szépreményű férfiak tanulják mainapság az iskolában a hódítás művészetét.

A Pick-up Artist (rövidítve PUA, jelentése nővadász, nőcsábász művész) mozgalom az Egyesült Államokban kapott szárnyra, és terjedt el tájainkon is. Mert hiszen melyik férfit ne kecsegtetné az a kilátás, hogy kellő előképzés után profi nőcsábásszá (vagy inkább skalpgyűjtővé?) lépjen elő. Aki már unja az ÁFCS szerepet meg azt, hogy minden HB LCSB ajánlattal küldi el vagy rosszabb esetben NEG-gel, akkor hajrá! Egy kis NLP segítségével könnyen CSAH-há válhat, AKV-t bekapcsolva begyűjtheti a HB-ket, leküzdve UPI-jukat, és boldogan fürdőzhet a TNFK-ban. (A rövidítések a PUA-szótárból származnak. A gyakorlatlanok kedvéért leírom még egyszer: Aki már unja az ÁFCS (átlagos frusztrált csávó) szerepet meg azt, hogy minden HB (helyes baba) LCSB (legyünk csak barátok) ajánlattal küldi el vagy rosszabb esetben NEG-gel (negatív bók, cikizés), akkor hajrá! Egy kis NLP (neuro-lingvisztikai programozás) segítségével könynyen CSAH-há (csoport alfahímje) válhat, AKV-t (anti k... védekezés) kikapcsolva begyűjtheti a HB-ket (helyes baba), leküzdve UPI-jukat (utolsó pillanati ellenállás), és boldogan fürdőzhet a TNFK-ban (több nővel fenntartott kapcsolatban.)

Zsedényi Csaba (valamikori Pick-Up Artist) tapasztalatait összefoglalva írta meg a Kulcs a nőkhöz című könyvét. Hódítási és párkapcsolati ismereteket oktató tanfolyamain férfiak százai tanulják a hódítás művészetét.

– Mit jelent a Pick-up Artist? Első hallásra skalpgyűjtőnek tűnik...

 – A szó eredeti értelmében valóban azt. De én ezt igyekszem kicsit más formában megjeleníteni, mert azt gondolom: a módszerben sok olyan érték van, amit hétköznapi emberek is tudnak hasznosítani. Engem a PUAtól az különböztet meg, hogy én más célra, de hasonló eszközöket használok. Persze a PUA-ban is vannak különböző irányzatok, de a fő vonulat mégiscsak az, hogyan lehet szexuális kapcsolatokat gyorsan létrehozni.

– Ennyire kiismerhetőek vagyunk mi, nők? Aki elolvassa a könyvedet, vagy elvégzi a tanfolyamot, annak minden nő nyitott könyv lesz?

– Nem. A könyv, illetve a tanfolyam segítségével előre tud haladni a nőcsábítás vagy éppen partnerkeresés terén. Ahhoz viszont már hosszú évek munkája kell, hogy valaki „kitanulja”, hogyan lehet vonzalmat ébreszteni a nőkben. Hosszas rágódás után ébredtem rá, hogy ez leginkább azért van, mert az emberek nem tudatosak, hanem átalusszák az életüket. Ebből kifolyólag robotként rángathatóak és irányíthatóak. (Bár van, aki ezt kulturális és szociális hatásnak hívja.) Elismerem, fárasztó dolog egész nap tudatosnak lenni. Viszont ha az életünket érintő főbb dolgokban tudatosak lennénk, nem volna lehetséges, hogy egy pick-up artist bárkit el tudjon csábítani.

– Nőként hogyan tudjuk kiszűrni, hogy ki mire utazik? Hogy széptevőnk tartós kapcsolatra vágyik-e, avagy skalpgyűjtő?

– Azt gondolom, a nők ki tudják szúrni, mit akar a férfi, csak elhomályosítják saját látásukat. Nem akarnak észrevenni kézenfekvő dolgokat. Ha a megérzéseikre hallgatnának, akkor ezzel nem lenne gondjuk. Csak általában a kétségbeesés meg a szeretetvágy miatt szeretik színesre festeni az életüket. Ismétlem: a JPÉ-módszer lényege, hogy használjuk a józan eszünket. Mert sok az árulkodó jel. Elég megnézni, hogyan bánnak egyes férfiak a barátnőikkel.

– A könyv ajánlójában utalás volt arra, hogy te is bejártad az utadat, míg eljutottál a boldog párkapcsolatig. Mikor érett meg benned az a gondolat, hogy mégiscsak egy igaz társ mellett van a boldogság?

– Mindig párkapcsolatban gondolkodtam, volt olyan időszakom, amikor aktívan kerestem az igazit. Akkoriban találtam rá a pick-up artist mozgalomra, és elkezdtem módszeresen használni a technikájukat. Aztán kicsit elszaladt velem a ló. Azt gondoltam: amíg nincs meg az igazi, addig másokkal is jól érezhetem magam. Ekkoriban egy multinacionális cégnél dolgoztam tanácsadóként. Közben felebaráti szeretetből segítettem a kollégákat párkapcsolati tanácsokkal. Majd felkértek a témában egy előadásra, melynek olyan nagy sikere volt, hogy eldöntöttem: ezzel akarok foglalkozni. Kiléptem a munkahelyemről, megírtam ezt a könyvet, s azóta előadásokat, tanfolyamokat tartok. A válások száma 50 % körüli, sok a boldogtalan házasság, és az emberek 30 %-a egyedülálló. Sokaknak már az ismerkedés is tabu. Egy olyan rendszert akartam összeállítani, amely segít a mindennapokban, és amelyet a tanácstalanok önállóan is gyakorolhatnak. Kérdezhetnénk persze, hogy ez a rengeteg ember a rengeteg problémájával miért nem megy lélekbúvárhoz? Csak azért, mert nagy részének se pénze, se ideje, se motivációja nincs rá.

– Könyvedben feltárulkozik a férfilélek, és csodák csodájára kiderül, hogy a férfiaknak sem könnyű az ismerkedés. Pedig a nők nem így gondolják…

– Sok férfi meg éppen azt hiszi, hogy a nőknek könnyebb, hiszen hozzájuk csak jönnek az udvarlók, akik közül kedvükre válogathatnak. Szűklátókörűség uralkodik ezen a téren: mindkét nem azt hiszi, hogy a másiknak minden könnyen megy. Pedig ez nem így van, mert legyen férfi vagy nő, szenved a maga módján!

– Mindkét nem ugyanazt akarja, mégsem sikerül. Félünk és rettegünk…

– Az óvatosság nem árt, de már maga az, hogy az ember kapcsolatban él, kockázattal jár. Mint ahogy a szeretet is. Ez benne van a pakliban: ha nem kockáztat, egyedül marad az ember.

– Milyen korosztályú férfiak érkeznek az általad szervezett tanfolyamokra?

– A korosztály jellemzően 20 és 40 közötti. Nagyobb részüknek volt már tartós párkapcsolata, és kijött a csábítás gyakorlatából – ráadásul a világ is megváltozott. Nem tudja, mit kell csinálnia, nincsenek aktív társkereső barátai. A tanfolyam elején mindig megkérdezem a résztvevőktől, milyen céllal jöttek el. Nagy részük tartós kapcsolatra vágyik, de nem elítélendő az sem, ha valaki csak nőzni akar. Bizonyára valamiért ezt igényli. Majd idővel rá fog jönni, hogy ki és mi kell neki igazán. Akik azt mondják, hogy csajozni akarnak, azokra jellemző, hogy vagy még egyáltalán nem volt dolguk nővel, vagy csak nagyon kevéssel, ráadásul rossz tapasztalatokkal. Ki vannak éhezve szexuálisan, és azt hiszik, majd a szex fogja őket boldoggá tenni. Ahogy a Maslow-féle piramis mutatja: amíg nincsenek kielégítve a biológiai szükségletek, addig nehezebb fókuszálni a magasabb szintű dolgokra. Ha valaki évek óta nem volt nővel, akkor a szexre van rágerjedve. Egy idő után azonban rájön, hogy hosszú távon ez nem elég. A másik „csajozós” réteg nagy csalódás után van, és a kutyaharapást szőrivel próbálja gyógyítani. Egy komoly kapcsolat után először ugródeszka-szerű kapcsolatokba bonyolódnak, olyan partnert keresnek, akibe nem szeretnek bele, nehogy sérüljenek. Ha egykét ilyen kapcsolaton túl van az ember, akkor szokott jönni a komolyabb szerelem. Az egész könyvet úgy írtam meg, hogy aszerint, hogy ki hol tart az életében, legyen lehetősége csatlakozni – és eljutni egy magasabb szintre. Kicsit mézesmadzag ez a PUA-imázs is, de sok férfit inkább lehet ezzel motiválni, mint a szeretet eszméjével.

– Miért félnek a férfiak a nőktől?

– Az elutasítástól félnek. Ez külső visszajelzés számukra arról, hogy ők – értéktelenek. És ezt természetesen nem akarják érezni! És teljesen mindegy, hogy már volt-e kapcsolatuk, vagy csak próbálkoznak. Olyanféle fóbia ez, mint amikor valaki nem meri megkérdezni egy idegentől, merre találja az állomást. A férfiaknak rendkívül erős a félelmük a visszautasítástól! Ma egy férfi sikerorientált „énképébe” nem fér bele, hogy odamegy egy nőhöz, és nem kell neki!

– Mi az, amit egy tanfolyam segítségével fejleszteni lehet?

– A külső megjelenést mindenképpen. Javaslatokat teszünk, hogy ki milyen ruhákat hordjon, hogyan legyen ápolt. Fejleszthetjük a beszédkészséget, edzhetjük a kliens önbizalmát, hogy ne élje meg katasztrófaként az elutasítást.

– Mekkora szerepe van a pénznek az ismerkedésben?

– Nem gondolom, hogy ezen múlik a dolog, de mindenképpen plusz! A külső a beugró, és jó, ha a nő látja, hogy a férfi anyagilag is rendben van. Ez olyan, mint egy jó öltöny a tárgyaláson. Bizalomnövelő, de önmagában még nem elég. Azt tapasztalom, hogy még a nagyon kétségbeesett nők sem csak erre figyelnek.

– Igaz-e az a női állítás, hogy eltűntek a facér férfiak? Vagy csak rossz helyen keresgélünk…

– Dehogy tűntek!!! Ahogy a férfiaknak azt javasoljuk, hogy járjanak nőies helyekre, mint például tánciskola vagy jóga, a nőknek férfias programokat ajánlanék: gyorsulási verseny, edzőterem, esetleg férfias sportokat is kipróbálhatnak. Igazság szerint mindegy, mert ha az embernek megvan az a képessége, hogy tud ismerkedni, akkor úgyis hamar társra talál. Szórakozóhelyet nem javasolnék kevésbé attraktív megjelenésű nőnek, mert kicsi az esély, hogy odamennek hozzá a férfiak. A társkereső irodák sem rosszak. Persze a nők mindig motiváltabbak az ismerkedésben, mert részben emocionálisan fejlettebbek, részben jobban ketyeg a biológiai órájuk. Mindig oka van annak, ha valaki egyedül van.

– Azon a nézeten vagy, hogy egy férfi maradjon mindig férfi. De akkor a nő is maradjon nő, és amíg a férfi hódítani akar, a nő arra vágyik, hogy meghódítsák. Ez azt jelenti: várja tétlenül a lovagot?

– Az első lépést mindig a férfinak kell megtennie, de a nő is bátoríthatja. Egy leejtett zsebkendő még mindig nőies trükk. Ha egy nő odamegy a férfihoz azzal, hogy „szia, tetszel” – nem hagyományos forma, de egy sereg férfinak megfelel. Azt vettem észre, hogy azoknak a lányoknak, akik tudnak kedvesen mosolyogni, könnyebben megy a párkeresés.

– Szó volt arról, hogy sok a válás. Már az elején elrontjuk a házasságot, vagy nem ápoljuk eléggé?

 – A pszichológiai kutatások szerint a kapcsolatok nagy része már az elején kudarcra van ítélve. Mégpedig azért, mert két olyan ember lép házasságra, akik nem passzolnak egymáshoz, csak valahogy belecsúsznak. Ettől még működhetne a kapcsolat, ha dolgoznának rajta. Csak éppen sokakból hiányzik az erő arra, hogy tudatosan odafigyeljenek egymásra és saját magukra is. Egy párkapcsolat folyamatos változás. A két ember is folyamatosan változik, és meg kell tenni bizonyos dolgokat, hogy előbbre lépjünk. Új szerepek, feladatok jönnek (gyerekvállalás), amihez alkalmazkodni kell. A párkapcsolat éppen ezért érdekes, mert minden helyzet egyedi, mégis találni általánosságokat. Én a párkapcsolatot beavatási útnak tekintem, ahol a párom mutatja meg nekem, ki vagyok én, milyen hiányosságaim vannak, milyen lépéseket kell meglépnem. S ha azokat nem lépem meg, akkor vagy nagyon rossz lesz a kapcsolatunk, vagy szétválnak útjaink.