Vissza lehet-e szerezni a másik fél bizalmát egy félrelépés után? Domonics Gyöngyi (Győr) pszichológust kérdeztük.

– Mit takar a XXI. században a hűtlenség fogalma? Ma mi számít hűtlenségnek, megcsalásnak?

– A párkapcsolati hűtlenség új formája jelent meg a közösségi és a beszélgetős oldalak megjelenésével. Sajnos, van egy téves hiedelem, hogy ez nem is igazi megcsalás, kaland, mert testi, fizikai érintés nincs a partnerek között. Az érzelmi bevonódás azonban igen jelentős – különösen a nők részéről.

Mennyire etikus, ha időnként belelesünk párunk telefonjába? 

– Párunk dolgaihoz a hozzáférhetőséget biztosítani kellene. Ez máris egyfajta biztosíték arra vonatkozóan, hogy a hűséget komolyan gondoljuk. A gesztus erősíti az egymásba vetett hitet. Ahol nincs hozzáférés, ott bizony kialakulhat a bizalmatlanság, hisz ha nincs mit takargatni, miért nem engedi a másik a betekintést? Igazából viszont nem a telefonnal van a baj, inkább az erkölcsi értékeinkkel van probléma. A hűséget kellene újból értéknek tekinteni.

Miért kell a szerető, miért döntünk a harmadik mellett? 

– A párkapcsolatban az érzelmi eltávolodás, az elhidegülés HIÁNYÁLLAPOTOT eredményez. Ha már nincs igazi megbecsülés egymás iránt, ezt valahonnét meg kell kapnunk. Ahhoz, hogy jól tudjunk működni, és közérzetünk megfelelő legyen, elismerésre van szükségünk. A harmadik, a szerető ezt mindig megadja, ráadásul új, izgató, vágykeltő a személye. A szenvedély is nagy csábító erővel bír.

Melyek a hűtlenség előjelei?

– Csökken a befektetés a párkapcsolatba, esetleg elvész az érdeklődés a szex iránt, megjelennek a nyilvánvaló kis hazugságok, személyiségváltozást tapasztalunk a másiknál, például új szokásokat vesz fel... Ez annyit jelent, hogy beindult az eltávolodás, esetleg be is lépett már a képbe a harmadik. Mindig a kielégítetlen szükségletek, vágyak, álmok, illetve igaztalan sérelmek ágyaznak meg a hűtlenségnek. A kielégítetlen nő vagy férfi megpróbál kapcsolaton kívülről hozzájutni a hiányzó érzelmekhez. 

Meg lehet előzni egy félrelépést? 

– Megelőzhető folyamatosan jó kommunikációval, konfliktuskezeléssel, az együtt megélt új ingerek keresésével, hosszú távú elköteleződéssel, az érzések megosztásával és bizalomépítéssel.

Mit tegyünk akkor, ha rájövünk, hogy a párunk megcsal(t) minket? Hogy rendezzük egymás között a bizalomvesztést?

– A hűtlen fél részéről a külső kapcsolat teljes feladása szükséges. Nagyon fontos itt is a türelem, a megfelelő kommunikáció, a rejtett, valódi probléma azonosítása, majd a bizalom újjáépítése, az elköteleződés megerősítése. Növekedjen az együtt töltött idő, illetve más legyen, mint volt korábban. 

Meg tudunk-e bocsátani, el tudjuk-e fogadni párunk hűtlenségét? Talpra tudunk állni egy megcsalás után?

– Természetesen, de ehhez bizony idő kell. Sok idő. Ez egy hosszú folyamat, ahol lehetnek megtorpanások. 

Nevezhetjük-e álságosnak a nők (illetve a férfiak) hozzáállását a hűtlenséghez? Ördögi kör ez: elítéljük a hűtlenséget, ám amikor megcsalnak bennünket, mi is képesek vagyunk szeretővé válni, néha csak „a kölcsönkenyér visszajár” érzése miatt...

– Megcsalt félként, az „áldozat” szerepében ám nagyon más a helyzet megítélése, mint a hűtlen szerepében. A hűtlen ember a botlását sok, egyébként akár igaz érvvel is meg tudja támogatni. Nagyon sokat számít, hogy milyen erkölcsi munícióval rendelkezik a párocska. Az „én is megcsallak” néha kisebb energiabefektetéssel jár, illetve gyorsabb érzelmi szükségletpótlást nyújt, mint, mondjuk, a párkapcsolat helyrehozatala. Csaló résztvevőként más lehet a nézőpontunk, akár megengedőbbekké is válhatunk a hűtlenség kérdésében.

Tény, hogy a 21. században is sokan hisznek abban, hogy a hűtlenségre semmi szükség, ha megtaláltuk a másik felünket. Lássunk riportalanyaink SZIGORÚ válaszaiból néhányat:
„Az őszinte kommunikáció és az elfogadás hiánya vezethet oda, hogy valaki máshol keresi azt, amit otthon kéne. Úgy vélem, kevés ember tudatosítja azt, hogy ha a páromat választom, akkor egy életre választok, s itt nincs helye titkoknak, rejtett vágyaknak, eltérő véleményeknek, mindent meg kell tudni beszélni a másikkal, legyen az bármilyen fura téma.” (Bálint, 28)
„Nem a másiknak kell megbocsátanunk, hanem saját magunknak. Vagy azért, mert hibát követtünk el, és rosszul választottunk, vagy azért, mert nem tudatosítottuk, hogy a megcsaláshoz is két ember kell.” (Misi, 35)
„Bármilyen megcsalásról legyen szó, fizikairól vagy online szextingről, a hűtlenség nem más, mint az önkontroll teljes hiánya. Ha annyira unatkozunk a párunk mellett, akkor mondjuk el neki. Lehet, ő is pont ugyanezt érzi.” (Patrik, 32)

 

Derzsi Bernadett