Sokszor rácsodálkozom azokra az emberekre, akik komótosan sétálgatnak az utcán, vagy épp ráérősen beszélgetnek a zöldségesnél a pénztárgép mellett ácsorgó üzletessel. Hogy tudnak erre időt szakítani? Hogy menedzselik az idejüket?
Jaj, de jó nekik! – merengek, de megesik, hogy felforgatom a szemem, pláne, ha miattuk nekem is várakoznom kell. Mert én nem érek rá! S ekkor eszembe jut, hogy mennyien gondolják ugyanazt, mint én, nap mint nap: Drága az én időm! Rohannom kell! Nincs időm ilyenekre! Az idő pénz! De hogy is élhetnénk lassú világot, amikor minden a gyorsaságról, az időről szól?
Apró dolgok, nagy csodák
A nyugalomban elfogyasztott kávé vagy tea csodákra képes. Ekkor tudjuk előre belőni a napunkat, és felkészülni arra, mi az, amit napközben el kell a munka mellett intéznünk. Ha nyugodtan indulunk neki a napunknak, sokkal gördülékenyebben vesszük majd az akadályokat.
Ami igazán feltölt
Amikor úgy érzed, állandóan kötelező programokon veszel részt, tervezz be egy olyan dolgot, amire már nagyon régóta vágysz. Amire szükséged van lelkileg: legyen az egy koncert, egy mozifilm vagy egy színházi est. Ne csak a kötelező szülinapi és rokoni partikon vegyél részt, hanem töltődj a saját magad módján is. Válassz olyan programot, ami a lassításra ösztönöz, és arra, hogy megéld a pillanatot.
Megélni a pillanatot
Hogyan is kell megélni a pillanatot? Úgy, hogy például nem fotózunk le mindent, lépten-nyomon. Nem gondolunk arra, milyen szupi kép lenne ez az Instagramon...
A régi öregek még tudtak élni, és nem árt, ha ezt mi is megtanuljuk tőlük. Ők a szelfizés helyett összegyűltek, beszélgettek, kártyáztak. Nem arról szólt az este, hogy csak ittak és dőzsöltek, hanem arról, hogy egymás gondját-baját meghallgassák...
Telefon és internet nélkül
Nem lehet úgy kikapcsolni, ha állandóan mobil van a kezünkben. Mindig „csak még egy dolgot” akarunk megnézni rajta. Pedig nem kéne. Nézzünk körül! Ha otthon vagyunk, vegyük észre a kis dolgokat: magazint, újságot, könyveket. Vagy azt, hogy le kéne mosnunk éppenséggel a cipőnk sarkát, és hogy érdemesebb lenne kivasalni másnapra az ingünket, ahelyett, hogy a monitorra vagy a tévére bambulnánk. Mindezzel időt spórolhatunk magunknak, és még lelkiismeret-furdalásunk sem lesz, hogy megint mire nem jutott idő. Koncentráljunk a technika helyett egy kicsivel többet önmagunkra és a környezetünkre.
Az úgynevezett „énidő”
Mindenkinek kell saját idő és tér. S az a bizonyos magánszféra, amibe senki nem piszkálhat bele. Legyen minden egyes napnak olyan fél-egy órája, amikor csak magaddal foglalkozol. Arcpakolás, meditálás, 10 perc pihi és láblógatás a kanapén! Miért is ne? Lassítsunk, és álljunk meg egy percre! Hiszen egész életünkben csak rohanunk. Mindent gyorsan akarunk, de miért is? Miért ne szánhatnánk saját magunkra is egy kicsike időt?
Stresszmentes övezet
Jót tenne, ha egy kicsit lazábban vennéd a dolgokat. Ezt főleg azoknak ajánljuk, akik mindent túlstresszelnek. Nem kell mindig mindent gyorsan és 100 százalékosan elvégezni, teljesíteni. Miért versenyzel állandóan önmagaddal, másokkal, az idővel, az élettel? Néha még a maximalistáknak is kijár egy kis pihi! Szóval: álljunk meg néha egy-egy percre, vegyünk egy nagy levegőt, és hagyjuk, hogy megtörténjenek körülöttünk a dolgok.
