Állandóan felteszem a kérdést magamnak: hogyan csinálják a modern anyukák? Hogyan csinálják azt, hogy feltesznek napi egy képet a tökéletes alakjukról és egy mosolygós képet a gyerekükről, a rendezett és tiszta háztartásban, miközben nekem sokszor arra sem volt időm, hogy felvegyem a vezetékes telefont... Mit tudnak ők, a modern anyukák?

Amikor még nem volt gyerekem, azzal szórakoztattam magam, hogy megfigyeltem a gyerekes anyukákat. Az egyik annyira aggódó volt, hogy amikor elmentem hozzá, le sem vette a szemét a gyerekéről, minden mozdulatára figyelt, és másról sem beszélt, csak az anyai létről, a pelenkákról, a főzésről és a mosásról. A másik típusú anyuka szellemisége jobban tetszett. Ő volt az, akinek volt élete a gyermekén túl is. Azonkívül, hogy szíve minden szeretetével figyelte a babáját, képes volt társasági életet élni, miközben a környezete is teljesen rendezett és tiszta volt. Ilyenkor mindig elképzeltem, hogy én is ilyen leszek. Aztán amikor tényleg jön a gyerek, tombolnak a hormonok, és élesedik a helyzet. Ekkor derül ki, milyenek is vagyunk valójában...

Bárhogy néztem is az anyukákat akkor és most, már óriási szakadék tátong anya és anya között. Amikor még csak a saját kis megfigyeléseimet csináltam, majd anya lettem, akkor még nem fészbukoztak a szülők, és nem volt trendi a 8 hónapos gyerek mellett naponta fitneszbe járni. Igaz, amikor én megszültem, már több anya ment vissza 1 év után dolgozni, mint azelőtt, és bizony már ez is nagy dolognak számított akkoriban. Ma meg... Ma meg már minden a feje tetejére állt. Egyrészt azt látom, hogy temérdek idejük van az anyáknak azt reprezentálni, milyen jól elvannak a gyerekükkel (fotók, videók posztolása). Úgy tűnik, hogy szinte már unatkoznak. Másrészt viszont azt látom, hogy mégsem foglalkoznak a gyerekkel eleget, mert annak ellenére, hogy „énközpontúvá váltak”, mégis úgy ugrálnak, ahogy a gyerekük fütyül. Nincs „nem”, és nincs „nem szabad” és „megállj” a gyereknek... Tisztelet a kivételnek!

A mindennapi teendők mellett mégis hogyan van erre mind idejük és erejük? Ha a szülők, nagyszülők besegítenek, akkor sem olyan álomszerű ez az egész, mint a képeken... Az esetek nagy részében nincs rend a háztartásban, játékok hevernek mindenhol, és maszatos a gyerek keze, anya szeme meg igenis csukódik és fáradt. A gyerek pedig sír, mert anya sokszor nem enged meg ezt-azt... Vagy én lennék túl szigorú szülő? Rossz anya?

Ezért kérdezem minden irónia nélkül: hogyan csinálják mindezt a modern anyukák? Mit tudnak ők? Biztos, hogy nem megy majd a gyermekük rovására ez a laza és könnyed lét? Egyáltalán mikor vannak telefonok és tabletek nélkül, csak úgy, kettesben a gyerekükkel? Kell az a sok fotó és videó? Kell a sok szabadság a gyereknek? Mit tudnak ők, amit mi nem?

Almássy Dorka