Nyaralás alatt a tengerparton ejtőztem, amikor hirtelen észrevettem, hogy egy pasi pár méterrel arrébb épp lehúzza a vizes nadrágját... És az én szemem is odatévedt.

Átöltözött, mert érthetően nem akart ücsörögni a hideg fürdőnadrágjában. S amint lekerült róla a textil, sokak szeme – köztük az enyém is – arra a bizonyos intim testrészre tévedt. Mindenki megnézi a másikat – konstatáltam magamban, megveregetve a saját vállamat, hogy én azért ettől még nem lettem kukkoló. Nem tátott szájjal bámultam „oda”, de hát ez van, kérem szépen. Emberből vagyunk, kíváncsiskodunk.

Ekkor merült fel bennem a kérdés, a strandon ücsörögve, egy „szabad” fürdőnadrágcsere után: vajon milyen lehet az élet a nudistastrandon? Megnézik ott egymást az emberek? S mit gondoljunk erről?

Íme, az ember
Mert ruhában is hogy megnézzük egymást! Méregetjük egymást, hogy előnyös-e a kivágott felső, a cicanadrág, a mély dekoltázst villantó ruha. Jól áll, nem áll jól... Bezzeg a nudistastrandon! Ott aztán mindenki egyenlő, illetve hasonló cipőben (akarom mondani: cipő nélkül) jár. Nincs márkás ruha meg hideg vizes bikini, csak a mezítelen testfelület. Nincs menőzés, kinek milyen márkájú fürdőbugyija van. Ott szabadon flangálnak az emberek, nem költenek bikinire, nincs gazdag meg szegény, csak csupaszon, pusztán és pőrén az ember. Ecce homo!
Dávid
(56) még huszonévesen kezdett el nudizni. Elmondása szerint a kíváncsisága vitte egy nudista félszigetre. – Odaúsztam, lenyomtam a nadrágomat, majd óvatosan kisétáltam a vízből. Féltem, hogy megbámulnak, de SENKI SEM törődött velem. Az emberek napoztak, beszélgettek, mindenki laza volt. Úgy éreztem, hogy a fürdőruhával a gondjaikat is ledobták magukról. S mivel hiányoztak a kellékek, melyek a státuszt jelzik, eltűntek a különbségek ember és ember között...

Dávid mára megszokta a nudistastrandokat. Szerinte a horvátországi nudistatelepek a legjobbak a világon. – Van egy sereg strand és nudistatábor, de az Adria partján vannak a legszebbek. Itt mindig is tolerálták a nudistákat és a naturistákat. A 19. század első felében nyílt meg az első nudistastrand. Sőt, sok esetben egymás mellett feküdt a fürdőruhás és a nudistastrand, közöttük meg egy placc azok számára, akik párban jöttek, de az egyikük ide húzott, a másikuk meg oda...

A nudistatelepek
Az évek során nem csupán strandok, hanem kifejezetten nudistatelepek létesültek a meztelenül fürdőzni vágyók részére. Képzeljünk el egy hatalmas térséget, ahol pucéran mászkálhatunk! Éttermek vannak itt, strandok, üzletek, boltok és különféle szolgáltatások. A naturistának vagy nudistának pedig csak annyi a dolga, hogy előre lefoglalja a szállást, és a becsekkolás után már le is dobhatja magáról a ruhát.
Marcsi (38) világéletében csak nudistatelepen nyaralt. Állítása szerint nincs a világon még egy ilyen tiszta és nyugodt hely. – Bemész a recepcióra, ott még ruhában vagy. Viszont amint elfoglalod az apartmanodat, szabad a tánc. Mindenki meztelen. A boltban lepedőt vagy törülközőt terítünk magunkra. Reggel és este a közös étkezéshez viszont már felöltözünk. A tisztaság óriási: hihetetlen módon odafigyelnek a higiéniára. A vendégeket pedig kifejezetten szeretem. Okosak, kedvesek és segítőkészek.

A nudistatelepeken csak azok vannak egész nap felöltözve, akik tisztán tartják a területet, mint például a takarítónők, a szemétszedők, tehát maga a személyzet. Sőt, van, hogy külön alkalmazottat fizetnek azért, hogy rászóljon arra, aki nem hajlandó levenni a fürdőrucit. A bugyit viselő hölgyeket persze megtűrik (a menstruálás miatt). András (44) szemtanúja volt annak, hogy tettlegességig fajuló vitát váltott ki egy felsőrész. A házaspár nem tudott megegyezni, végül egy nudistatelepen kötöttek ki, ahol a feleség egy héten keresztül nem volt hajlandó levenni magáról a bikinijét. – A felsőt viselő nőt kikezdték a többiek: odamentek hozzá, és számon kérték, hogy miért provokál. És hogy azonnal vegye le a fürdőruháját, vagy menjen át a fürdőruhás partra, de a nő hajthatatlan volt. Végül kiabálni kezdték neki: FKK, FKK! A vége az lett, hogy letépték róla a melltartót. – András szerint jogos volt a kiakadás. – Ez volt az egyetlen atrocitás, amivel találkoztam. Pedig tizedik éve, hogy nudistastrandra járok.

Tinigondok
Kérdésünk: és mi a helyzet a gyerekekkel? Ha anya és apa pucér emberek közé jár strandolni, a gyereknek is kötelezővé teszik a naturista életformát? Mindenki maga dönti el, hogyan neveli a gyermekét, azonban tudni kell, hogy némely központban fenntartanak a tinédzsereknek egy külön strandot. És természetesen itt megengedett a fürdőruha. Mindez azért, hogy a serdülőkorú ne érezze magát feszengve a sok mezítelen ember előtt.
Ádám (45) és Gyöngyi (42) szintén már több mint tizedik éve járnak közösen nudistakempingbe, de a gyermekeiket még egyszer sem vitték magukkal. – Mi beleszerettünk ebbe a szabad életmódba, s amikor arra került sor, hogy nyaralni megyünk, mindkét gyermekünktől megkérdezzük, hogy eljönnének-e velünk. Eddig otthon maradtak, mi pedig nem kényszerítjük őket. Mindenki más! – Sok család számol be arról, hogy az elején nem szívesen csatlakoznak a gyerekek a mezítelen fürdőzéshez, ám később ők is szívesen megszabadulnak a textiltől, a szüleik példáját követve.

Naturista életmód
A természet közelsége és a szabadságvágy hajtja azokat az embereket, akik szeretnek ruha nélkül flangálni. Ám – a nudistákkal ellentétben – a naturisták a mindennapi foglalatosságaikat is meztelenül űzik: ruha nélkül túráznak a hegyekben, vagy jógáznak egy jógastúdióban. A kérdés már csak az, hogy mi van akkor, ha egy felöltözött család ugyanarra a túraútvonalra téved, mint a pucér naturisták. Gabi (33) szerint nincs ebben semmi rossz, hiszen anya és apa is emberek, csak éppen mezítelenek. – Szeretem, ahogy eggyé válunk a természettel. Persze azt hozzá kell tenni, hogy igyekszünk az egyes aktivitások helyszínét (séta, túra) úgy kiválasztani, hogy azzal ne hozzunk másokat kellemetlen helyzetbe. Tudjuk, hogy nem mindenki képes természetesen kezelni bennünket. Pedig milyen érdekes, pont a mezítelenség a természetes...

Ha neked jó, nekem rossz
Nincs is abban semmi szégyen, ha az ember így érzi jól magát: szabadon, fedetlen testtel. Ám a család nem mindig tudja elfogadni, hogy nudisták vagyunk. Borira (35) saját sógornője ufóként tekint. – Az emberek furcsán néznek rám, mert biztosan mutogatni akarom magamat. Dehogy akarom: én így érzem jól magam. Múltkor még a sógornőmmel is összekülönböztünk ezen. Furának és extrémnek tartja a felfogásomat, nem érti meg, hogy én tényleg így érzem jól magamat.

Bori szerint ritka az olyan, aki megérti őt. Sokan azzal vádolják, hogy perverz, meg hogy szexuálisan túlfűtött. – Egyszerűen szeretek a természet közelében lenni, szabadon, ruha nélkül. Ráadásul pontosan azért vannak a nudistastrandok elkerítve, hogy ne zavarjuk meg mások nyugalmát. Én bezzeg nem minősítem a sógornőméket, hogy szégyenlősek meg prűdek.

Álprüdéria
Ha már szóba került Bori nyomán, néhány szóval említést kell tennünk a prüdériáról. Manapság ugyanis ÁLPRÜDÉRIÁBAN szenved a világ. Nézzük csak meg a szelfiket. Fentről lefelé fotózzák magukat a mai lányok, kivillannak a combok, a bokák, a cicik és a vénuszdombok. Nem szégyellik magukat, mindent kiraknak. Bezsebelik a sok lájkot meg dicséretet. Ám ha meghallják, hogy a szomszéd, a középkorú Józsi nudistastrandra jár, rögtön pfujolni kezdenek. „A vén magamutogató!” – mondogatják, pedig ők nagyobbat „vétkeznek”. Nem látják a fától az erdőt. Legalább Józsi bácsi nyíltan felvállalja, hogy szeret meztelenül flangálni a természetben. Nem posztol félmeztelen képeket az Instagramra, ott meztelenkedik, ahová a mezítelenség való, a természetben. A szülők csámcsognak Józsin, miközben a lányuk aznap sokkal nagyobbat villantott a „fészen”. Felmerül a kérdés: szenzációnak számít még a pucérság?

Pőre ítélet
Sokan tényleg úgy tekintenek a naturistákra, mint földön kívüli lényekre, a nudistákra meg mint perverz önimádókra, akik szeretik magukat mutogatni. Biztosan szeretnek kukkolni! Biztos megnézik a másikat! – bizonygatják. Ám mindez inkább az előítéletekről szól. Zsuzsi (39) úgy véli, soha, de soha nem tudna levetkőzni egy nudistastrandon. – Nekem szükségem van a fürdőruhára, hogy legyen rajtam valami, s nem azért, mert szégyellem a testemet. Ruhában is szabadnak tudom magam érezni. Viszont nem vagyunk egyformák! Tudom, hogy a férjem szívesen kipróbálná, és én nem állok útjába.

Zsuzsi lánya, Adri (18) szintén úgy érzi, ő majd egyszer kipróbálja a nudit. – Semmi bajom nincs vele. Sőt, kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lehet... Nudi után nem maradnak fehér bikinicsíkok a bőrön (mondja vágyakozva)...

A ruha teszi az embert?
Járhatunk felöltözve, és strandolhatunk pucéran, a lényegen ez mit sem változtat. Az embert, ahogy a közmondás tartja, nem a ruha teszi. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy dobjuk le magunkról az összes ruhadarabot, és munkahelyünkre is mezítelenül járjunk (bár már SZERVEZNEK ILYEN PUCÉRNAPOT AZ IRODISTÁK). Csak azt jelenti, hogy az embert a lelke teszi emberré. A többi meg nem jelenthet gondot, hiszen aki nem akar levetkőzni mások előtt, az úgyis a hagyományos strandra fog járni, akit meg szabaddá és boldogabbá tesz a pucérság, az a végén úgyis a nudistastrandon köt ki. Ne törjünk pálcát embertársaink felett. Engem az összes riportalanyom arra biztatott, hogy próbáljam ki a nudit, mert csak akkor fogom megtudni, milyen a szabadság. Ám én csak a fejemet ráztam. Jó nekem a fürdőruha, ami kicsit takar, kicsit szexi, s nem mutat meg egyszerre mindent. Aztán ki tudja... Lehet, tényleg hihetetlenül felszabadító érzés mezítelenül járni-kelni a szabadban. Meglehet, mégis az a bizonyos paradicsomi állapot a legigazibb, ahogyan az édenkertben tartózkodtunk, még a bűnbeesésünk előtt...

Ágh Dávid (30) klinikai szakpszichológus (Kismagyar)
Mindig abból kell kiindulni, hogy a csupasz emberi test mennyire tabu egy társadalomban. Azaz: a kulturális normákból. A párizsi kifutó modellje megvillantja a mellét, az arab nő burkába öltözik, az új-guineai törzsek pedig teljesen felfedik a testüket. A görög férfiak meztelenül birkóztak, és sok vallásban a szertartások során megengedett volt a meztelenség. A görögök szerették az esztétikumot, ezért nagyra becsülték a szép emberi testet. A női test csupaszsága azonban már KEVÉSBÉ volt elfogadott. A rómaiak pedig a lemeztelenítést már büntetésként alkalmazták a rabszolgáknál. Kultúránk keresztényi ihletettségű: Ádám és Éva a bűnbeesés után, ráeszmélvén saját meztelenségére, a testét fügefalevéllel takarta el. És ezzel megszületett a szégyenérzet mint olyan! A jelenkorban a nyilvános meztelenség gyakran összemosódik a szexuális rendellenességekkel: példa erre a buszmegállóban álló, magamutogató férfi exhibicionizmusa. A nudizmus ma már kijelölt helyeken, kerítések közé szorítva zajlik, ami leképezi a társadalmi elfojtásokat. A nudizmus egyik alapszabálya az, hogy nincs érintés. (Nem kizárható persze, hogy a nudistahelyeket kukkolók, vojőrök is felkeresik.) A nudizmus lehetőséget nyújt arra, hogy szembesüljünk az igazi, hús-vér emberi testtel, ami gyengítheti kultúránkban a média által közvetített „tökéletes testkultuszt”. És pozitívan is hathat a testképzavarra és az önértékelésre.

Derzsi Bernadett

 

Ruha nélkül