Szemét szemét hátán. Lassan belefulladunk, sok falusi embernek már saját szemétdombja van, és ha így megy, lassan kapirgálni is megtanulhatunk. Csak az utóbbi években 18 százalékkal nőtt a szeméttermelésünk.
Naponta rengeteg szemetet termelünk, a faluvégeken, a tavak mentén, a kiserdőkben mérgező szeméthegyek tornyosulnak. Amit már nem használunk, egyszerűen kidobjuk, az sem érdekel bennünket, hogy a káros összetevők beszivároghatnak a talajba. A fogyasztói társadalom azt diktálja, hogy vegyél, mindig csak vásárolj. Igen ám, de a termékkel szemetet is veszünk, hiszen a termékhez hozzátartozik a csomagolás csomagolásának a csomagolása. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor egy rádióműsorban arról beszéltek, hogy Svédországban az elmúlt tíz év alatt a háztartási hulladék újrahasznosítása 77%-ról 99%-ra nőtt. Már a tíz évvel ezelőtti eredmény is megirigyelhető, hát még a mostani! Ráadásul a hulladékégető hőerőműveikhez nem elég a saját szemetük, ezért importálják. Így biztosítják a háztartásoknak a szükséges energiát. Hogyan lehetséges mindez? Miként lettek ilyen környezettudatosak? Miért nem működik ez nálunk?
A svéd példa
Szlovákia mostanában lépett csak arra a bizonyos zöld útra. A svédekben mélyen bennük él a természetszeretet, sőt, a mentalitásuk része. Fontos számukra a tiszta környezet, és tesznek is érte. 1991-ben Svédország az elsők között rótt ki komoly adót a fosszilis tüzelőanyagokra – és mára a villamos energia felét megújuló energiaforrásokból állítják elő. A környezettudatosságot és a szemétszelektálást már az óvodában elkezdték tanítani. És a lánc körbeért: a végén a gyerekek tanították a szüleiket, hogy a különböző háztartási hulladék hova való, és hogyan érdemes tárolni. Emellett felvilágosító kampányokat indítottak arról, hogy miként történik a szelektív hulladék újrahasznosítása. Azóta felnőtt pár generáció, és a „szemétmenedzsment”, vagyis az odafigyelés meghozta a gyümölcsét.
Ha Szlovákiát nézzük, akkor nálunk is szerepel az óvodák állami programjában a környezetvédelem. Valami elkezdődött? – Az óvodában beszélünk a szemétről. Minden óvoda eldöntheti, mire helyezik a hangsúlyt. Nagyon sok óvodának a környezetvédelem, a hulladékgyűjtés a fő profilja. A Föld napját is minden óvoda megtartja – nyilatkozta Berky Angelika, az Óvodapedagógusok Országos Társulásának elnöke.
Mennyi szemetünk van?
Mint említettük, egy sima bevásárlással rengeteg szemetet is hazaviszünk. A műanyag reklámtáskától kezdve a joghurtos tégliken át az egyhasználatos műanyag zacskókig (ebbe rakjuk, ugye, a zöldségeket) minden a kukában landol. S ott vannak még a samponosflakonok, a tejesdobozok, és sorolhatnám, mert a végén mind a szemetesben végzi. MA MINDEN TERMÉK CSOMAGOLÁSA SZEMÉT. A Coop Jednota és a Kaufland üzlethálózat az elsők között csatlakozott a környezetvédelmi minisztérium által meghirdetett „Szlovákia műanyag reklámtáskák nélkül“ elnevezésű kezdeményezéshez. Szeretnék kivonni a forgalomból a környezetszennyező műanyag táskákat. Ezért márciustól a reklámtáskák fizetősek lettek: ezzel is szeretnék csökkenteni a használatukat.
Kis odafigyeléssel persze szelektíven is gyűjthetjük a saját szemetünket, erre ma már minden városban és faluban van lehetőség. Ám a legnagyobb gond, hogy nálunk sokszor a szemét nem a kukába vagy éppen melléje kerül, hanem egyenest a természetbe. Dóra részt vett a Kis-Duna Tallós – Eperjes vízitúrán. Elképedt azon, amit ott látott. A páratlan természet páratlan szeméttől tarkállott. – A partszakaszon ötméterenként a műanyag széktől az öreg fotelig mindenféle ülőalkalmatosság megtalálható, autóülések és így tovább. S akkor még nem beszéltünk az eldobált műanyag kannákról és az ágak körül gyűrűző műanyag flakonokról. Kérdem én, a horgászainknak nem fontos a tiszta környezet? – teszi fel Dóra jogosan a kérdést. A Duna tisztaságáért június 24-én szerveztek nagytakarítást. Az Egy nap a Dunáért elnevezésű kezdeményezésben 36 település önkéntesei vettek részt: szedték a szemetet, tisztították a holtágakat. Most már csak az a kérdés: meddig tart ki ez a tisztaság?
A szemét útja
Kíváncsi voltam, mi is történik a hulladékkal, ugyanis ahogy én, úgy sokan mások sem rendelkeznek nálunk pontos információkkal a szemét útjáról. Felkerestem hát az érsekújvári Brantner vállalatot: ők irányítják ugyanis a város és további 47 település hulladékgazdálkodását. – A hulladék szelektálása már több éve működik a városban. Tavaly lépett érvénybe a 79/2015-ös törvény, ami a hulladék szeparálását szabályozza. Hatása a tavalyi év második felétől már érezhető – kezdi a beszélgetést Peter Karvaš, a Brantner vállalat üzleti menedzsere. – Megváltozott a hulladékszelektálás anyagi támogatása. Ma már nem a települések fedezik a hulladékgazdálkodás költségeit, hanem létrejöttek a hulladékgazdálkodási felelősséget ellátó szervezetek. A Brantner a háromszög harmadik tagja. Az elsők, ugye, a települések, de összeköttetésben vagyunk az Envi-Pakkal is, amely az újrahasznosítást biztosítja be.
A hulladék szelektálása és feldolgozása eltérő lehet régiónként. Az érsekújvári régióban a városi lakónegyedekben színekkel elválasztott konténeres gyűjtőszigetek szolgálják a szelektálást. A falvakon és a kertvárosi övezetben pedig külön zsákokba gyűjtik a papírt, a műanyagot és az üveget. – Régiónk abban különbözik más régióktól, hogy a műanyaggal, az úgynevezett pet flakonokkal együtt gyűjtjük a tetrapak és a fémcsomagolású dobozokat is. Ezek mind egy zsákba vagy konténerbe kerülnek, majd az osztályozás során elkülönítjük azokat – magyarázza Peter Karvaš. A szelektált műanyag és papírhulladék a bajcsi osztályozóba kerül. Az osztályozó szalagon elkülönül a karton és az újságpapír, majd ezt tovább osztják színesre és fekete-fehérre. Ezeket külön préselik, így a szállítás is egyszerűbb. A műanyagon belül a tetrapakokat és a fémdobozokat különválogatják. Továbbá szétválasztják kemény műanyagra, fóliákra, PET-üvegekre (ebből van a legtöbb) és kaniszterekre. Igyekeznek minél kevesebb valódi hulladékot termelni. Hetente felváltva osztályozzák a papírt és a műanyagot. Az üveget a gyűjtés során a zsákokból kiöntik, és már a tiszta üveg kerül a kukásautó gyűjtőterébe, amit aztán a városi gyűjtőudvaron tárolnak, míg elvitelre nem kerül.
– Bár az új rendszer csak rövid ideje működik, a szelektált szemét mennyisége folyamatosan nő. Szerencsére az emberek többsége betartja a szabályokat! Az Envi-Pakkal karöltve szórólapokon hívjuk fel a figyelmet a helyes szelektálásra. A települések számára is fontos az ügy, ugyanis ha a szeparált szemét ötven százalékát meghaladja a háztartási hulladék, akkor a felmerülő költségeket a településnek kell állnia. Ám erre nálunk még nem volt példa – értékeli a helyzetet a Brantner üzleti menedzsere. Peter Karvaš bízik abban, hogy a közeljövőben egyre több újrahasznosító üzem létesül, amelyek majd fel tudják dolgozni a műanyagot is. – A PET-palackok gyűjtésének és feldolgozásának már van némi múltja Szlovákiában, de érdemes a többi műanyag hulladékra is odafigyelni. – Mert még mindig vannak olyan műanyag típusok, amelyeket tudnánk osztályozni, de egyelőre nincs rá kereslet. Mostanáig az újrahasznosító cégek főként a PET-flakonokat keresték. Az utóbbi időben már a fürdőszobai drogériai cikkek műanyagát is külön szelektálják.
– Még hosszú az út előttünk, főként, ha Svédországot vesszük példának! – magyarázza Karvaš úr. Míg Svédország a kiszelektált és a már nem újrahasznosítható szemetet elégeti, ami energia formájában hasznosul, addig nálunk a legtöbb háztartási hulladékot a földbe raktározzák, ami nem szerencsés dolog. Az új törvénymódosítással ezt a jövőben szeretnék megváltoztatni. Azt is hozzá kell tenni, hogy más országokban a szemétégetők nem csak egy szűk régiót vagy egy kis városrészt szolgálnak ki, annál nagyobb kapacitással dolgoznak.
Egyszóval: valami már elindult, de több generációnak kell még nálunk felnőnie ahhoz, hogy utolérjük a svédeket, akik számára mindenekfelett fontos a környezet tisztasága és az élhető Föld nevű bolygó. Szlovákia még nagyon az út elején jár.
Mi legyen a kapszulákkal? Bolygónk jövőjének szempontjából figyelemre méltó az egyhasználatos kávékapszulák esete – cseppben a tenger. Szlovákiában eléggé elterjedtek a kapszulás kávéfőzők, a márkagyárak biztos hasznot húznak a kávékapszulákból. (Hogy miért? A Nespresso kávégéphez például csak a Nespresso kapszulái használhatóak, és így tovább). Ahány márka, annyiféle kapszula. A „praktikus” k-cupok hihetetlen mennyiségű újrahasznosíthatatlan szemetet termelnek, mert csak 5 százalékuk készül újrahasznosítható anyagból. Miután két évvel ezelőtt ajándékba kaptam egy kapszulás kávéfőzőt, a saját bőrömön tapasztaltam meg a buktatókat. Akkor kezdtem csak el használni a kávéfőzőt, mikor az egyik internetes bazáron ráleltem az ökokapszulákra. A három kapszulát másfél éve használom, és olyan kávéval töltöm meg őket, amelyik a legjobban ízlik. Így csak a használt kávé kerül a szemétbe, bár ezentúl az sem, hiszen a kerti növényeinket komposztálom velük.
Egy kapucsínó csomagolása a következőképpen épül fel: van maga a kávékapszula, és külön a tejeskapszula. Ezeket papírcsomagolással választják külön, amit még külön papírdobozba csomagolnak, és így kerülnek az üzletek polcaira. Mára a Nespresso fenntarthatósági stratégiája felvette a harcot a környezetszennyezés ellen, és a felhasznált kávékapszuláit vissza lehet vinni a gyűjtőpontokra. Magyarországon a csepeli feldolgozóüzemben a folyamat végén tiszta alumíniumot nyernek, és a felhasznált kávét a hőerőművekben villamos energiaként hasznosítják, a gyűjtőtasakokból pedig hólapát készül. Szlovákiában viszont – hiába kerestem rá – nyomát sem találtam az újrahasznosításnak. Így hát nálunk az összes kávémárka k-cupja a háztartási szemétben landol.
Kétmillió tonna magánszemét!
A Statisztikai Hivatal szerint az utóbbi években 18 százalékkal nőtt a szeméttermelésünk. A 2015-ös évben Szlovákia összesen 10,56 millió tonna szemetet produkált. A gyárak és vállalatok 8,67 millió tonna, míg a lakosság 1,89 millió tonna szemetet termeltek. A szemét csökkentése és újrahasznosítása érdekében tavaly megváltoztatták a hulladékkezelésre vonatkozó jogszabályokat. A majd kétmillió tonna körüli háztartási hulladék több mint kétharmada a hulladéklerakatokra kerül. Az volna a terv (az EU-s jogszabályoknak megfelelően), hogy 2020-ig a háztartási hulladék felét szelektíven kezeljék és újrahasznosítsák. A kistelepülések 54%-át pedig szeretnék bekapcsolni a közösségi komposztálásba.
Ando Krisztina
