Az ún. kültéri havas sportok – síelés, szánkózás, hódeszkázás, korcsolyázás, sífutás – egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Még az olyan országokban (Magyarország), régiókban (a Csallóköz) is, ahol nincsenek ún. hóbiztos pályák. A határok megszűntével egyre többen kelnek útra a téli hónapokban, hogy a környező országokban találjanak maguknak megfelelő pályát.
Kevesen tudatosítják azonban, hogy a téli sportok űzése – bizonyára szezonális jellegük miatt is – nem kis egészségi rizikót is hordoz magában. E sorok írójával együtt, bizonyára mások is meglepődnek azt olvasva, hogy magyarországi adatok szerint a szabadidős sportok közül a foci után a síelés és a hódeszkázás űzése okozza a legtöbb sérülést. Ezért nem lesz talán haszontalan, ha áttekintjük a sérülések leggyakoribb okait, hiszen ezek ismerete segíthet a balesetek megelőzésében is.
Még ha csak a Tátrába utazunk is – az osztrák, szlovén, francia stb. síparadicsomokról nem is szólva – a többórás autóvezetés után a síelő (szánkózó) már eleve fáradtan érkezik a sípályára. Márpedig a sportorvosok szerint a fáradtság és az előzetes bemelegítés hiánya az egyik leggyakoribb oka a sérülésnek. Ezért is következik be a legtöbb sérülés az első napon, napokban. No meg azért, mert – egy szaktanulmány szavaival élve – az amatőrök „az év nagy részében nem a havas sportok megkövetelte mozgásminták szerint élnek”. Ezeket a „mozgásmintákat” a havas pályára érkező amatőrnek újra meg kell tanulnia, be kell gyakorolnia.
Különösen vonatkozik ez azokra az idősebb személyekre, akik eleve valamilyen, már meglévő mozgásszervi bajjal (hátgerincsérv, ízületi kopás) érkeznek a sípályára. Számukra különösen fontos az alapos bemelegítés és az ízületek (térd!) és hátgerinc fokozatos terhelése. Veszélyes következményekkel járhat, ha az idősödő személy a korábbi fájdalom újra jelentkezése, erősödése esetén tovább erőlteti a sportolást, mondván, majd otthon, majd a nyáron kipihenem magam. Sok sérülés, baleset okozói a sportolók ún. viselkedési szokásai is. Ilyen a kockázatvállaló magatartás: ha tavaly lesiklottam e pályán, le tudok most is (pedig közben volt egy térdműtétem vagy infarktusom); a sportolás megkezdése előtt, alatt fogyasztott alkohol. Egyértelműen növeli a sí- és egyéb balesetek veszélyét a sportolás közbeni telefonálgatás, zenehallgatás. Külön kell szólnunk a téli sportok iskoláskorú művelőiről, hiszen közülük kerülnek ki a „síelőboka” – s újabban a „hódeszkásboka” – sérülések áldozatai.
Ma már alapvető követelmény, hogy a szervezett sítúrára induló iskoláskorú gyermekeket orvos is – lehetőleg speciális, „sítábororvosi” kiképzésben részesült doktor – elkísérje. Az ő feladata a havas sportok veszélyeire, ill. azok megelőzésének lehetőségeire való figyelemfelhívás – lehetőleg még a sítúra megkezdése előtt, de legkésőbb a sípályára való utazás során. Különösen fontos ez a felvilágosítás az alföldi (a csallóközi), tehát a hegyektől eltérő környezetben élők számára. S nem csak a síelők számára! A fiatalok körében egyre népszerűbb hódeszkázás következtében a korábban vezető „síelőboka” sérülések helyébe – ezek száma valószínűleg a jobb csizmáknak köszönhetően csökken – az ún. „hódeszkásboka” sérülések lépnek.
Dr. Kiss László
