A helyszín
A Békás-tó Bodak mellett. Maga Tündér Rózsika maradt itt fehér rózsa képében.
A tavirózsa gyöktörzse az iszapos talajba kapaszkodik. Három méternél mélyebb helyeken már nem marad meg.
A legnagyobb virágot hozó növényünk.
Virágai a nap járását követik, éjjelre bezáródnak.

Képeink Bodak mellett készültek. Se közel, se távol nem találjuk azt a csodát, mint amit mi ott lencsevégre kaptunk. Tündérrózsa minden mennyiségben! Sok feltételnek meg kellett felelnie a bodaki Békás-tónak ahhoz, hogy ott ennyire megszeressen. Tiszta vízre van például szüksége, és három méternél mélyebb ágban nem marad meg. Vízen terjednek a magvai, ám ha burka beszakad, akkor lesüllyed. 

A fehér tündérrózsa a Csallóköz egyik jelképe. Rengeteg monda kapcsolódik hozzá. A víz felszínén úszó, meseszép virág állítólag maga Tündér Rózsika, aki itt akart maradni a Tündérvilágot követően a Csallóközben, az emberek között. A tündérrózsa ősi jelképe az életnek, a tisztaságnak és az érintetlenségnek. Tudományos nevét (Nymphaea alba) a görög mitológiából ismert nimfákról kapta. Virágait sokáig afrodiziákumként tartották számon. Fodor Péter (biológus, természetfotós, Várkony): „A fehér tündérrózsa őshonos fajunk. Ha esetleg valahol előfordul a Kárpát-medencében, a szabad természetben más színváltozat, akkor külföldről, mondjuk, Ázsiából behozott fajról van szó. A holtágak ideális élőhelyet jelentenek számára, mert szereti a lassan folyó vagy állóvizeket, melyeknek iszapos az alja. Tipikusan társulásban élő növény, tehát inkább jellemzők rá a csoportos, nagy vízfelületet beborító mezők. Évelő, tehát az iszapban a gyökértörzséből évente kihajt, így ha nem éri komolyabb károsodás, ugyanott látható évről évre. Továbbá rekordtartónak számít, ugyanis a legnagyobb VIRÁGOT hozó szabadon élő növényünk. Virágai éjjelre összezáródnak, és a víz alá süllyednek. Reggel újra felbukkannak, szép lassan kinyílnak, majd a nap járását követve, mindig kicsit afelé fordulnak. Késő délután, estére ismét kezdődik a záródás, becsukódás, majd a süllyedés. A tündérrózsa maga is külön élőhelyet képez: leveleinek felülete, szőnyege sok élőlény otthona, pihenő- és búvóhelye. A levelek megbírják kisebb madarak súlyát is, van olyan madár, amely a levelein fészkel. Árnyékolja a vizet maga alatt, ezzel menedéket nyújt a halaknak, és mérsékeli a víz felmelegedését. Tisztán is tartja azt, mert az árnyéka gátolja az algák elszaporodását, a napfény okozta algásodást. Sok napsütéses órát igénylő faj, ezért szeret nálunk is. Gyógyhatású, fogyasztották is a múltban. S a legfontosabb, hogy védett!”

Az aranykert története A Csallóköz még azokban az időkben, mielőtt Csalóköz lett volna, boldog aranykert volt. Aranyhajú tündérek lakták, jártak s keltek a Duna-ágak partján, a selymes réteken, nedves kaszálókon. Szép aranyhajú tündérleányok jártak át a Macskaréven is a mogyorósi uraság rétjére. Éjjelente egy öreg fűzfa alatt – amely a mai napig látható – terítették meg asztalukat. Akinek kedve volt, jóllakhatott a tündérek asztalánál. Mikor aztán a tündérek hajnaltájban felkerekedtek s elmentek, a sarujukból aranypor hullott a nyomukban. Ki mennyit bírt, annyit szedhetett az aranyporból. Nem is volt akkor sem koldus, sem szegény ember az egész tájékon! De mióta egy gazember a tündéreknél jóllakva hálátlanul összecsúfította az asztalt, azóta senki soha többé nem látta a tündéreket. A macskarévi révész később a kompjában egy aranypatkót talált. Azzal volt kifizetve. A tündérek eltűntek, s a vidéken azóta gyakran nyomor és ínség uralkodik. A sziget aranykert helyett csalóköz lett.

 Tündérrózsa Amikor még tündérek éltek itt a szigeteken, ha sütött a nap, a vízből előcsillant gyönyörű ruhájuk, ragyogott az aranyhajuk. Az arra csónakázó emberek nem tudtak betelni a csodálkozással. Sokan még a hangjukat is hallották, ahogy éneküket feléjük hozta az erdő zúgása meg a vízcsobogás. Igen szerették a szegény embereket. A halászoknak megmutatták a halfészkeket, hogy sokat tudjanak fogni, a fésűjükben maradt aranyhajukat beszórták a Dunába, és az aranyászoknak megmutatták azokat a helyeket, ahol az aranyra lelhetnek. Aki bajba jutott, megforgatta ladikját az örvény, azt meg kiszabadították. 

Legjobban egy Rózsika nevű tündérlány szerette az embereket, mindig köztük szeretett volna lenni. Egyszer aztán vége lett a tündérvilágnak. Elköltöztek a tündérek erről a vidékről. Csak a kis Rózsika nem akart velük menni. Könyörgött a csudaszép tünde királylánynak, Tündér Ilonának, hogy hadd maradjon itt az emberek között. Azt mondta neki Tündér Ilona:

– Így tündérnek nem maradhatsz itt az emberek között, legfeljebb úgy, hogy virággá változtatlak.

A kis Rózsika ezt is vállalta, csakhogy szeretett emberei között maradhasson. Így változtatta át Tündér Ilona gyönyörű vízirózsává, s azóta nyílik a holtágak víztükrén a csodás fehérszirmú tündérrózsa, gyönyörködteti a szíveket, lelkeket és a kis tündérleány szeretete mosolyog a virágból az emberekre. (Bővebben a régi mondákról
a www.kukkonia.sk oldalon olvashatunk.)

–derzsi–

Új Nő csapata
A tündérek rózsája
A tündérek rózsája
A tündérek rózsája
A tündérek rózsája
A tündérek rózsája
A tündérek rózsája
Cookies