Vannak emberek, akiket nem kifejezetten szívlelünk, mégis figyelemmel követjük az életüket. Persze mindezt titokban, a virtuális világban. Vegyük csak az expasinkat, vagy a pasink exbarátnőjét. Vagy csak egy ismerőst a városból. Aki azt hiszi, azért követjük őt az Instán, mert csodáljuk őt, az életét. Holott, ha tudná...! Vagy egy sztár, aki kínosabbnál kínosabb dolgokat művel, de csak azért kísérjük figyelemmel a botrányos életét, nehogy lemaradjunk véletlenül valamiről. Normális mindez? Hogy olyan embereket követünk, akiket egyáltalán nem szeretünk?

Még mielőtt megválaszolnánk a kérdést, felfedünk néhány kulisszatitkot. Az első az, hogy ennek a jelenségnek már neve is van. Az úgynevezett Hate-Following, tehát az „utálkozós követés”, ami egyértelmű választ ad arra, hogy utálatból, pontosabban utálkozás céljából követünk valakit. 

A második titok, hogy e mögött a jelenség vagy effektus, tehát a Hate-Following mögött egy nagyon egyszerű pszichológiai indok lapul. Hibákat keresünk, negatív történéseket és kommenteket, olyan embereknél, akiket nem szívlelünk annyira. Ha azt látjuk, hogy neki milyen rossz, az minket boldoggá tesz. Egyszerűen jobb lesz tőle a közérzetünk. Nevezzük ezt kárörvendésnek vagy aminek akarjuk, tényleg örömünket tudjuk lelni benne.

Az ohiói egyetem kutatói szerint azokból válik Hate-Follower, akik maguk is pesszimisták vagy épp a kátrányos gödör fenekén csücsülnek lelkileg. Ekkor olyan embereket követnek, akiknél egy kicsit rosszabbul megy a szekér. Ettől jobb lesz a kedvük, sőt, életerőt nyernek akár néhány fotó láttán is.

Ám nem mindig sül ki jó az „utálkozós követésből” sem. Hiszen ha az ellenségünk a napsütötte tengerparton sütkérezik éppen a tél közepén, attól mi csak rosszabbul fogjuk érezni magunkat, ha látjuk. Ilyenkor nem javul a helyzet, sőt, megjelenik az irigység. 

Mit tegyünk? A mi tanácsunk nagyon egyszerű. Egyszer mindenki meglesi az exét vagy azt, akit nem kifejezetten kedvel. De ha már ezt tesszük, tegyük a barátnőnkkel együtt. Egyszer és utoljára! Utána álljunk fel a kanapéról, és menjünk sétálni. Edzeni, moziba, vagy üljünk össze a barátainkkal egy pohár borra. S felejtsük el a Hate-Followerséget egy életre! Mert csak megkeseríti az életünket és a mindennapjainkat. S ezzel meg is adtuk a választ a kérdésünkre. Hogy normális-e, ha valakiből utálkozós követő válik. Egyértelműen nem. Melyik negatívum vezet pozitívumhoz a tapasztalaton kívül?

Derzsi Bernadett

Új Nő csapata
„Utálom, gyűlölöm, mégis követem” – jelenség
Pár hete elindult a legmenőbb társkeresőn az a funkció, mely összeköti azokat az embereket, akik ugyanúgy utálnak dolgokat. Az utálat és a gyűlölet ugyanis ugyanúgy összehozza az embereket, mint a szeretet. Legalábbis ezt állítják. Biztos van benne valami, hiszen ha te is utálod a spagettit, és én is, akkor máris van bennünk valami közös. S ha összejövünk, sosem főzünk majd együtt spagettit. Mindenesetre van ennek egy nagyon egyszerű hátulütője. Hogy az egész egy negatívumból indul ki. S bár mindennek megvan a jó és rossz oldala is, attól még nem kell, hogy elárassza a sok negatívum az életünket. Vagy?
Cookies