Milyen módit követnek ma a férfiak? Mit viselnek, mit szeretnek? Körképünkben a külső alapján építünk fel egy-egy archetípust. Kiindulópont: bizony, mi most skatulyázni fogunk!

Míg pár éve a polgárpukkasztó, fura külső a tinik és huszonéves fiatalok sajátja volt, mára a 30-as, 40-es korosztály is ebben a sémában nyújtózkodik. Jampik, hippik, beatnikek, csövesek, rockerek, punkok, digók, popperek, hobók, darkok, gótok, yuppie-k, rapperek képviselték a régebbi szubkultúrákat. Néhányuk örök és elpusztíthatatlan, néhányuk csupán tiszavirág-életű. A csoportok, persze, nem igazi közösségek, vagyis a legtöbbjük nem váltja meg a világot. (Szabadidős együttlétük az élet napos oldalának élvezetére összpontosul, vagy épp a kollektívan nihilista, áldepis, drogos önsorsrontást favorizálja.) A kultúrával, hagyománnyal átitatott szubkultúrák képviselői a jövő igazi formálói. Lássuk, mi van terítéken a 2000-es évek óta!

utazas-a-ferfi-korul-kezdo.jpg
(© RUSLAN BAGINSKIY)

Az izomagy

Kb. 25 éve van, volt, lesz. A nem túl hízelgő megnevezés azoknak jár, akik a konditerem – szolárium – diszkó háromszögében tengetik életüket. Testépítéssel és külsőfitogtatással foglalkoznak leginkább. Kínosan ügyelnek arra, hogy minden szögből menőnek látszódjanak. A menőség kellékeit a következő sorrendben „viselik”: mások által lehordott luxuskocsi, hamis Rolex, pitbull és dögös maca.

Társaságban hangerejük feltűnő, gesztusaik szélesek, vitakultúrájuk személyeskedő, másokat lekezelő. Bölcselkedés helyett többnyire okoskodnak. Persze, a kívülállók ilyenkor jól összekacsintanak, tudván a tutit: a harsány, ultramacsós, önimádó viselkedés egy sereg komplexust rejt!

Ízlés dolgában van mit pótórázniuk. Imádják a látványos és részletgazdag – nekünk csicsás! – göncöket. A fő, hogy a farmer, ing, póló, zakó márkás legyen, és cuppanjon a dagadó izmokra! Zenéből a dinamikus (bömböltethető) technó és mulatós a rajongásuk tárgya, mint ahogy a filmekből az akciómozi. Szelfiből rengeteg készül róluk, de egy sem a könyvtárban. A kezdő izomagyak az újműmájer Pumped Gabóhoz hasonlíthatják magukat, a haladók feltörhetnek akár a „berkiségig” is. Utánpótlásból nincs hiány, hisz a VV-kre ma is több tízezren jelentkeznek. Természetesen nem mindenki szánalmas tökfilkó, aki gyúr. Sőt! A küzdelem, akaraterő és kitartás tiszteletre méltó tulajdonságok, de mit ér a testre gyúrás, ha a fejünk kong az ürességtől!

Amit még tudni illik: A különböző típusok sokszor nem vegytisztán jelennek meg, átjárások is előfordulnak. A favágó stílusú fiú lehet hagyományőrző is egyben, ami az életformáját illeti. A kisszerű izomagy meg metroszexuális, ami a külsőről szól.

Metroszexuálisok

A stíluscímke a metropolisz – vagyis nagyváros – szóból eredeztethető. Azokra a kifogástalan külsejű, magasan képzett, általában szingli, karriert tekintve a csúcsközelben járó, jómódú úriemberekre értendő, akik ‒ önkényeztetésül ‒ mindenből a legjobbat választják. És persze vannak az őket követők, az utánzók, akik ezt a luxuséletformát már nem engedhetik meg maguknak. A látszatot azonban trükkösen fenntartják!

A 2004-es volt a kibontakozás éve. David Beckham a teremtő idol, de Tom Cruise, Justin Timberlake vagy Eminem is pont ilyen simára borotvált, agyonkozmetikázott, márkamániás pasinak számított akkoriban. Hm, a „berki” – szándékosan kisbetűvel – valahogy megint ideillik!

A metroszexuális férfi hidratál, pórusösszehúz, hajat vasal, ha kell, szőkít, hetente vágat, szolizik és önbarnít, szőrtelenít (de mindent!), szemöldököt formáz, körömerősítő lakkot ken, idősebben botoxoltat… Vigyázat: a metroszexuális ettől még nem meleg! Ebben a kategóriában a „hetero”, „homo” és „bi” pasik is képviselve vannak. Közös vonásuk, hogy ők a nagyfogyasztók! Erősen divatfüggők, tehát fürdőszobáikban a szokásosnál több piperecucc sorakozik, gardróbjuk méretre készült öltönyökkel, ingekkel, cipőkkel teli. Sokat utaznak, sportolnak, szórakoznak megfelelően dizájnos körülmények közt. A női és férfiprincípium fura elegyei ők. A túlápolt külső, az önimádat nőies vonás – akárcsak hódításkor az érzékenység, az empatikus viselkedés. Az élet nagy kérdéseire – munkahely, család, barátok, közélet – azonban ezek a férfiak igencsak férfias válaszokat adnak. Azaz csak adtak, hiszen mára divatjamúlttá váltak! Kifutottak. A korszellem MA mást kíván a férfiaktól, nem a „szedett szemöldök” fémjelezte piperkőcséget!

utazas-a-ferfi-korul-metrosexual.jpg
(© Guillaume Malheiro for MMSCENE)

Hipszterek

Nem is gondolnánk, hogy ez a kifejezés az 1940-es években született meg. Azokat a középosztálybeli fehér férfiakat nevezték így, akik Amerikában a dzsesszklubok rajongótáborát alkották – és szembe mertek menni a feketéket kirekesztő elvárásokkal. A ma hipszterei is kilépnek a komfortzónából: bringára pattannak autó helyett, környezettudatosak, újrahaszosítanak. S még a látszatát is kerülik, hogy ők bepalizott tömegfogyasztók lennének. Sokan vegák közülük, vagy olyanok, akik percekig bogarásszák a bolti élelmiszer összetevői közt az E betűket.

Látványra antidivathősök. Persze, ez sem ilyen egyszerű! Az apu 80-as évekbeli farmere nagyon is megfér náluk a leárazott Zara pólóval, a nagyi kötött pulóverével, a kistesó hupikék törpikésre nyújtott sapkájával meg a bőrműves haver sarujával. A szarukeretes szemüveg kifejezetten hipszter „újraaktiválás”. Éljen az egyedi, a „sehol nem jön szembe” kompozíció! (Valljuk be, ki van ez azért ám találva! A lazaság és esetlegesség csak álca!)

utazas-a-ferfi-korul-hypster.jpg
(© www.gq.com)

A hipszterpéldányok az Y generációból kerülnek ki. Leginkább urbánus, felsőfokú végzettségű, középosztálybeli fiatalok. Érdekli őket a film, a zene, az irodalom (kiváltképp, ha kellően lila), csakúgy, mint a filozófia, az informatika új kütyüjei. Ja, és nyitottak a politikára is.

Zenei ízlésben az elektrótól a jazzig, az ipari zenétől a pszichedelikus trip-hopig ‒ mindenevők. Ellenben a mainstreamtől, a fősodortól, azaz a kereskedelmi médiumok tömegzenéitől hideglelést kapnak. (Ami nem is baj!) Odavannak a tükörreflexes fényképezőért (folyton kattogtatnak), a Polaroidért, a bakelitlemezért, a főzött szappanért – miközben a legújabb iPhone fityeg a kezükben, meg minimum márkás Converse Allstar tornacsukában senyvednek a bütykeik. Nem mellesleg a designer drogokat sem vetik meg! A hipszterség legismertebb hazai arca az eurovíziós dalfesztivál magyar szereplője, ByeAlex lehetne: passzolnak rá a főbb jegyek.  

A hipszter annyira eltökélten törekszik a tömegfogyasztás minden szegmensétől elkülönülni, hogy ezzel a végén sajátos divatot teremt. Divatot, amit ma már tömegek utánoznak, és iparágak élnek meg az új archetípus igényeinek kielégítéséből. Amitől ez a trend is szépen beledarálódik az átlagosba, ahogyan anno a hippik, punkok. S már itt is az ideje, hogy megint valami egészen újat kelljen kitalálni...

Favágók – lamberszexuálisok

A letűnt idők bozontos, fizikai munkától edzett, a természet közelében élő, vidéki férfi ideálját sírja vissza. Amilyenek dédapáink lehettek anno a vészterhes időkben. Csakhogy ők nem parádéztak, nem követtek trendet, csak tették a dolgukat, ahogy azt a hagyományok előírták. Kérdés: a maiak közül ki fog a kezébe fejszét, nyír juhot? A többség, sajnos, csak a hiúság oltárán áldoz. Honnan bújtak elő? Egyesek szerint a nőknek elege lett a simára borotvált, nőies és androgün pasikból.

Netán a Trónok harca Khal Drogója, Havas Johnja teremtette az igényt? Talán mindkettő. Ma tehát a favágó – a címkét nem kell szó szerint értelmezni! – az áhított, ultraférfias új ideál. Legfőbb ismertetője a kötelező arcszőrzet. Na nem a milliméterre kiszámított, kontúrvonalas kecske- vagy spanyolszakáll. De nem ám! Az ő ékessége a teljes állkapcsot takarja, a borostánál hosszabbra nőtt, az 5-10 centis hosszt is eléri. Az ily tekintélyes bozontot gazdája alul olykor szögletesre igazítja, de vikinges fonatot is készíthet belőle. Ez a szakállmódi bizony évtizedeket is öregíthet viselőjén – a huszonéves srácok mégis bevállalják. Hiába, a változatosság gyönyörködtet. Hozzá hosszú haj dukál, melyet újabban kis brióskontyba tekernek a fejtetőn. Viselt már ilyet Di Caprió, Colin Farrell – de az idők kezdetén Buddha is. Az ilyen pasi ruhára keveset áldoz. Kockás ing, kötött kardigán, kertészfarmer vagy kordnadrág nadrágtartóval, bőrbakancs és szalmakalap vagy baseballsapka a menő.

utazas-a-ferfi-korul-lumber.jpg

A favágó „munkaruhájához” dolgos életforma tartozik. A favágó kifejezetten vidéki srác, esetleg kertvárosi, sokszor kétkezi munkás. Még akkor is, ha esetleg diplomával a zsebében űzi az önfenntartó gazdálkodást. A városi flanc, az olyan polgári huncutságok, mint a kávéház, pláza, fodrász, diszkó, hidegen hagyják. Ha már mindenáron valami titokzatos urbánusságot akarunk felfedni rajta: ott a tetkó! Merthogy a testábra nincs lespórolva izmos bőrfelületéről. Műveltségét a paraszti élet romantikus oázisában is megszerzi. Könyvtára van, tévéje nincs. Internetet, kütyüket birtokol ugyan, de nem a leginnovatívabb modelleket. A stresszt sikeresen kikerülte, mikor úgy döntött, kivonul a civilizációból. Saját birtoka van, apróbb-nagyobb jószággal. Passzívházát maga építette, kecskesajtot készít, vagy méhészkedik, öreg bútort renovál, fazekaskorongot forgat, cipót süt a saját tapasztású kemencéjében. Szókincse olyan hegymászós kifejezésekkel bővül, mint csúcstámadás meg bivakolás – azaz óriáshegység legtetejére felérni, illetve vészhelyzetben kényszerkuckót ásni a hóba.

Egyszóval: a favágó igazi reneszánsz ember. Széleskörű gyakorlati műveltséggel bír, ahogy hajdan falusi dédapáink – és újkori, modern műveltséggel. Hiszen ő nem csupán magának való remete, de nagyon is tájékozott társadalmi lény. A természetből nemcsak elvesz, de vissza is szolgáltat.

Az Út a vadonba című film főhőse mintázza meg leginkább ezt az archetípust. A favágóság divatnak vonzó, életformának nehéz stílus. Épp ezért ne is számítsunk igazi favágódömpingre! Sajna, be kell érjük a szerényebb divatmásolatokkal!  

Hagyományőrzők

Fura szerzetnek számítanak a fogyasztói világ szemében. Vastag bajusz, bő gatya, csikóskalap, zsinórdíszes kaftán, testen átvetett karikás ostor… Persze, nem így együtt, hanem kinek-kinek az ő dolga szerint! Ha népünnepet, szert tartanak (újmagyarul: fesztivált), akkor ilyen legényből több tucat akad. A letűnt történelmi korok ruházata mellett sok érv szól. Mert szép, mert míves, mert férfias és tiszteletet ébresztő, mert ma már különleges – és mert a mienk! Mi a csudának vennénk fel tibeti, narancssárga hacukát vagy indiai, bő ülepű gatyát, hisz van nekünk a „miénk”!

A magyar hagyományőrző magyar nemzettudattal él. Azon munkálkodik, hogy kultúránk minden ízében fennmaradjon. Nem foglalkozik a fanyalgó és cinikus beszólásokkal. A hétköznapokon is büszkén ölti magára a magyaros viseletet. A farmerhez jó választás egy Kertai Zalán-grafikával ellátott póló, egy övpánton fityegő, dombormintás bőrtarsoly. A középkorosztály férfiúin láthatunk még a templomba járó, paraszti viselethez hasonlatosat: inget ezüstgombos lajbival, kalappal, olykor még csizmát is csizmanadrággal. Agócs Gergely, Berecz András és még számos népzenész magáénak vallja e stílust. És milyen elegánsak!

elofizetes_uj_no_0.png

Tagadhatatlan persze, hogy akadnak vadhajtások, szerencsétlen megoldások. Vitatható, hogy nemzeti jelképeink – a Szent Korona, a címer, a lobogó, a Himnusz – valók-e egyáltalán a hétköznapi tárgyak díszítésére. Minden nép folklórja használja saját szimbólumait hétköznapi tárgyakon. Hogy is maradhattak volna fenn e nélkül? A húsvéti tojásra karcolt, tulipános ládára pingált vagy a kalotaszegi bujkakabátra hímzett címer a folklór része! Ugyanez a szimbólum bögrén, övcsaton, marcipántortán, söralátéten, telefonvédőn már nincs a méltó helyén. (Vagy mi is oda akarunk jutni, ahová az angolszászok, hogy bugyin, ágyneműn is zászlóminta díszeleg?)

Kik a magyarosak?

Néptáncosok, lovasíjászok, solymászok, barantások, huszárok, népi gyógyítók, gazdálkodók, mesemondók, kézművesek… Akik a hagyományt megélik s tovább éltetik. A stílus nincs korhoz, helyhez és iskolázottsághoz kötve. 

Hogy szubkultúra-e az övék? A 70-es években indult táncházmozgalom – mely magyar „specialitás” – rétegmozgalom a mai napig. Már a harmadik generáció ismerkedik vele, és noha rajongótáboruk egyre nő, még nem teljes a siker. Jó lenne hinni, hogy a közeljövőben nemcsak egy szűk réteg vállalja fel a hagyományőrzést, hanem ez lesz a természetes. Hogy egyszer újra dúdolni fogjuk dalainkat, ropni táncainkat, készíteni étkeinket, érteni néplelkünket, közösen ünnepelni győzelmeinket (és nem csak vesztes csatáinkról emlékezünk meg)!

Mórocz Szilvia
Cookies