A nyári szabadság az álmodozások ideje. Minden nagy ember álmodozó volt, a tudósoktól kezdve az üzletembereken keresztül a sportolókig.
Az álmodozás a sikerhez vezető út kulcsa: mi fog történni velem a sarkon túl, holnap, egy év múlva? És főleg: mi jó fog történni velem? A végén az ember azzá válik, amire a lelkében vágyik. Mert az álmok egyszer valóra válnak.
A képzelet ereje
A romantikus nők idegei néha felmondják a szolgálatot – ugyanakkor ezek a nők tudnak élni. És álmodni. Álmodoznak a muskátliról, amely az új házuk ablakában virul, a tengerpartról, ahová majd nyaralni mennek, a jobb munkahelyről, az egyetemről, ahol majd művészettörténetet tanulnak… Sok álmuk teljesül is. Miként lehetséges ez? A képzelőerő erejével. Már Albert Einstein is tudta, hogy a képzelőerő fontosabb, mint a tudás.
A folytonos álmodozás elmélete
A nagyon sikeres emberek ébren is álmodnak. Ez az igazság. Nem szándékosan, hanem ösztönösen álmodoznak. Elképzelik, hogyan nyerik meg a versenyt, hogyan kötik meg a szerződést, hogyan pályázzák meg a gyárcsarnok bővítését, hogyan jutnak el odáig, hogy övék lesz az első díj… A legapróbb részletekig „elképzelik” (megtervezik) a sikerhez vezető út fázisait, végiggondolják a lépéseket, amelyeket majd meg kell tenniük. Számba veszik a képességeiket, és dolgoznak magukon, hogy amit nem tudnak, pótolják. Mindent megálmodnak, hogy sikerüljön elérni azt, amire vágynak. Ezt nevezik alkotó vizualizációnak. A teremtő képzelet művészete ez, mert a fejünkben képesek vagyunk megalkotni annak égi mását, amire vágyunk.
Az egészben van egy csavar is: a tudatalattink nem tud különbséget tenni a képzelet és a valóság között. Ennek az a következménye, hogy a tudatunk valóságnak fogja fel azt, amit elképzelünk. Ebből logikusan következik, hogy az elképzelés előbb vagy utóbb valósággá válik. És éppen ez az, amit szeretnénk.
Szemben a génekkel
Az egyik legsikeresebb ember, Henry Ford ezt mondta: „Akár azt képzeljük el, ami sikerül, akár azt, ami nem, ez lesz a valóság.” Ő is tudta, hogy akár sikeresek vagyunk az életben, akár sikertelenek, magunk tehetünk róla, mégpedig azzal, hogy negatívan vagy pozitívan gondolkodunk. A gondolkodásunk jellege szerint irányítjuk az életünket, ennek alapján cselekszünk.
A pozitív vagy negatív hajlam együtt születik velünk, de változtatni lehet rajta. Sajnos tény, hogy a negatív gondolkodás sokkal maradandóbb, mint a pozitív. A negatív gondolatok maguktól jönnek, nincs számba vehető okuk, túlkiabálják a pozitív gondolatokat – végül megadjuk magunkat nekik. A pozitív gondolatokért általában meg kell harcolnunk, nem születnek maguktól. És éppen ebben vesszük hasznát az alkotó vizualizációnak: ha szépre, ha jóra gondolunk. Ha képesek vagyunk a teremtő képzelet felébresztésére, a képek élni kezdenek, mindent felülírnak – és egyszer csak valósággá válnak.
Mit szeretnék, de nagyon?
Mindenekelőtt azt kell megállapítani, mi után vágyunk, pontosan mit is szeretnénk vizualizálni. Ez persze nem könnyű. Mert mit hall szüntelen a kisgyerek, amikor csokoládét szeretne enni? Azt, hogy a csokoládé nem egészséges. És amikor felháborodottan sírni kezd, és azt kiáltja, „De én csokoládét akarok, csokoládét akarok!”, akkor a szülő azt válaszolja: „Az teljesen mindegy, hogy te mit akarsz!” Ez a mondat azután szépen elraktározódik a fejünkben. Legalábbis ezt állítják a pszichológusok, akik azt mondják, felnőttkorunkban egyáltalán nem úgy élünk, ahogy szeretnénk, s ami a legfontosabb: elveszítjük az álmainkat, és nem álmodozunk többé. De ha sikerül megfogalmazni, hogy igazán mit akarunk, és saját erőnkből meg is valósítjuk az álmunkat, akkor óriási sikerélményben lesz részünk, igazán boldognak érezzük majd magunkat.
Legyünk egy kicsit egyedül
Vajon miért nehéz álmodozni? Főleg azért, mert nincs időnk, vagyis nem akarunk időt szakítani rá. Régen az emberek felnéztek a fák lombjára, felpillantottak az égre, követték a fantasztikus alakú felhőket, és álmodoztak... Manapság a számítógép vagy a tévé képernyőjét nézzük, és tagadjuk a képzelet hatalmát. Nincs olyan, hogy most semmit nem csinálunk... Elfelejtettük azt, amit elődeink tudtak: vasárnap nem dolgozunk! A vasárnap a pihenésé, az álmodozásé, visszapergetjük a múltbeli eseményeket, mint nagyanyánk az olvasón a szemeket.
Mi már nem tudjuk, mi ez. Csakhogy nagyon veszélyes dolog hagyni, hogy az idő rohamléptekkel suhanjon el mellettünk. Hiba nem megállni, nem ábrándozni, nem elrévedezni elmúlt tetteken. A dolgos vasárnap az élet megrontója!
Mikor kezdjünk álmodozni?
Kezdetnek próbáljuk ki az affirmációt, ami megerősítést jelent. Ez pozitív tartalmú szavak ismétlése abból a célból, hogy hír gyanánt bevésődjenek a tudatalattinkba. Ez tulajdonképpen a tudat átprogramozása. Naponta száz meg száz gondolat suhan át az agyunkon, és általában sejtelmünk sincs, mennyi köztük a pozitív, és mennyi a negatív. Ha az affirmáció segítségével egyre több pozitív gondolatot küldünk az agyunkba, százalékosan növeljük a jó gondolatok arányát. Az affirmáció álljon rövid és könnyen megjegyezhető szavakból. Mindig jobb, ha kívánságot fogalmazunk meg, mintha azt ismételgetnénk, amit el akarunk kerülni. Például a „Nem félek” helyett azt véssük az agyunkba, hogy „Bátor vagyok”. Az affirmáció mindig jelen idejű. Ne azt mondjuk, hogy „Olyan munkát keresek, ami tetszeni fog”, hanem azt, hogy „Jó munkahelyem van, érdekel a munkám”. A kívánságot hangosan is kimondhatjuk, dallamra elénekelhetjük, illetve le is írhatjuk. Az a fontos, hogy naponta ismételgessük: futás közben, sorban állva, a villamoson vagy otthon, a tükör előtt fésülködve. És közben képzeljük el, hogy éppen abban a vadonatúj kocsiban ülünk, amelyre serdülőkorunk óta vágyunk.
Affirmáció közben rögtön megjelenik a tagadás. Ez tulajdonképpen jó, mert azt jelenti, hogy felszínre került valamely berögződött képzet önmagunkról: nem vagyok elég ügyes, elég okos, elég szép, és hasonlók. Gondolkodjunk el rajta: valóban ezt kell gondolni magunkról?!
Egy dolog van, amiről nem érdemes álmodozni, és nem érdemes „dolgozni” rajta. Az, hogy képesek vagyunk a másik embert jobbá tenni. Ilyet ne akarjunk, mert ez nem fog menni. Csakis azon gondolkodjunk, ábrándozzunk, hogyan lehetnénk jobbak mi magunk! Például: letesszük végre az államvizsgát angolból; legyőzzük a félelmünket, ha idegenek előtt kell beszélnünk; kerítünk egy jobb állást; vagy végre keresünk egy rendes pasit, és hozzámegyünk feleségül... És főleg, de egyáltalán: ne kívánjuk azt, hogy az a férfi, akivel együtt élünk, megváltozzon. Úgysem fog sikerülni! Változtatni csak magunkon tudunk – másokon nem. Másrészt viszont: ha mi megváltozunk, tapasztalni fogjuk, hogy a környezetünk is másképpen kezd viselkedni irányunkban. Rengeteg múlik az attitűdön, a mi hozzáállásunkon is! Ha mi változtatunk, a másik – vagy a helyzet – is változni fog.
Álmodozás a gyakorlatban
Egyetlen nő sem akar csúnya, beteg, szeretetlen lenni. Mégis elég gyakran gondolunk ezekre a fogalmakra. Vigyázni kell: a rossz gondolatokkal néha magunkhoz vonzzuk azt, amit szeretnénk elkerülni. Kezdjük azzal az álmodozást, hogy...
- ... elhatározzuk, mi az, amit szeretnénk, ami után vágyunk. S hogy ez a dolog mindig valami szép, valami kellemes és okos lesz.
- ... a lehető legpontosabb képet rajzoljuk meg a fejünkben arról, amit szeretnénk, gondoljuk végig a legapróbb részleteket is.
- ... gondolatban menjünk végig minden lehetőségen, ami az adott dolog elérésével összefügghet.
- ... megálmodott célunkat mindennap újra és újra képzeljük el.
- ... szilárdan higgyünk benne, hogy megvalósul, amire vágyunk.
