Na, ez az a mondat, ami egy szülőnél kétségkívül kiveri a biztosítékot. Lehet ovis, alsó vagy felső tagozatos a gyermekünk, a nyár előrehaladtával egyre többször találkozunk az idézett szavakkal. A kánikulában az időnk, a türelmünk is kevés, ráadásul a pénztárca is lapos. Mégis mit tehetünk, hogy se ők, se mi ne unjuk halálra magunkat?
A túlélés első számú szabálya a napirend
Mert az, hogy szünet van, még nem jelenti, hogy délig ágyban lehetünk. A gyermekeknek szükségük van a rendszerességre, ezért ügyeljünk rá, hogy mindennap nagyjából ugyanabban az időben keljenek – úgy 8.00–8.30 körül –, és este tízkor feküdjenek le. Szabjuk meg azt is, hogy mikor és mennyit tölthetnek a számítógép és a televízió előtt, mert ha nem vigyázunk, szeptember elejére olyan sápadt gyermekünk lesz, hogy azt még az alkonyatos vámpírok is megirigyelnék.
Érdemes odafigyelni a rendszeres étkezésre is
Egyik főétkezést se blicceljük el a szünetre hivatkozva. Minden gyerek örülne annak, ha reggelire nutellás kiflit, ebédre fagylaltot, vacsorára meg pizzát kapna. Mi viszont biztosan nem szeretnénk, hogy szemünk fénye búgócsigaként pörögjön egész nap körülöttünk a rengeteg cukor miatt. Különösen figyeljünk az édes, rikító színekben parádézó üdítőitalokra, ugyanis egyes ételszínezékek viselkedési zavarokat idézhetnek elő.
A házimunka is lehet szórakoztató,
és már a legkisebbeket is érdemes bevonni a teendőkbe. A cipők elrakásához, az ágyak bevetéséhez vagy épp a paradicsom leszedéshez nem kell diploma. Hirdessünk otthon tisztasági versenyt – épp úgy, mint a táborokban. Még jobb móka, ha nemcsak a gyerekszobákat pontozzuk, hanem a szülők is beszállnak a hálóval. Pontozni pedig áthívjuk a legjobb barátnőnket vagy a nagyit – úgyis rég beszéltünk már!
A falusi gyerekek számára a legnagyobb kaland a város, a városiaknak pedig a falu
Ha a nagyszülőkkel nem tudjuk megoldani a váltást, talán akad olyan városi/falusi barátnőnk, ismerősünk, aki szívesen cserélne velünk. Mondjuk, három napig mi vigyáznánk az ő gyermekeire is, aztán három napig ő a mieinkre. Ne gondoljuk azt, hogy rossz szülők vagyunk, csak mert pár nap jólesik a gyermekeink nélkül!
A gyermekek számára az együttlét a fontos
Teljesen mindegy, hogy a tengerparton vagy a panel előtti füvön, csak érezzék, hogy fontosak. Egy esti biciklitúra vagy görkorcsolyázás a közeli tópartra vagy folyópartra jó szórakozás, főleg, ha piknikkel kötjük össze. A hátizsákba befér a labda meg a teniszütők, a kis mozgás után pedig senki sem válogatós. A víz mellett a pástétomos kenyér meg a tegnapi barackos lepény fejedelmi vacsora!
A gyerek két dolgot szeret: építeni és rombolni
Ne haragudjunk meg érte, ha a fotel matracaiból bunkert épít, sőt, hagyjuk, hadd táborozzon benne. Ha akar, benne is alhat, majdcsak rájön, milyen kényelmetlen a földön feküdni.
A táborozást a legtöbb gyermek szereti:
hát táborozzunk az udvaron vagy a nagyi kertjében. Sátorban aludni igazán nagy kaland. Este tábortűz, szalonnasütés meg egy jó kártyaparti, és még mi is jól érezzük magunkat.
Ha az eső miatt bennragadunk, készítsünk társasjátékot
A hozzávalók egy nagy karton és pár ceruza, esetleg néhány jól sikerült fénykép a családról. Nagyobbacska gyerekekkel rendezzünk olvasóéjszakát. Ehhez a legjobb, ha összegyűjtünk a rokonságból – mondjuk – 5-6, olvasni tudó lurkót. Mindegyikük elhozza magával a kedvenc könyvét, bemutatja a többieknek, és felolvas belőle egy rövid részletet. Majd következnek az ellenőrző kérdések. És most az egyszer elég éjfélkor lámpát oltani!
Az utazás mindig élvezetes, de autóval már kissé unalmas
A változatosság kedvéért menjünk autóbusszal vagy vonattal. Nem kell messzire utaznunk, elég, ha a nagyit látogatjuk meg így.
Vagy nézzünk körül a városban, de úgy, mint egy idegen
Vigyünk magunkkal fényképezőgépet, és hagyjuk, hogy csemeténk lefotózza a kedvenc helyeit. Közben meséljünk neki az egyes épületekről, nevezetességekről. Előtte otthon rajzoljunk egy térképet, és hagyjuk, hogy gyermekünk legyen a túravezetőnk.
Ha már végképp nem tudunk mit csinálni, akkor irány a konyha
Készítsünk el együtt egy könnyű nyári muffint vagy bögrés sütit, esetleg csináljunk fagyit. Persze, ez így jóval nagyobb macera, mintha egyedül csinálnánk, de a gyerekek garantáltan élvezik a nyalakodást.
Rajzoljunk!
Hogy érdekesebb legyen, ne papírra, hanem a ház előtti járdára. Rendezzünk versenyt, és vonjuk be a panelházi anyukákat is.
Ami pedig a legfontosabb:
legnagyobb igyekezetünk ellenére is lesznek üresjáratok, és előfordul majd, hogy csemeténk unatkozik. Ilyenkor csak legyintsünk egyet, és hagyjuk, hadd unatkozzon. Annak idején mi se haltunk bele.
–lhk–
