Küldj egy írást, és legyél Te is Új Nő!
Lányok, régi olvasók, jövőbeli munkatársak, küldjetek egy jó írást, szösszenetet, s mi itt megjelentetjük!
Fiatal vagyok – és a Facebook világában élek. Vagyis: ott is. Az idő elteltével (most már ötödik éve, hogy tagja vagyok a „csapatnak”) rájöttem, hogy a Facebook világa meg sem közelíti a valóságot. Vagy a valóság meg sem közelíti a Facebookot.
Pár példa. Az egyik barátnőm felhívott egy délelőtt: sírt a telefonba, alig tudtam megnyugtatni. Elmesélte, hogy a barátja szakított vele. Egész nap kétségbe voltam esve. Azon gondolkodtam, vajon hogyan tudnám megvigasztalni. Eltelt pár óra. Leültem a számítógéphez megnézni a napi újdonságokat, és mit látnak szemeim: a barátnőm fülig mosoly szelfit töltött fel. Megdöbbentem, és nem értettem az egészet. Talán kibékültek volna? Dehogyis. Csak azért tette fel a képet, hogy az immár exbarátja és a többi ismerőse, egyszóval mindenki lássa, hogy igazából nincs semmi gond. Minden rendbe van vele, és boldog. Csak hát nem ez volt az igazság. Mert én jól tudtam, hogy az egész napot átsírta, ám erről a Facebboknak nem kellett tudnia.
Szóval: elhitetjük a külvilággal, hogy minden rendben van, s közben... A lényeg az, amit mások látnak, amit mutatni akarunk.
Vagy vegyük a legújabb divatot. A fitnesz életstílust. Mert ugyebár, aki elmegy fitneszbe, és nem posztol, annak nem is volt érdemes edzenie. A lényeg, hogy mindenki lássa, mennyit tornáztunk... Ma már minden második ismerősömnek van képe az edzőteremből. Most ez a norma! Az nem fontos, hogy szinte egész életében nem sportolt semmit. Divat lett, elvárás, hogy járj te is edzeni. Nem, rosszul fogalmaztam: az a lényeg, hogy a többi ember megtudja, hogy te szintén jársz fitneszbe. Legyen képed magadról, mielőtt tornáznál, s egy a tornázás után. Kíváncsi volnék, ha nem lenne Facebook, vajon mennyien járnának szívből, csak magukért edzeni. Félek, pár fitneszterem becsukhatna…
Továbbá: divatba jöttek képek az egészséges ételekről. Mi csak ilyet eszünk. Lássa az egész világ! Az már egyáltalán nem fontos, hogy előtte hány hamburgert faltunk fel. A bulin készített képek és állapotfrissítések is megtéveszthetőek lehetnek. Ha tényleg olyan nagy a buli, mint ahogy a Facebook állítja, szóval benne vagyunk a közepében, akkor hogy lehet a bulizónak annyi ideje, hogy közben még fényképezik, internetezik, posztolgat, töltöget és a többi?
S persze, a feltöltése előtt még minden képet jól át kell retusálni. (Csak ezzel akad egy gond: az utcán nincs photoshop. Vannak tehát még problémák...) Akad olyan ismerősöm, aki minden áldott nap feltesz legalább egy képet önmagáról. Csak azért, hogy meglegyen a napi lájk. Így megnyugodhat a lelke, hogy elég szép, elég bájos. Viszont a való életben önértékelési problémái vannak. Annyira meg akar felelni az internetnek, hogy más már nem is számít. Csak ott várja az elismerést, percenként nézi, hogy éppen most mennyien dicsérik fényképét...
Honnét tudom én mindezt? Mert én is részese vagyok ennek az őrületnek. Bizony előfordul, hogy ugyanígy viselkedem. (Pedig tudom, hogy nem helyes…) Mert nem csak a Facebookon élünk. És nem a lájkok mutatják meg, milyen emberek vagyunk. Hiszen annyi minden más fontos dolog is van az életben! Nem csak a Facebook létezik. Ott van például az Instagram. Vagy a Twitter is…
