Amerikában egy idős házaspár jelenik meg a válóperes bíró előtt. „El akarunk válni.”
„Hány évesek?”
„Kilencven.”
„Hogyhogy ilyen későn?”
„Méghogy későn. Ötven éve utáljuk egymást.”
„És miért nem váltak el korábban?”
„Nem akartuk megrémíteni a gyerekeinket. Megvártuk, míg valamennyien meghalnak.”

Steinmannék Londonban élnek. Steinmann úr a háború előtti Németországból menekült Angliába, a feleség londoni. Steinmann úr még hetvenéves korában is a zsinagóga zenekarában játszott, ő szólaltatta meg a sófárt, ezt a kosszarvból készült ősi héber hangszert. Steinmannék minden sábeszkor szorgalmasan jártak templomba. Kézen fogva mentek az utcán, mosolyogtak egymásra, megdicsérték egymást, vidám és felemelő történetkéket meséltek egymásnak. Mindig végighallgatták, amit a másik mond, mindig hagyták, hogy a másik végigmondja a mondókáját. Gyakran nevettek, gyakran megérintették, megsimogatták és szégyenkezés nélkül megcsókolták egymást. A több mint negyvenéves házasságuk alatt átvették egymás szokásait, hanghordozását, hangsúlyait, mozdulatait, még az arckifejezésük is egyforma volt. Mindig jókedvűek, kedvesek, szívélyesek voltak, mindenki szerette őket, mindenki irigyelte őket. 

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

Jó tanács férfiaknak
Egy bölcs ember azt mondta: „Ahhoz, hogy a férfi szerelmi élete boldog legyen, mindig olyan nővel kellene ágyba mennie, akit szívesen elvenne feleségül.” De a férfiak nagy része nem ezt teszi: mindenfajta nővel ágyba megy. S amikor megnősülnek, a második év végén bekövetkezik a krízis. Addigra felszáll a rózsaszín köd, és felszínre törnek az eltérő vágyak és célok, és sem az egyik, sem a másik fél nem hajlandó engedni. Az a pár, amelyik átvészeli ezt a második évet, sok esetben még jó húsz évig együtt marad. Ezért a második év végén tanácsos mérleget készíteni. A válás két év után kevésbé fáj, mint húsz év házasság után – és húsz év alatt nem szerzünk más tapasztalatot, csak annyit, hogy ez a húsz év bizony nem érte meg.
Sok nő olyan férfival is összeköti az életét, akivel sose kötné össze, ha választhatna. Mégis mellette marad a legnehezebb években is. Úgy gondolja, a házasság még mindig jobb, mint a magány. 

Steinmann-né mondja: „A házasságunk nem véletlenül boldog. Rengeteg munka van benne. Ma pedig már visz a tehetetlenségi erő” – teszi hozzá nevetve. Hallgassuk hát meg az egy életre szóló házasság receptjét, amelyet Steinmann-né talált ki. Olyan egyszerű és praktikus ez a recept, hogy egy férfinak eszébe sem jutna. Egy rövidke szó a megoldás, amelyet mindig kimondtak, ha veszélyes helyzet állt elő (elfojtott elégedetlenség, gorombaság, harag, sértődés, kicsinyesség vagy más konfliktus miatt). Ez a kis szó a „tachlesz”, ami héberül annyit jelent: cél, eredmény. Steinmannék nézeteltéréseiben ezt jelentette: „Mi miatt is veszekszünk? Mit hányunk egymás szemére? Milyen célt követünk ezzel a szóváltással? Milyen eredményre számítasz? Mit akarsz elérni?” Ez a kis szó megállította a veszekedést, és gondolkodásra késztette őket. El akarunk válni? Vagy kellemesen akarunk élni? Egész életünkben veszekedni akarunk? Mit kell tennünk, hogy ezt elkerüljük?

Steinmannék gondolkodtak – és a kellemes életet választották. Minden veszekedés után listát készítettek, összeírták azokat a gyakorlati lépéseket, amelyek arra irányultak, hogy továbbra is kellemesen éljenek együtt. Sikerült nekik: békességben megérték a nyolcvanadik életévüket, és amikor az egyikük meghalt, még abban az évben követte őt a másik is.
–varga– 

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg