Nyár van, a romantikus éjszakák ideje. Minden a szerelemről mesél. Ilyenkor talán még nehezebb magányosnak lenni! Pár éve az egyedülálló nők még Olaszországba, Görögországba utaztak egy kis kalandért. 
Most, az internet világában már sokkal egyszerűbb. Egyszerűbb ismerkedni...
 
Ági és Éva barátnők, az egyik 37, a másik 42 éves. Mindketten hét éve váltak el, és együtt vetették bele magukat az internetes párkeresés rejtelmeibe. Őszintén, kendőzetlenül vallanak tapasztalataikról. Vigyázat! Csak 18 éven felülieknek!
– Hogy kik jelentkeznek be az internetes párkereső oldalakra? – kérdi Ági. – Harminctól felfelé általában olyanok, akik valamilyen lelki problémával küzdenek. Még nem dolgozták fel a válásukat, esetleg már jó pár kudarcos kapcsolatot megéltek. Én is hasonló cipőben jártam, de a férfiak is, akikkel találkoztam. Persze, az elején még nem tudtam ezeket. Csak annyit tudtam, hogy 15 évig tartó, megalázó házasság után – ahol a végén már csak azt hallgattam, hogy egy kövér malac vagyok, egy tehetségtelen senki, aki még a háztartást se képes tisztességesen elvezetni – hirtelen kinyílt számomra a világ. A neten csak úgy hömpölyögtek az érzelmek, és az áramlás magával ragadott. Hihetetlenül élveztem az internetes flörtölést. A férfiak elhalmoztak bókokkal, s én tobzódtam. Valószínűleg a fele se volt igaz annak, amit mondtak, de törődtem is vele! Úgy éreztem, hogy én vagyok a nagybetűs, örök Nő, és hittem – hinni akartam –, hogy hamarosan megtalálom a nagy Őt. Elkezdődött életem új, független, vidám korszaka, ami öt évig tartott, és amit így neveztem el: a „kalandozások kora”.
– Én azért kezdtem el a neten keresgélni – veszi át a szót Éva –, mert a munkahelyemen fiatalabb férfiak vesznek körül. Intelligensek, kedvesek, de korban nem hozzám valók. Ők épp a fészekrakással vannak elfoglalva, nekem meg már van egy gyermekem... Más világban élünk. A férjem elhagyott egy másik nőért. Az önbizalmam romokban hevert, és nekem is jólesett az a sok érzelem, ami itt rám zúdult. Jó adag energialöketet kaptam, ami segített abban, hogy új életet kezdhessek.
 
Könnyű kaland teljes diszkrécióval
– Az a legjobb az internetes társkeresésben – világosít fel Ági –, hogy senkinek sem kell róla tudnia. Még a családtagjainknak se. Egyszerűen magunk elé vesszük a laptopot, és indulhat a csetelés. A végén egy izgalmas kaland kellős közepén találhatjuk magunkat. Danielle Steel kutyafüle ehhez képest! Ráadásul, hékás, itt mi vagyunk a főszereplők! Hogy aztán kialakul-e valami komoly? Hááát... Némi szerencsével talán igen. A huszonéveseknek jó esélyük van – ekkor még a pasik tényleg párt keresnek, bár maguknak se vallják be. Viszi őket a tesztoszteron, a párosodási ösztön. A negyvenes-ötvenes férfiak azonban... Hm... Hogy is fogalmazzak? Velük valami baj van.
 
Ugyan már! Hiszen annyi egyedülálló, negyvenes-ötvenes férfi szaladgál az utcákon...
– De nem potyába vannak egyedül! – kiált fel Ági. – Az a helyzet, hogy a normális negyvenes pasik igenis párkapcsolatban élnek. Ha válnak, azt egy másik nőért teszik, tehát csak átcuccolnak az egyik biztonságos fészekből a másikba. Persze lehetséges, hogy valami okból mégis egyedül vannak. Mondjuk, özvegyek. Ilyenkor, amennyiben társra vágynak, viszonylag hamar találnak párt a környezetükben. Nagy a nyomulás, ragadnak rájuk a nők, talán még hajba is kapnak értük! Öt év virtuális párkeresés után ki merem jelenteni: tartós kapcsolatban gondolkodó, kiegyensúlyozott, negyven feletti férfira randivonalon csaknem lehetetlen rátalálni! 
 
Meglett férfiak a párkereső oldalakon
Zömében olyan férfiak uralják a pályát – mesélik –, akik nem akarnak felelősséget vállalni. Az olyan romantikus meséket, mint a „Lehoznám neked a csillagokat az égről”, nyugodtan elfelejthetjük. Megmarad helyette a „Moziba ne vigyelek?!” Ezek a férfiak már nem pedáloznak, kivárnak, míg a madárka besétál a kalitkába. Az meg dehogy sétál! Repül, szárnyal, hogy a nagy tolongásban megelőzze a többi madarat. A mai férfi nem harcol a nőért. De miért is tenné? A nők olcsón adják magukat, a férfiak meg miért is foglalkoznának olyan „bonyolult” dologgal, mint a nő lelke... Nem adod, akkor továbbmegyek egy ajtóval, nagyjából ennyi. Az internetes párkeresők két nagy csoportra oszthatóak. Az egyik típus csak szexet akar – kényelmes és olcsó szexet. Ezek a férfiak bigámisták, mindig van „másik” nőjük is. Általában ragaszkodnak a feleségükhöz, aki azonban szexuálisan már nem izgatja fel, nem elégíti ki őket. A másik típus az „örök agglegény”, afféle magányos lélek, aki a virtuális álmodozásnál sosem jut tovább. Évának például volt egy esete, nevezzük Bálintnak az illetőt. Nos, Bálint minduntalan randizni akart Évával, aztán két órával a találka előtt mindig megfutamodott. Hol hasmenést kapott, hol autóbalesetet szenvedett, máskor meg meghalt a nagymamája... Egy másik meg – Zoltán – többször találkozott is vele. Egy nagyvállalat főmuftijaként mindenféle belföldi luxusutakkal hódolt az imádott nőnek – mindig a vállalat pénzén. Aztán egyszer csak eltűnt. Se kép, se hang... Ki tudja? Talán rajtacsípte a vállalata – vagy a felesége?
 
Átlátszó hazugságok
Semmin se lehet csodálkozni: az internetes társkeresők egy része notórius hazudozó. A bemutatkozó adatlapon fényezik magukat, előszeretettel kozmetikázzák a valóságot. Hol a korukat tagadják le, hol a hajuk színét, hol a feleségüket, sőt, olykor a gyereküket is.
– Eleinte naivak voltunk – vallja be Éva és Ági. – Csak idővel jöttünk rá, hogy ityeg a fityeg... Például, hogy Ernő nem vasútigazgató, hanem simán csak vasutas; nem vált el a feleségétől, csak különköltözött; nem egy gyereke van, hanem három... Az ötödik év végére olyan profik lettünk, hogy már az első beszélgetésen ki tudtuk szűrni a csalókat. Ráadásul sok férfi az összes fellelhető randioldalra bejelentkezik, csak más dumával nyomul. Mások időről időre eltűnnek – aztán ugyanazzal a képpel, de teljesen más névvel és adatlappal regisztrálnak. Nem értjük, ez mire jó. Miért kell hazudni? Ha valaki csak szexet akar? Sokkal célravezetőbb nyílt lapokkal játszani, mert sok nő szintén csak szexet akar. (Páran, persze, még reménykednek: hátha... Mondjuk, ennyi a különbség a két nem között.) Ha például a pasi kimondja, hogy Nézd, nekem van feleségem... Nem fogok tőle elválni..., a nők nagy része bólogatni fog, és csak a kisebb rész reméli stikában, hogy a pasi miatta meggondolja magát, ezért nyomban ágyba bújik vele. Bármilyen furcsa, de jobb tiszta vizet önteni a pohárba. Felnőttek vagyunk. Esetenként mi, nők is vágyhatunk egy görbe estére. A pasinak lesz könnyebb, ha már az elején tisztázza: ettől eddig! Csak szex – és semmi más. Az ilyen férfival nem fogjunk a jövőnket tervezgetni. 
 
tarskeres01.jpg
 
Pucér képek
– Még kezdő voltam a kalandozások terén – meséli Ági –, és épp harmadszor cseteltem egy férfival. Azt mondta, kapcsoljam be a videót, s én, hülye megtettem. Szembe találtam magam egy hatalmas pénisszel, a pasi ott simogatta magát! Köpni-nyelni nem tudtam, lecsaptam a monitort. De hamar megedződtem. Mert sokan fotót küldenek magukról, pontosabban arról a bizonyos testrészükről. Én nem tudom, mi ez a mánia, gondolom, meg vannak róla győződve, hogy az övék különleges. És ezek nem fiatal srácok, hanem érett férfiak, sokan közülük értelmiségiek, vezető pozícióban! Olyan is volt, hogy a pasi anyaszült meztelenül üldögélt a monitor előtt, közben meg láttam, hogy az üvegajtó mögött ott alszik a felesége. „Te – kérdeztem –, nem zavar, hogy bármikor bejöhet az asszony?” „Melegem van...” – hangzott a méla válasz.
– Biztosra veszem, hogy a nők zöme ugyanígy viselkedik – teszi hozzá Éva. – Néhány finomabb lelkű férfi ugyanis panaszkodott. Egyikük azt mesélte, hogy az első randin, a Tesco parkolójában a nő beült a kocsijába, és minden bevezető nélkül meztelenre vetkőzött... A pasi számára a szituáció rendkívül kínos volt, végül megkérte a nőt, hogy öltözzön fel. Nem véletlen, hogy sok „péniszes manusz” nem értette: miért nem veszem a lapot, és küldök magamról én is „valamit”? 
 
A negyvenes nő le van írva
– Az öt év kalandozás idejére esett, hogy betöltöttem a negyvenet – mondja Ági. – Nos, a 40 mágikus szám. Innentől kezdve nem kellesz a korban hozzád illő férfiaknak. Kisfiúk írtak, akik a fiaim lehettek volna, és nyilván „tanulni” akartak; vagy idős papák, akiknek én voltam az édes cukorfalat... Csak ekkor döbbentem rá, hogy a negyvenes-ötvenes pasik úgy vélik, nekik igenis kijár a friss hús. Sebaj, hogy pocakosak, borostásak, lomposak, se intellektusuk, se pénzük – de legalább igényesek. 
 
web-bannerek-hirlevel-02_0.jpg
 
Majdnem szerelem volt...
Mindennek ellenére mindkét hölgynek kis híján összejött egy komoly kapcsolat. – Én több mint két évig jártam az egyik lovagommal – meséli Éva. – Amíg csak romantikus randevúzgatásokról volt szó, minden szépen alakult. Két év elteltével azonban új irányt kellett volna venni... Esetleg össze kellett volna költözni... A lovagom azonban nem volt képes az együttélésre. Begubózott a saját kis világába, egy nagyra nőtt sündisznó volt. Magányosabbnak éreztem magam mellette, mint mikor egyedül éltem. 
Ági is talált olyan férfit, aki sok mindent megtett érte, és aki tartós kapcsolatra vágyott. – De nem illettünk egymáshoz – mondja Ági. – Egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy zavarjuk egymás köreit. Nem beszélve arról, hogy hazudott... Már jó ideje találkozgattunk, amikor megtudtam: 10 évet letagadott a korából. Ettől kezdve már nem tudtam bízni benne. Aztán olyan férfival is találkoztam, akivel minden klappolt, akivel nem csak az ágyban volt jó. Csak hát, sajnos, nős volt... A felesége évek óta külföldön dolgozott, és csak hétvégén járt haza. Én lettem volna a „hétköznapi” asszony, a feleség meg a „hétvégi”. Csak néhány hónapig bírtam. Azt hiszem, egy épeszű nő, aki rendelkezik némi női méltósággal, nem akar „osztozkodni”. 
Ági és Éva is azt mondja: sok nő annyira nem tudja férfi nélkül elképzelni az életét, hogy a fenti kapcsolatokat akkor is fenntartotta volna, ha lelkileg sérül bennük. Ha ló nincs, szamár is jó alapon.
 
Öt év elteltével
– Nem érzem elpazarolt időnek, amit internetes párkereséssel töltöttem – vallja Ági. – Egyrészt jól szórakoztam, feltöltődtem sok női energiával. De ennél több is történt. Rengeteget tanultam a férfiakról, úgy általában az emberekről – és magamról is. Sok-sok váratlan helyzetet megéltem, és ez a tapasztalat bölcsebbé tett. Hogy be fogok-e még jelentkezni valamelyik randivonalra? Valószínűleg nem. Már meguntam, hogy körbe-körbe csencseljek ugyanazzal a gyűrűvel... Azt hiszem, megtanultam, hogy férfi nélkül is lehet élni. Nem akarok csak azért lealacsonyító kompromisszumokat kötni, hogy ne maradjak egyedül. Talán egyszer megtalálom a párom... Ha meg nem, akkor sincs semmi baj. Vagyok, aki vagyok, és jól érzem magam.
 
 Hübschné Dráfi Anikó
 
web-bannerek-hirlevel-01_0.jpg