A te ruhádnak mi a sztorija? Soha a történelemben nem volt a divat ilyen drága. Se ilyen olcsó. Hol vásárolunk mi?

GARDRÓBUNKBAN IS TUDATOSAN
Pongrácz Éva a pozsonyi közgazdasági egyetem tanszékvezetője, s a divatnak a társadalomra mért hatása foglalkoztatja. Nemesi családból származik, amelyiknek nagy birtokai voltak, mégis a kevesebb profit – több igazság elvét vallja. A szociális gazdaság szakértőjeként hisz abban, hogy a jó példákat másolni fogjuk, s idővel megváltozik a gondolkodásunk. 

– Emberközpontú gazdálkodásra kéne törekedni. Minek a profit és a gazdasági növekedés, ha közben tönkretesszük a környezetünket, és egy élhetetlen bolygót hagyunk magunk után? 

Új kifejezés született: a környezettudatos öltözködés. Mit szól ehhez a divatipar? 

– Az egyetemen azt tanítjuk, hogy csak akkor van kínálat, ha van kereslet. Ám már ez is megváltozott, egyre inkább a kínálat határozza meg a keresletet. A reklámok marketingfilozófiája az, hogy mindig újat kell venni, mert csak az a trendi. Az „in“, „out“ képsablonok fogyasztásra ösztönöznek: az „in“ az, ami most divatos, a tegnapit hordani pedig kínos. A régit ki kell dobni. 

pongracz-eva.jpg
Pongrácz Éva egyetemi oktató
 

Nemegyszer látni felvételeket arról, hogy tonnaszámra égetik el a megmaradt fast fashion ruhákat. Ez kinek éri meg?

– A textilipar összességében a legszennyezőbb iparág. A „fast fashion“ olcsó, mert olcsó munkaerő gyártja ezeket a ruhadarabokat, a divatcégnek pedig a profit lebeg a szeme előtt. Minél több árut dobnak piacra, annál többet keresnek. Az emberek megveszik a ruhákat, mert potom áron követhetik a folyton változó trendeket. Pedig nem a sok gönc jelenti a luxust, mindez csak illúzió. Olcsó húsnak híg a leve: a túltermelést a vizeink és életkörnyezetünk bánják. És a minőségi mutatók is nagyon leromlottak. A fast fashion ruha szálzik, feslik, néha három mosást sem bír ki. 

Egyre divatosabb Kínából rendelni, hiszen extraolcsón hozzájuthatunk egy-egy termékhez. Ha tudatosak szeretnénk lenni, el kell felejtenünk például az Aliexpresst? 

– Ha tudunk mértéket tartani, akkor nincs gond az Aliexpresszel. A többség viszont nem költekezik tudatosan, és ez nemcsak a ruhákra, de az élelmiszerekre is érvényes. Ennek az orvoslására már vannak jó kezdeményezések Szlovákiában és Nyugaton egyaránt: például a maradék ételt le lehet adni egy nagy hűtőbe, és akinek szüksége van rá, az elviheti. Vagy kimondottan olyan éttermek nyílnak, ahol lejárt élelmiszerekből főznek. Számos példa akad a tudatos divatozásra is.

Hogy kell ezt elképzelni?

– Ilyen lehet a sharing economy, azaz a megosztáson alapuló gazdaság. Ez alatt azt értem, hogy a terméken megosztozunk másokkal: nem vesszük meg, hanem csak akkor használjuk, amikor szükségünk van rá. Pozsonyban például működik ilyen biciklikölcsönző. Dániában 2015-ben három környezettudatos barát létrehozott egy online ruhakölcsönzőt. Egy alkalmazás kimutatja, hogy a közelünkben lakók milyen ruhákat ajánlanak fel megosztásra, mi pedig a telefonunkon le tudjuk foglalni ezeket, és meg tudunk egyezni az árban. Ez általában a piaci érték 10-20%-a. Maga a szolgáltatás 22%-ot von le a bérleti díjból, ebből tartja fenn magát. Mindenki jól jár, s nekünk sem kell megvenni a ruhát. A másik, németországi példa kicsit más: ez egy internetes oldal. A regisztrációs díj attól függően változik, hogy hány ruhát szeretnénk megkapni hordásra havonta. Az általunk összerakott szettet addig hordhatjuk, ameddig akarjuk. Ha meguntuk, akár egy hét után is visszaküldhetjük. A regisztrációs díj egyébként 39 és 59 euró között mozog, de ha utánaszámolunk, hogy évente mennyit költünk ruhára, ez nem valami sok. Az olasz példa pedig az innováció és a környezetvédelem tökéletes ötvözete. Veronában létrejött egy szociális szövetkezet, amely jelenleg 23 hátrányos helyzetű varrónőt alkalmaz. Olyan textilgyárakat szólítottak meg, amelyek menő márkáknak állítanak elő anyagot. A cég a maradék végekből vagy a kiselejtezett anyagokból ruhákat varr. Már divatcégekkel is együttműködnek, és azóta létrehoztak egy saját márkát. Szóval, itt aztán van minden: hátrányos helyzetű nők kapnak lehetőséget, másrészt egy darabka anyag sem veszik kárba.

Szlovákiában is vannak hasonló törekvések? 

– Szlovákiában még nem igazán találkoztam ilyenekkel, de biztos, hogy itt is lenne rájuk igény. Itt is sok elkötelezett ember tevékenykedik, akik szeretnének változást hozni saját maguk, de mások életébe is. 

– Itthon milyen alternatívák állnak a rendelkezésünkre? 

– A second hand üzletek – ám ezek nem a legfrissebb trendeket kínálják. Persze a fenti üzletek is mind second handek, de ha összehasonlítanánk a mi turijainkat a dán applikációval, szinte biztos, hogy a fiatalok az applikációt választják. A hazai vállalkozóknak is meg kéne találniuk a módot arra, hogy eljussanak a környezettudatos fogyasztóhoz. Egyébként kiegészítőket és táskákat nálunk is gyártanak újrahasznosított alapanyagokból. 

web-bannerek-hirlevel-02.jpg

Beszéljünk kicsit az ön vásárlási szokásairól. Ön hol vásárol?

– Mivel Szlovákiában nem igazán van lehetőség az alternatív ruházkodásra, ezért sima boltokban vásárolok. A second hand nem az én világom.

Törekszik arra, hogy ne legyen túl sok ruha a szekrényében? Hogy ne vásároljon túl sokat?

– Próbálkozom. Környezettudatosság terén egyelőre ott tartunk, hogy szemetet gyűjtünk az erdőkben, a réteken. Azt hogy sok vagy kevés ruhám van-e, nem tudom megítélni. Sajnos, nekem is vannak olyan ruháim, melyeket ritkán hordok, de mit csináljak velük? Dobjam ki őket? Ajánljam fel őket? De kinek? Nincs rá igény. Pozsonyban érdeklődtem: egy csomó helyen van gyűjtő, ahová a hajléktalanok bejárnak, de köszönik szépen, nem tudják elraktározni a ruhákat. Arra azért odafigyelek, hogy környezetbarát tisztítószereket vásároljunk. Fel van tüntetve rajtuk az eco friendly jelzés, és csak picivel drágábbak.

Sokan azon az állásponton vannak, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az emberek belássák: egyéni szinten is fontos a tudatosság.

– Ne mástól várjuk a csodát! A tapasztalat egyébként az, hogy a fiatalok tudatosabbak, mint a mi generációnk. Számukra a hulladékszeparálás természetes, mintha velük született elvárás lenne. Tudatosítják, hogy nagy gond van. Aktívak, érdekli őket a környezetvédelem, és fogékonyak az új módszerekre. 

Ha minden a jelenlegi ütemben halad tovább, hogyan látja a világot 30-40 év múlva? 

– Erre nagyon nehéz válaszolni, de ha nem teszünk semmit, akkor a vég felé tartunk. Persze ha azok az emberek, akiknek a kezükben van a világvagyon nagy része, továbbra is úgy fognak gondolkodni, ahogy most gondolkodnak, akkor nagyon nehéz lesz. Én hiszem, hogy alternatív, emberközpontú gazdaságot kell kialakítani, a jó példákat pedig fontos terjeszteni. 

Olláry Ildikó

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg