Amióta a férfiak sifonblúzban és lágy esésű selyemruhában vonulnak fel a divatbemutatókon, valahogy megrendültünk. Milyen a nő, milyen a férfi?

Egy nő attól nő, hogy nő. Sifonblúzban jár, de néha zakóban, és a férfi vállán tudja magát a legjobban kisírni. Ha pedig nincs mellette férfiváll, akkor megrántja a saját vállát: így dobta az élet, és egyedül veszi fel a küzdelmet az élettel. A nő lehet lágy és kemény, de mindig nőből van. 

 
I. A lágy nő
A nőtől azt várják, hogy gondoskodjon másokról. Szalai Zsuzsanna (34) vagy a családjáról vagy a rendelőben a beteg gyerekekről gondoskodik. Nővér a vásárúti gyermekorvosi rendelőben. Zsuzsa a pozsonyi rózsavölgyi kórházban kezdett, majd a lakhelyéhez közeli faluba, Vásárútra került. Mikor kisfia megkezdte az óvodát, ide várták vissza. Nyárasdon él férjével, Balázzsal és két gyermekükkel, a tízéves Boglárkával, valamint a hároméves Bencével.
 
lagy-no-szalai-zsuzsa-01.jpg
Zsuzsát unszolni kellett, hogy egy kis szájfényt kenjen fel az ajkára. Bezzeg a tízéves lánya nem kérette magát! „Ő már ilyen kis nőcis“ – mondja Zsuzsa.
 
– Nálad ki van főszerepben, a család vagy a munka?
 
– A család az első. A munkámat is szeretem, és nem gondolom, hogy valami mást kellene csinálnom. Jóban vagyok magammal és a munkámmal is.
 
– Mi volna álmaid munkája? Egyáltalán, van ilyen?
 
– Kétéves volt a lányom, mikor munkát ajánlottak a májtranszplantációs osztályon, én menedzseltem volna le a műtétet. Ez azzal járt volna, hogy 2-3 napig fenn kellett volna maradnom Pozsonyban, szóval, jelen kellett volna lenni. Ez akkor már nem fért bele az életembe. Néha gondolok rá, hogy mi lett volna, ha... De azt már sose tudom meg. 
 
– Hova jártál iskolába? Olyan iskolába jártál, ahova szerettél volna?
– A pozsonyi egészségügyi főiskola ápolástan szakán végeztem. Gyerekkoromban mindig azt játszottam, hogy nővérke vagyok. A babáim voltak a betegek, beoltottam őket, vért vettem tőlük, gyógyítottam őket. Senki nem kérdezte, hogy mi leszek, ha nagy leszek, mindenki számára egyértelmű volt. Azon pedig, hogy nem a karriert választottam élethivatásomnak, nem filozofálok. Úgy döntöttem, ahogy ilyen helyzetben minden anya döntene.
 
– Mikor érezted magadat a legnőiesebbnek?
 
– Amikor Bence fiamat szoptattam. A karomban volt, megérintette a mellemet, és megsimogatott. Ahogy rám nézett, attól nőnek éreztem magamat. Hiszen szoptatni csak egy nő tud!
 

A nő nem a férfipiszoárt használja, mert igenis más, mint a férfi. Elmeséljük,  hogy milyen... 

 
– Mit takar a nőiesség fogalma?
 
– A nő érzi, hogy kívánatos, s ettől kiteljesedik a nőiségében. Kívánhatja a férfi, de akarhatja a gyermeke is, akinek olyasmit tud adni, amit más nem. Mikor azt mondom, hogy a szoptatás felélesztette a nőiességemet, akkor azt is mondom, hogy a mell a nőiesség szimbóluma.
 
– Szerinted mi egy férfias tulajdonság, és mi az, ami nőies?
 
– A határozottság férfias tulajdonság. Szeretem, ha egy férfi tudja, mit akar, tud dönteni, és kiáll a véleménye mellett. Fontos, hogy lehessen rá számítani, és nyújtson biztonságot. Az empátia már női tulajdonság, a nők jobban együtt éreznek másokkal, mint a férfiak. Én is ilyen vagyok, néha túl képlékeny. Megtörténik valami, tőlem függetlenül, nincs ráhatásom, mégis napokig rágódom rajta. Pedig nem kellene.
 
– Hogyan látod: egy férfi tud parancsolni egy nőnek? És fordítva, a nő tud parancsolni a férfinak?
 
– Mi nem parancsolunk. Nálunk ez otthon úgy működik, hogy megkérjük egymást. Férjemnek nagyon erős akarata van, amit nehéz megtörni. Én hamarabb engedek, alkalmazkodóbb vagyok. Vannak helyzetek, amikor női praktikákkal érek célt. Sok múlik az időzítésen is, jó időben jó helyen kell előadni a kérést. Ösztönösen érzem, mikor van nagyobb esélyem arra, hogy igent kapjak válaszul. Ha meghívnak valahová, mindig azt válaszolom, hogy először megbeszélem otthon. Ha vásárolni szeretnék valamit a gyerekeknek, azt is mindig megbeszélem a férjemmel.
 
– El tudnád képzelni, hogy főállású anyuka és háziasszony legyél?
 
– Nagyon jó munkám van, a doktornő a rendelőben korrekt főnök – de azért jó lett volna otthon maradni még egy-két évet Bencével. Tudom, hogy kiváltságos helyzetben vagyok, mert részmunkaidőben dolgozhatok. Délután egykor már otthon vagyok, így győzöm a házimunkát is. 
 
vorosk.jpg
 
– Mikor érezted magad a legboldogabbnak?
 
– Mikor megszülettek a gyerekeim, és először megpillantottam őket.
 
– Szerinted mi egy nő feladata az életben?
 
– Nem tudok mást mondani, mint amit érzek: a nő feladata az, hogy bebiztosítsa a család zökkenőmentes működését. Szeretném, ha az én példám nyomán a gyerekeim is családcentrikusak lennének.
 
– Mi egy férfi feladata?
 
– A család anyagi biztonságának megteremtése és a nő családban betöltött szerepének a támogatása.
 
– Mikor kislány voltál, miről álmodoztál?
 
– Két célom volt az életemben: tudtam, hogy nővér és fehér ruhás menyasszony akarok lenni. Mindkét álmom teljesült. Kacérkodom a gondolattal, hogy egyszer még beöltözöm menyasszonynak: bemegyek egy ruhakölcsönzőbe, és felpróbálok egy habos-babos ruhát. Hú, ettől nagyon bezsonganék!
 
– Használsz rúzst?
 
– Nem, soha. A barátnőm mondogatja mindig: ha neki olyan telt ajka volna, mint nekem, mindig kikenné magát.
 
– Melyik a legszebb életkor egy nő számára?
 
– Teljesen jól érzem magam a bőrömben. A harmincas évek a legideálisabbak, mikor az ember már nem úgy gondolkodik, mint egy éretlen fruska. Megkomolyodott, családja van, a szakmájában is tapasztalt ezt-azt.
 
– Mit szeretnél, milyen élete legyen a lányodnak? Karriert csináljon, vagy inkább maradjon otthon a gyerekekkel?
 
– Lásson világot, utazzon, és olyan munkája legyen, amit szeret. Családot akkor alapítson, mikor már megtalálta a társat, akivel megosztozhat a felelősségen. Igyekszem arra nevelni, hogy ne féljen, mert minden tervezhető. Ha menne neki a karrier és a családi élet együtt, akkor nyilván elfogadnám ezt az opciót is. Titkon bízom benne, hogy az ő életében is a család lesz a főszereplő. Úgy gondolom, hogy a fiúknak mindig könnyebb. A nőnek választania kell a család és a karrier között, a férfinak nem. Bence fiamnak ezért könnyebb lesz érvényesülni.
 
– Van példaképed a magánéletben?
 
– Anyum. Ahogy gondoskodik az apumról, az nekem példaértékű. Tőle tanultam meg, hogy meleg étellel várjam a munkából hazatérő férjemet. Számomra elképzelhetetlen, hogy valaki más főzzön a családomra, más vasalja ki a ruhánkat, egy idegen vezesse a háztartást. Amióta együtt vagyunk a férjemmel, mindez az én feladatom.
 
– A reggelit is mindig te készíted? A kertben ki dolgozik?
 
– Néha megkérem a férjemet, készítsen tojásrántottát. Azt senki sem tudja nála jobban. Kertünk, sajnos, nincs, ám ha lenne, akkor biztosan együtt szorgoskodnánk benne.
 
– Munka után mit csinálsz meg először otthon? Mit csinál a férjed, miután hazatér?
 
– Az első dolgom, hogy összerakodjak a lakásban. Apának meg az az első, hogy leül a kávéjával a kezében a tévé elé pihenni, merthogy ő, úgymond, munkából jött. (széles mosoly)
 
– Nem fog megsértődni, hogy ezt elárultad?
 
– Nem, szerintem ezzel minden férfi így van. A nő munkából munkába megy, otthon kezdi a másik műszakot: összepakol, főz, elmegy a gyerekekért az óvodába, iskolába, tanul velük... A férfi pihenni jár haza. Nem ismerek olyan férfit, aki ne pihenne le kicsikét. Nyilván van a ház körül is munka, de először szusszan egyet. A férjem két dologból nem enged: munka után kijár biciklizni vagy gyorsgyalogolni. A sport és a természet feltölti energiával.
 
Titkon bízom benne, hogy a lányom életében is a család lesz a főszereplő. Úgy gondolom, hogy a fiúknak mindig könnyebb. A nőnek választania kell a család és a karrier között, a férfinak nem"

– Ki a legjobb barátnőd, s jártok együtt moziba?
 
– Szerencsésnek érzem magam, mert van hét barátnőm. Igen, heten vannak, mint a gonoszok, de ők a világ legcsodásabb teremtményei, akik nagyon közel állnak a szívemhez. Egy gyerekkori barátságom pedig odáig alakult, mígnem egy család lettünk. Beával egymás gyerekeinek vagyunk a keresztszülei. Moziban nagyon régen nem voltam. Mióta Bogi megvan.
 
– Hogy telik nálatok egy nap? 
 
– Míg anyaságin voltam, úgy teltek a napjaim, mint egy klasszikus anyukának. Néha előre főztem, az alvóidő alatt végeztem a házimunkát, szerettük a játszótereket. Szeptembertől Bence megkezdte az óvodát, én pedig visszamentem a rendelőbe. Reggel korábban kelünk, hogy ne késsek el a munkából. Mivel apa műszakozik (a Wertheim gépészeti cégnél dolgozik), nálunk kevés a családos szombat vagy vasárnap. Ha apa mégis otthon van, ő van Bencével, míg én főzök. A délutánokat igyekszünk aktívan eltölteni, nagy biciklitúrákat szervezünk. Bogi a viselkedésében tipikus első, Bence pedig tipikus második gyerek...
 
– Kifejtenéd ezt bővebben?
 
– Bogival nagyobb amplitúdóval éltünk, tragikusabb volt az életünk, a váratlan dolgokat nemigen tudtuk kezelni. Ő se, én se. Például végigsírta az ovis éveit, nagyon anyás volt. Bencével könnyebb, nyilván én is tapasztaltabb vagyok. Most már tudom, hogy nem szabad hátranézni, miután leadom a gyereket az oviban.
 
– Kaptál-e az utóbbi időben bókot?
 
– Nemrég osztálytalálkozóra mentem, és kicsinosítottam magam. Mikor a férjem meglátott, azt mondta: „Hűha, de jól nézel ki!”
 
– Hogy látod: egy nő csak anyaként lehet boldog?
 
– Az én értékrendem szerint igen. Egy nő csak anyaként lehet boldog. Próbálom magamhoz engedni a gondolatot, hogy más verzió is életképes. Biztosan vannak nők, akiknek az életéből nem hiányzik a gyerek. Én nem tudnám az életemet a gyerekeim nélkül elképzelni.
 
web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg
 
– Miért van az, hogy az idős nőket már nem nézik nőnek? Az idős férfira meg azt mondják, hogy sármos.
 
– Nagyon jó kérdés, bár szerintem ez a felfogás már megváltozott. Sok az olyan idősebb nő, aki szenzációsan néz ki. Szoktam is a férjemnek mondani: Apa, én is szeretnék majd ebben a korban így kinézni! Ám igaz, hogy egy ötvenes férfi bátran kikezdhet fiatalabb nővel, de egy ötvenes nő már elégedjen meg azzal, ami otthon van. Sztereotípia.
 
– Számodra ki az inspiráló nő? 
 
– Nem tudom… Nincsen. 
 
– Szeretnél főnök lenni?
 
– Nem szeretnék főnök lenni, ahhoz túl empatikus vagyok. Nem tudnék irányító és határozott lenni. Én inkább elsimítanám a felettesek és a beosztottak közti súrlódásokat. A beosztottjaim biztosan szeretnének, de a feletteseimnek nem tetszene a lágy szívem.
 
– Ha nyugdíjba mész, mit szeretnél csinálni?
 
– Szeretnék majd a férjemmel kettecskén túrázgatni. És jókat enni. Szeretném, ha a gyerekeim tudatosítanák, hogy engem bármikor felhívhatnak, mert én ott vagyok nekik. Rám lehet bízni az unokákat.
 
– Voltál már egyedül kirándulni, férj vagy gyerek nélkül? Barátnőkkel például?
 
– Néha van egy-két lopott óránk a barátnőkkel, de számomra elképzelhetetlen, hogy a család nélkül elutazzak.
 
– Mit szólsz ahhoz, hogy egyre több a női miniszterelnök, mint például Angela Merkel német kancellár?
 
– Merkelt különösebben nem kedvelem.
 
– Nő lett nálunk az elnök. Sokan ünnepelnek, miközben arról beszélnek, milyen jól néz ki Zuzana Čaputová... Szerinted ez előrelépés a múlthoz képest? Hisz megint csak a külső van előtérben.
 
– Én Čaputovának örülök. Szerintem ő egy nőies jelenség. Aki egy országot képvisel, annak igenis legyen megjelenése. Elképzelhetőnek tartom, hogy vele szemben nem lépnek fel olyan keményen a férfiak.
 
– A férfiak ismerik a gyerekes nők problémáit? 
 
– Nem feltétlenül. Barátnőm mesélte, hogy a férje vigyázott 1-2 napig a gyerekekre, és nem bírta. Kijelentette, hogy ő ezt nem tudná csinálni. Ellenpéldának viszont ott van a másik barátnőm, náluk meg inkább az apuka maradna otthon a gyerekekkel. Mindenki más, mindenki máshogy éli meg az élete történéseit. Nagyot fordult a világ a régihez képest.
 
– Milyen embernek tartod magad? S ezt mennyire befolyásolja, hogy nő vagy?
 
– Igyekszem olyan ember lenni, akire lehet számítani, akiben meg lehet bízni. Azt a hitet vallom, hogy ha jót adok, akkor talán jót is kapok.

Sallay Erika

 
Kapcsolódó írásunk: Lágy és kemény II.

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg