Tisztelt Szerkesztőség!

Édesanyámmal nagyon korán magunkra maradtunk. Még alapiskolás se voltam, mikor édesapám meghalt. Anyu mindent megtett, hogy a kis szoba-konyhás panelban mindenem meglegyen. Nagy álma volt, hogy ha már ő nem, legalább én tanulhassak. Munka után levestésztát gyúrt, az ünnepek előtt linzert és mézest sütöttünk. Ebből tett szert egy kis mellékesre, mert a takarítónői fizetéséből nem sokra tellett volna. Imádtam ezeket a karácsony előtti közös sütéseket: a vaníliás porcukor és a fahéj illata beleivódott a bőrünkbe. Lekvártól ragacsosan teltek az adventi estéink. A süteményeket kenegetve nagyokat beszélgettünk, és annyit nevettünk, hogy a fejünk is megfájdult belé. Kettesben telt az életünk, nem emlékszem rá, hogy ezt az idillt valaha megzavarta volna valaki.
Harmadéves voltam, mikor rám talált a szerelem. Olyan nagyon szerelmes lettem, hogy otthagytam anyut, és a páromhoz költöztem. Édesanyám féltett, de nem tiltakozott. Kezdetben gyakran találkoztunk, minden nap beszéltünk telefonon. Az egyik találkozásunkkor kipirult arccal vallotta, hogy van egy férfi az életében. Addig a percig eszembe se jutott soha, hogy az én anyám is lehet szerelmes. Nem tudtam elfogadni, hogy más léphet az életébe helyettem. Egyre ritkultak a találkozók és a telefonhívások is, s mindig ugyanoda lyukadtunk ki: én felhánytorgattam, mit kell már ennyi idősen pasiznia. Ő a fejemhez vágta, hogy nekem adta az egész életét, s most, hogy egyedül hagytam, igazán joga van eldönteni, mit szeretne vele kezdeni. A veszekedésünk odáig fajult, hogy sértődöttségemben nem is kerestem őt. A párommal elköltöztünk, és a kapcsolatunk teljesen megszakadt. Megszületett a kislányom, és látszólag boldogan éldegéltünk hármasban. Ötéves volt, mikor a férjem bejelentette, válni akar, mert mást szeret. Egyedül maradtam a lányommal, ugyanúgy, ahogy annak idején én anyával. Időközben sok mindenre rájöttem, békültem volna, de ő nyom nélkül eltűnt. Jött egy új szerelem, és mindent hátrahagyva Nyugat-Európába költözött. A kis szoba-konyhát eladta. Azóta a szomszédok sem hallottak róla…
Karolina

Ked­ves Ol­va­só­ink!

To­vább­ra is vár­juk le­ve­le­i­ket! Amennyi­ben sze­ret­nék ve­lünk és ol­va­só­ink­kal meg­osz­ta­ni örö­mü­ket, bá­na­tu­kat, prob­lé­má­i­kat, szí­ve­sen ál­lunk az önök ren­del­ke­zé­sé­re: akár név­te­le­nül vagy ál­né­ven is ír­hat­nak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kér­jük, az ímél tárgya „Le­vél­ti­tok“ legyen!

 

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg