Tisztelt Szerkesztőség!
Úgy két-három éve kezdődött nála ez a folyamatos fáradtság. Fáradt mikor felkel, fáradt, mikor hazajön a munkából, fáradt a házimunkához, fáradt a gyerekekhez, és fáradt hozzám is. Bezzeg a haverokkal focimeccsre menni egyáltalán nem az. Sokszor már nyolckor bevonul az ágyba, hogy kipihenje a nap fáradalmait. Amikor pedig arra kérem, menjen el orvoshoz, megsértődik és duzzog. Kértem már, hogy szedjen vitaminokat, járjon el edzőterembe vagy sétálni, hátha segítenek a jobb alvásban. De mintha a falnak beszélnék. És aludhat akármennyit, mindig fáradt marad, és erre hivatkozva mindenből kivonja magát. Én bezzeg nem lehetek fáradt, sőt, beteg sem. A múltkor, mikor egy gyomorvírus döntött ágynak, képes volt felkelteni, mert a kicsi bekakilt. S míg én a pelenkát cseréltem, bejelentette, hogy megy aludni. Komoly munkahelye van, sokat dolgozik, minden joga megvan hozzá, hogy fáradt legyen. De én is járok munkába, gondoskodom a gyerekekről és a háztartásról. Sokszor úgy viselkedik, mint egy kisgyerek: ha valamilyen feladat nem tetszik neki, nem akarja csinálni, csak bejelenti, hogy fáradt. Azt mondanom sem kell, hogy mindig akkor a legfáradtabb, mikor kettesben szeretnék egy kis időt tölteni vele: vacsorázni, moziba menni, sétálni vagy épp beszélgetni. Ne adj’ isten, összebújni! Egyáltalán nem akarok sokat, csak annyit, hogy hetente egyszer egy órában velem legyen, rám figyeljen. Mindegy, mivel rukkolok elő, a választ előre tudom: majd máskor, most nagyon fáradt vagyok. És én ezt már nagyon unom. Úgy döntöttem, ellene fordítom a fegyverét. Két hete már én is nagyon fáradt vagyok, mikor az ingeit kéne vasalni, a párnáját lehúzni vagy a vacsoráját elé rakni…
Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kérjük, az ímél tárgya „Levéltitok“ legyen!