Tisztelt Szerkesztőség!

Sajnos nap mint nap az emberi irigységgel találom szembe magam. A családomban, a lakóhelyemen, a munkahelyemen és a médiákban is kezd általános jelenséggé válni az irigykedés.  Emberi kapcsolatokat látok megromlani, családokat szétesni pusztán az irigység miatt. Testvér irigy a testvérre, mert szerinte a másiknak többet adtak a szülők, holott ők mindent megtettek azért, hogy gyermekeiket, unokáikat erőn felül támogassák.  Miért jó az, ha mindig a máséval vagyunk elfoglalva? – Láttad, új autójuk van, és megint nyaralni mennek?! – súgnak össze, mondjuk, J-ék háta mögött. De azzal már nem foglalkoznak, hogy J-ék minden napjukat kemény munkával töltik. Hajnalban kelnek, estig robotolnak. Megdolgoztak mindenért, amijük van. No, és nézd azt a nyálasszájút: fölvitte isten a dolgát! Csak úgy az ölébe pottyant a vagyon! – kezdik ki a rossz nyelvek a fiatalon árvaságra jutott embert. Nem gondolnak bele, hogy az a fiatal a híd alá is elmenne lakni, csakhogy a családját, a szeretteit visszakapja.
Egyszerűen csúnyák vagyunk mi, emberek. Könnyebb a máséért áhítozni, mint a saját hibáinkkal szembenézni. Mert igenis, a lehetősége mindenkinek adott rá, hogy előrébb jusson. Csak sokan a pénzt játékgépekbe szórják, elfüstölik vagy elbulizzák.  És vakok is vagyunk, mert nem vesszük észre, hogy a jóisten az egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Lehet, hogy a szomszédba jobb állást, magasabb fizetést, de kevesebb egészséget, rövid életet adott. A másikba magas örökséget, de mellé széthúzást és hűtlenséget osztott.
Nagy hibánk, hogy nem vagyunk képesek megelégedni azzal, amink van. Nem tudjuk értékelni, hogy milyen jó helyre születtünk. Tudom, hogy egészséges határokon belül épp ez a meg nem elégedés visz minket előbbre. De meg kéne tanulnunk odafigyelni arra, hogy ez ne forduljon át irigységbe, és ne mérgezze meg életünket.
P.
 
Ked­ves Ol­va­só­ink!

To­vább­ra is vár­juk le­ve­le­i­ket! Amennyi­ben sze­ret­nék ve­lünk és ol­va­só­ink­kal meg­osz­ta­ni örö­mü­ket, bá­na­tu­kat, prob­lé­má­i­kat, szí­ve­sen ál­lunk az önök ren­del­ke­zé­sé­re: akár név­te­le­nül vagy ál­né­ven is ír­hat­nak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kér­jük, az ímél tárgya „Le­vél­ti­tok“ legyen!

 

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg