LEVÉLTITOK

Férj vagyok, apa és egyre inkább házvezetőnő meg takarítónő is. A feleségem sose volt a rend bajnoka, de mostanában egyre tarthatatlanabb az otthoni helyzet. Nyolc éve vagyunk házasok, két lányunk van, az egyik 6, a másik 2 éves. A nagyobb szeptembertől iskolába megy, a kisebbel a feleségem van még otthon. És épp ez az: egész nap otthon van, a lakásban mégis mindig hadiállapotok uralkodnak. Játékok szétdobálva, kajamaradékok mindenhol. Mindig ki van szórva, öntve valami, a kidőlt kakaó felitatására használt törlőkendők halmokban állnak a padlón. A konyhában tornyosul a koszos edény, még a mosogatógépbe is nehezére esik a ki- és berakodás. Kupacokban áll a koszos és a tiszta ruha, ráadásul sokszor össze is keverednek. Ha tiszta ruhát akarok, mosnom kell magamnak. Vasalni is kénytelen voltam már megtanulni. Ami a legjobban dühít, az az általános rendetlenség: minden ott van, ahol épp kiesik az ő vagy a gyerekek kezéből. Ég a pofám, ha felugranak a haverok. Ha előre szólok a látogatóról, hallgathatom a szózatot: Annak meg minek kell idejönnie? Mit akar itt? Már megint jön? Ha meg nem szólok, az a baj. Amikor megpróbálok beszélni a feleségemmel, annak hiszti és sírás a vége arról, hogy ő mennyire fáradt, mennyi mindent csinál, de a gyerekektől nem érkezik semmivel. Pedig a nagyobbat én keltem, öltöztetem és viszem óvodába reggel, és délután haza is hozom. A bevásárlást is elintézem, sőt, ha bármi intéznivaló akad, az is mind az én dolgom. És mikor a munkából hazaérek, a feleségem vagy mesét néz a kicsivel, vagy a telefonját nyomkodja, miközben a gyerek egyedül nézi a mesét. Felajánlottam már azt is, hogy fizessünk valakinek a takarításért, amiről persze hallani sem akar, mert nem fog egy idegen az ő cuccai közt turkálni. Legújabban már magára sem ad: zsíros hajjal, pizsamában vagy kinyúlt mackóban lézeng egész nap. Mit tegyek? Küldjem dolgozni?
Ádám

To­vább­ra is vár­juk le­ve­le­i­ket! Amennyi­ben sze­ret­nék ve­lünk és ol­va­só­ink­kal meg­osz­ta­ni örö­mü­ket, bá­na­tu­kat, prob­lé­má­i­kat, szí­ve­sen ál­lunk az önök ren­del­ke­zé­sé­re: akár név­te­le­nül vagy ál­né­ven is ír­hat­nak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kér­jük, az ímél tárgya „Le­vél­ti­tok“ legyen!