Örök életemben jó pasira, forró ölelésekre vágytam, ehelyett három éve akár apáca is lehetnék. Volt egy hosszú, szenvedélyes kapcsolatom egy nős, nálam jóval idősebb férfival, aki jól átvert. Mindenfélét megígért, még a szüleimmel is haragban voltam miatta. Időbe telt, de végül meg tudtam szabadulni tőle. Ebben egy új szerelem segített: tanult, korban hozzám illő férfiba szerettem bele. Ő nagyon korán kezdett hosszú távra tervezni, én viszont eleinte sokat aggodalmaskodtam azon, hogy vajon összeillünk-e egyáltalán. Én inkább megfontolt, tépelődő vagyok, ő a pillanatok embere. Más a baráti körünk, más vicceken nevetünk, és szinte alig van közös pont az ízlésünkben. Mégis jól éreztük magunkat együtt, és én beadtam a derekam, mert azt tudta éreztetni, hogy fontos vagyok neki. Valószínűleg sokat számított az is, hogy a szüleim is elfogadták őt, és sok év után végre rendeződött a viszony köztünk.

Gyorsan összeköltöztünk, és még fel sem ocsúdtam, már teherbe is estem. A problémák a kisfiunk születését követően csakhamar jelentkeztek. A párom munkahelyet akart változtatni: úgy tervezte, külföldön vállal munkát, és csak a hétvégéken jár majd haza. Én azon aggodalmaskodtam, hogy akkor szinte nem is lesz majd része az életünknek, és megtiltottam neki, hogy elvállalja az új munkát. Azóta a párom felém sem néz. Egy háztartásban élünk ugyan, de külön szobában alszunk, és ha beszélgetünk is néha, akkor is csak a kisfiunkról esik köztünk szó. Annyira se méltat, hogy veszekedjen velem. Soha egy hangos szó nem esik köztünk, csak a hideg elutasítását érzékelem nap mint nap. Már ezerszer megbántam, hogy ennyire bele akartam szólni az életébe, de akkor úgy éreztem, ezzel a családunkat segítem. Helyette inkább tönkrevágtam a családi békét. A párom reggel korán megy, és csak fürdetés után ér haza. Semmiben nem segít, és a kicsivel is alig van. Szóval dolgozhatna épp Bécsben is, ahogy akart. Fogalmam sincs, miként tudnám a helyzetünket rendezni.

R.

Ked­ves Ol­va­só­ink!

To­vább­ra is vár­juk le­ve­le­i­ket! Amennyi­ben sze­ret­nék ve­lünk és ol­va­só­ink­kal meg­osz­ta­ni örö­mü­ket, bá­na­tu­kat, prob­lé­má­i­kat, szí­ve­sen ál­lunk az önök ren­del­ke­zé­sé­re: akár név­te­le­nül vagy ál­né­ven is ír­hat­nak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kér­jük, az ímél tárgya „Le­vél­ti­tok“ legyen!

 

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg

Új Nő csapata