Más az én koromban már nagymama lenne, az én életemet azonban az anyaság tölti ki. Egy nyári idénymunka alkalmával beleszerettem egy orosz fiúba, s szerelmünk gyümölcseként áldott állapotban tértem haza. Egy ideig még leveleztünk, de mikor megtudta, hogy gyermeket várok, nem írt többet. Egy kis faluban éltem, ahol óriási botránynak számított, hogy tizennyolc évesen, leányfejjel leszek anya. A szüleim nagyon szégyenkeztek miattam, az egyetlen lányuk miatt, s jobbnak látták, ha kiadják az utamat.
A keresztanyám fogadott be, ő volt az az ember az életemben, akire bármikor, bármiben számíthattam. Nem sokkal később, nagy kínok közt megszületett a kislányom. A szülés alatt komplikációk léptek fel, s a pici eszméletlenül született. Emiatt sérült az agyacskája, és a végtagjai sem fejlődtek helyes ütemben. Az orvosok azt mondták, ne is reménykedjek benne, hogy valaha is járni fog. Mi azonban a keresztanyámmal nem adtuk fel, felváltva tornáztattuk, masszíroztuk, fürdőre jártunk vele, s a mi elszántságunknak és a kislányom kitartásának hála, megtanult mankók és botok nélkül, önállóan járni, és kanállal egyedül tud enni. Óriási szíve van, és csak úgy árad belőle a szeretet. Nagyon szeret a városban sétálgatni vagy a játszótereken a futkosó gyerekeket figyelni, és szereti, ha olvasok neki.
Míg a keresztanyám élt, napközben ő vigyázott rá, hogy dolgozni tudjak. Nem volt könnyű férfi nélkül felnevelni a kislányomat, de soha egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy intézetbe adjam. A szüleim soha nem érdeklődtek az unokájuk felől. Ha egy perce elkeseredtem is, a lányom mosolyából, sajátos szavaiból mindig erőt merítettem. Közben elrepültek az évek, én nyugdíjas lettem, egyre több betegséggel nyűglődöm, de a lányom miatt erősnek kell maradnom. Egyre többször fordul meg a fejemben, hogy mi lesz vele, ha én már nem leszek, hiszen nincs más támasza rajtam kívül. Ha másra nem, hát kitartásra megtanított az élet, s hiszek benne, hogy a lányom szeretete még hosszú ideig életben tart engem.
Mária

Ked­ves Ol­va­só­ink!

To­vább­ra is vár­juk le­ve­le­i­ket! Amennyi­ben sze­ret­nék ve­lünk és ol­va­só­ink­kal meg­osz­ta­ni örö­mü­ket, bá­na­tu­kat, prob­lé­má­i­kat, szí­ve­sen ál­lunk az önök ren­del­ke­zé­sé­re: akár név­te­le­nül vagy ál­né­ven is ír­hat­nak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kér­jük, az ímél tárgya „Le­vél­ti­tok“ legyen!

 

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg

Új Nő csapata