Tisztelt Szerkesztőség!

Nem akarom az exem védeni, de már magam sem tudom, kinek higgyek, mit csináljak. Januárban volt három éve, hogy összeköltöztünk, és márciusig felhőtlen volt a viszonyunk. Nem emlékszem veszekedésre, de még hangos szóra sem köztünk. Mellette voltam, támogattam őt, mikor tavaly munkahelyet váltott. Az volt az álma, hogy a saját lábára álljon, a saját maga főnöke legyen, így taxizni kezdett. Lízingre vásárolt autót, és elindította a vállalkozását.

leveltitok_1.jpg

Jól is mentek a dolgok március közepéig, aztán a járvány miatt egy pillanat alatt minden megváltozott. Mivel a taxik nem működhettek, a párom nagyon nekikeseredett. Rettegett attól, hogy nem tud pénzt keresni, és elveszíti mindazt, amiért keményen megdolgozott. Egész nap otthon volt, nem tudott magával mit kezdeni, csak egyre mélyebbre süppedt az önsajnálatban. Egészségügyisként nekem nem volt megállás, sőt. Ő viszont azt szerette volna, ha én is vele együtt számolom a szoba sarkait egész nap. Próbáltam rávenni, hogy mozduljon ki, keressen valamilyen elfoglaltságot, legyen önkéntes vagy bármi, csak foglalja el magát. A párom napról napra egyre ingerültebb lett, bármilyen apróságon felkapta a vizet, és szinte mindennapossá váltak a veszekedések.

Aztán nagypénteken odáig fajult a helyzet, hogy a vita hevében megütött: két pofon csattant, majd a hajamat ráncigálta. Miután felocsúdtam a történtekből, úgy éreztem, ezek után nincs mit keresnem vele egy lakásban: összeszedtem a holmimat, és visszamentem a szüleimhez. Ő nem marasztalt, nem könyörgött, hagyott menni és nem is keresett. Most, hogy a dolgok visszatértek nagyjából a régi mederbe, felbukkant ő is. Azt mondja, szeret és soha többé nem fog bántani. Bármit megtenne azért, hogy visszakapjon. És én nem tudom, kire hallgassak. A szívem azt súgja, fogadjam vissza, hiszen szeretem. Az eszem pedig azt, hallgassak a barátnőmre, aki szerint hülye vagyok, ha visszamegyek, mert aki egyszer ütött, az előbb-utóbb másodszor is fog…

V.

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! Ímélcímünk: office [at] ujno.sk