Tisztelt Szerkesztőség!

Nagyon aggódom a lányom miatt az utóbbi időben. Felnőtt nő már, rendesen dolgozik, gyermeket nevel és párkapcsolatban él. A férjemmel mindig egyetértettünk abban, hogy ha csak lehet, nem szólunk bele a felnőtt gyerekeink életébe, főleg nem a párválasztásba. A lányunk választása azonban egyre nagyobb dilemma elé állít bennünket. Vajon mennyire van jogom szülőként egy felnőtt gyereket irányítani? És mennyire áldozhatja fel magát egy szülő a gyerekéért?

leveltitok_3.jpg

A lányunk háta mögött sokszor ezen veszekszünk a férjemmel. A lányunk már majdnem tíz éve él együtt az élettársával, akivel egy közös gyermeket, egy 8 éves kislányt nevelnek. Az apuka azonban nem vesz túlságosan részt a családja életében, sokkal inkább az ő anyja az, aki irányítja a történéseket. A lányomat ki nem állhatja, már többször is megüzente neki, hogy látni sem akarja. Mindezt azért, mert a lányom meg meri mondani neki a véleményét. A mai napig elvárja, hogy a fia munka után hozzá menjen haza, nála egyen, vele beszélgessen. Ezalatt telebeszéli a fia fejét mindenfélével arról, miket pletykálnak a lányomról a faluban.

A lányom párja féltékeny típus, elvárja, hogy a lányom mindig otthon üljön, ne járjon el társaságba, főleg olyanba ne, ahol férfiak is vannak. Miközben ő maga szívesen kapcsolódik ki a párja nélkül. Együtt nem is mennek el sehova.

Úgy másfél évvel ezelőtt megelégelte ezt a lányom, és hazaköltözött hozzánk. Az unokámat hétvégente vitte az apjához meg főleg az apai nagymamához, és onnan a kislány mindig sírva jött haza, hogy maradni akar. A gyermek apja is próbálta visszacsalogatni, fűt-fát ígért neki. A lányomnak pedig megesett a szíve rajtuk, és visszaköltözött a közösen bérelt lakásba. A viszonyok azonban egy cseppet sem változtak. Sőt, mi kívülállóként úgy látjuk, a lányunk nagyon szenved. A mindig vidám, jókedvű kislányunkat újabban szinte állandóan szomorúnak látjuk, gyakran jön kisírt szemmel vagy panaszkodik telefonon keresztül. Hogyan tudnánk meggyőzni róla, hogy lépjen tovább?

V.

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

web-bannerek-instagram.jpg