Tisztelt Szerkesztőség!

Mikor tíz évvel ezelőtt városról falura költöztem, számoltam azzal, hogy megváltozik az életem. Mivel már előtte is sokat látogattam falun élő ismerőseimet, volt fogalmam arról, hogy egy faluközösség sokkal bensőségesebb helyzetet jelent, mint a városi panelek állandóan cserélődő lakóinak gyülekezete. Örömmel költöztem, mert épp erre a bensőségre, emberközeliségre vágytam. Szerettem volna egy közösségnek megbecsült tagja lenni.

karacsonyi-leveltitok_2.jpg

Azzal azonban nem számoltam, hogy az emberek közelsége amilyen jó, olyan terhes is lehet a számomra. A mi kis közösségünk ugyanis nem csak mosolygós szomszédokból, segítőkész kertészekből vagy kedves idős nénikből és bácsikból áll. Élnek köztünk olyan rosszindulatú emberek, akik állandóan a másik életével vannak elfoglalva, és az szerez nekik örömet, ha a másikat szomorúnak látják. Az évek során már megszoktam, sőt, sajnálom is őket, hogy ilyen megkeseredett emberek.Van azonban az utcánkban egy idős néni, akivel nem tudok mit kezdeni. 

Egyedül él, a gyerekei már rég családosok, a férje pedig jó pár évvel ezelőtt meghalt. A néni egész nap járja a környéket, vagy az utcára néző ablakában könyököl. Mindig tudja, mikor mi történik, olyan, akár egy két lábon járó térfigyelő rendszer. Esetenként ez még a hasznunkra is válhatna.

A baj azonban az, mikor a mások magánéletébe üti az orrát. Sétái során nemcsak az utcát figyeli, körülnéz az udvarokban is. Beles az ablakokon, és benyitogat az ajtókon. Kopogás nélkül rögtön a lakás közepén terem, és nagyon nehéz kitessékelni őt. Elhiszem, hogy társaságra vágyik, de talán máshogyan kéne próbálkoznia. A legrosszabb, hogy a leselkedései során összecsipdesett félszavakból, foszlányokból saját történeteket gondol ki (természetesen mindig rossz dolgokat), és ezeket hangosan terjeszti a környéken. Nagyon sokunknak van már tele a hócipőnk vele, de egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene. Nem tudjuk, hogyan lehetne méltósággal rendezni ezt a helyzetet.

Angéla

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Kapcsolódó írásunk