Tisztelt Szerkesztőség!

A történetem több mint tíz évvel ezelőtt, még a középiskolában kezdődött. A megnyitón mellém ült egy srác, akivel rögtön egy hullámhosszra kerültünk, aztán fokozatosan elválaszthatatlan barátokká váltunk. Egy padban ültünk, együtt tanultunk, és együtt jártunk szórakozni is. Mindig voltak olyanok, akik meg voltak győződve róla, hogy több van köztünk a barátságnál. Tulajdonképpen igazuk is volt, mert mi úgy éreztük, hogy testvérek vagyunk. A szerelem gondolata azonban meg sem fordult a fejünkben.

leveltitok-februar-kezdo_0.jpg

Legalábbis az enyémben biztosan nem. Az érettségi után mindketten a fővárosba mentünk tanulni, s mivel az érdeklődési körünk is teljesen megegyezett, ugyanazt a szakot választottuk. A kollégiumban nem jutott hely, így közös albérletbe költöztünk. Az egyetemi évek alatt számomra továbbra is teljesen természetes volt, hogy Ő ott van. Jókat beszéltünk, nevettünk együtt, de soha még egy csók sem volt köztünk. Az államvizsgákat követően álláskeresésbe fogtunk, de a tanult szakmánkban sajnos nem könnyű elhelyezkedni. Mivel az apukája épp akkoriban kezdett betegeskedni, Ő hazaköltözött, és otthon vállalt kétkezi munkát.

Én külföldön próbáltam szerencsét. Egy évet töltöttem New Yorkban, ahol értékes emberek vettek körül, akikkel jól érezhettem magam. A távolság miatt azonban Vele meggyengült a kapcsolatom.

Közvetlenül a hazajövetelem után rám talált a szerelem: összetalálkoztam egy korombéli sráccal, akivel fél éve össze is költöztünk. A közös jövőt tervezgettük, és Vele megritkultak a találkozások. Nemrégiben azonban egy beszélgetésünk során elmondta, hogy mielőtt Amerikába indultam, arra készült, bevallja nekem, mennyire szeret, és hogy velem szeretné leélni az életét. Azóta folyton csak ez jár az eszemben, és nem tudom, hogy mit csináljak! A beszélgetés óta bennem is kavarognak az érzelmek, és visszagondolva lehet, hogy szerelem volt köztünk, csak akkor még egyikünk sem tudta, hogy mi az, amit érez. Viszont úgy érzem, hogy szeretem a páromat, és nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Másrészről, mikor megtudtam, hogy egy idősebb nő kerülgeti Őt, rögtön rám tört a féltékenység. Vajon melyikük lenne a helyes döntés?

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Kapcsolódó írásunk