Tisztelt Szerkesztőség!

Nem titkolom, örülök, hogy magam mögött hagyhatom 2020-at. Annyi nyugtalanságot és rosszat tartogatott nekem ez az év, amennyit még soha egy másik sem életemben. Pedig megértem már több mint hat évtizedet. Ez az év is átlagosan kezdődött, tele tervekkel és elvárásokkal. Aztán jött a koronavírus és a lezárások. Tavasszal még nem hittem el, hogy ez egy létező betegség. Olyan távolinak, megfoghatatlannak tűnt. Egyre csak azt kérdezgettem az ismerőseimtől, tudnak-e, hallottak-e valakiről, aki beteg lett. Még az ismerősök ismerősei sem tudtak ilyet mondani.

leveltitok_vn.png

Nyáron fellélegeztünk, azt hittük, vége a színháznak, végleg lekerülhetnek a maszkok. Nem lett igazunk. Szeptember folyamán egyre-másra jöttek a hírek ismerősökről, akik betegek, és nagyon rosszul érzik magukat. Én még akkor is csak legyintettem – ugyan, makkegészséges vagyok, velem ugyan mi történhet!

Aztán egy októberi szombaton kezdtem nagyon rosszul érezni magam: a fejem zúgott, minden pocikám fájt, rázott a hideg.

Nem bírtam felkelni az ágyból sem. Mivel a tünetek nem enyhültek, csak egyre gyengébbnek éreztem magam, hétfőn hívtam az orvosomat, aki tesztre küldött. Az eredmény pedig pozitív lett. Napokig teljesen elgyötörve nyomtam az ágyat. A legrosszabb az egészben azonban az, hogy tudtomon kívül, szép csendben megfertőztem idős szüleimet is. Egyszerre estünk ágynak mindhárman, édesapám nagy küzdelem után felépült. Édesanyám azonban csatát veszített. Mardos a lelkiismeret, hogy nem tudtam ott lenni velük, mikor a legnagyobb szükségük lett volna rám. Anyukámtól el sem búcsúzhattam, nem foghattam a kezét az utolsó percekben. Azóta sem bírok szabadulni a gondolattól, hogy megöltem az édesanyámat. A nőt, aki életet adott nekem, az embert, aki felnevelt. És ezt sosem fogom tudni megbocsátani sem magamnak, sem a koronavírusnak.

E.

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Új Nő csapata
Cookies