Tisztelt Szerkesztőség!

Manapság mindenki a Facebookon meg az Instagramon lóg. Sokan töltenek fel képeket a nyaralásukról, arról, hogy milyen felhőtlenül boldogok, vagy mit sütöttek-főztek éppen. És megint mások arra használják ezeket a felületeket, hogy ismerősök és ismeretlenek életében vájkáljanak, vagy épp rosszat tegyenek a másiknak. Velem is ilyen történt nemrégiben.

Egy számomra ismeretlen férfitól Messengeren keresztül üzenetet kaptam, hogy a férjem az ő exével csal meg engem. Akivel mellesleg munkatársak is. Tudtam, végig tudtam, hogy ez nem igaz, nem lehet igaz, hiszen ismerem a férjemet, és nem épp az a kimaradozós, flörtölős típus. A kétkedés csíráját mégis elültette bennem. Egész nap a torkomban dobogott a szívem, járt az agyam, nem tudtam enni, aludni sem. A férjem látta rajtam, hogy valami bajom van, de nem mertem előjönni a farbával. Inkább forrtam magamban még pár napot. Hiába próbáltam megfeledkezni róla, és bebeszélni magamnak, hogy ez lehetetlen, a bizalmatlanság állandóan ott motoszkált bennem. Aztán döntöttem, és az őszinteség útját választottam. Megmutattam neki, mit kaptam. A meglepetéstől ő is lefagyott egy pillanatra, de győzött a férfiúi ráció. Nem bizonygatott, nem kezdett tagadni vagy esküdözni. Utánakeresett a pasasnak, és rájött, hogy ismeri. Az exe tényleg egy munkatárssal kavar, akivel a férjemnek azonos a keresztneve. Ennyi elég volt ennek a megkeseredett szerelmesnek ahhoz, hogy ártatlanul gyanúsítsa a férjemet. Azóta egyébként bocsánatot is kért a tévedéséért.

Jó tanulság volt ez a számunkra, hogy bármi történjen is, a legjobb az egyenes beszéd. Ha rögtön, nyugodt hangnemben, meghallgatva egymást tisztázzuk a problémákat, sok nyugtalanságtól és felesleges konfliktustól kíméljük meg magunkat. Szerencsére 15 év házasság után is meg tudunk még mindent beszélni. Remélem, továbbra is kitartunk ezen az úton.
Yvette
 

Ked­ves Ol­va­só­ink!

To­vább­ra is vár­juk le­ve­le­i­ket! Amennyi­ben sze­ret­nék ve­lünk és ol­va­só­ink­kal meg­osz­ta­ni örö­mü­ket, bá­na­tu­kat, prob­lé­má­i­kat, szí­ve­sen ál­lunk az önök ren­del­ke­zé­sé­re: akár név­te­le­nül vagy ál­né­ven is ír­hat­nak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kér­jük, az ímél tárgya „Le­vél­ti­tok“ legyen!

Új Nő csapata
Cookies