A párcserét gyakorlók azt tartják: itt úgy tudnak kalandhoz jutni, hogy közben érzelmileg nem válnak érintetté.

Vajon mi motiválja a swingerezőket? – kérdeztük a budapesti Lázár Gergely pszichológust, szexológus tanácsadót. 

– Az emberek nagy részében a swinger, vagyis a partnercsere gondolata fel sem merül, mivel távol állnak az elfogadott értékrendtől. Azok nyitottak rá, akik a házasságot szabadabban értelmezik – de a tartós szeretői viszonyt már nem tudnák egymásnak tolerálni. Ám a swinger még belefér nekik! Tulajdonképpen a swingert használják a hűtlenség ellenszerének, mivel itt párhuzamosan, sőt egymás szeme láttára keveredhetnek szexuális kalandokba. És ami megtörtént, az a négy fal között marad (ez minden klub alapszabálya: nem adhatjuk ki „név szerint”, hogy kivel mit csináltunk). Sokan abban reménykednek, hogy így vissza tudják csempészni az érzékiséget ellaposodott kapcsolatukba. A felek azt mondják: mi meggondoljuk, kit engedünk be „magunk közé”, ki fér bele, és ki nem a mi szexuális történetünkbe. Gyakori a perverzió, a kukkolás is, amikor valaki számára az az izgató, ha a párját mással látja szeretkezni.

Mikortól beszélhetünk hűtlenségről? 

– Ezzel kapcsolatban végeztem egy kutatást. Abból indultam ki, hogy a skála egyik végén az érzelmek nélküli, a testiségről szóló megcsalás áll. (Bár ez becsapós, hiszen szex közben azonnal termelődni kezd a kötődésért felelős oxitocin hormon.) A skála másik végén az érzelmi megcsalást találjuk. Érzelmi hűtlenség esetén megjelenik a lelki intimitás, amikor olyasmiket is megosztunk önmagunkról, amiket előtte csak a párunknak mondtunk el. Minden köztes szituációt e két véglet közé helyezhetünk el. Egyébként a nőket az érzelmi megcsalás sokkal jobban bántja, mint az egyéjszakás kaland. Ennek az az evolúciós magyarázata, hogy mikor a férfi beleszeret valaki másba, elhagyhatja a nőt, aki ezáltal elveszítheti anyagi és egyéb biztonságát. Ezzel szemben a férfi a fizikai hűtlenségre az érzékenyebb, mivel fennáll annak a veszélye, hogy nem ő lesz a megszületendő gyerek apja. 

swingin.jpg

Nem vált ki féltékenységet, szerelemféltést, ha valaki a saját szemével látja a párját egy másik ember karjaiban?

– Nem lehet előre látni, hogy ennek megélése milyen hatással lesz az ember lelkivilágára. Hiszen egy harmadik beengedése a kapcsolat szövetébe ellentétben áll az elköteleződéssel. Ha például valakinek a „testi érintés” a fő szeretetnyelve, arra sokként hathat, hogy ebből a párja egy külső személynek is ad. Nehéz meghúzni a határt egy ilyen „kilengés” után, de minden kilengés után, hiszen mindig ledöntünk egy falat. Ha viszont mindkét fél egyformán „laza”, és a látottak nem keltenek bennük erős érzelmeket, akkor a féltékenység elkerülhető. Baráti társaságban találkoztam olyan esettel, amikor a domináns pozícióban lévő férfi nagyon vágyott a partnercserére. Párja rendkívül félt attól, hogy elveszíti, ami kiszolgáltatottá tette, így végül akarata ellenére igent mondott a swingelésre. S ezzel elindított egy lavinát. Az ilyen igeneket ugyanis nehéz feldolgozni, hiszen minél több olyat vállalunk be, amit nem akarunk, annál jobban aláássuk az önbecsülésünket. Ez olyan, mint a huszonkettes csapdája: akinek gondja van az önbecsülésével, az nem érzi komfortosan magát, mégis arra törekszik, hogy a másik kedvében járjon, csak az nehogy elhagyja.

A férfiakat vagy a nőket vonzza jobban ez a hedonista szubkultúra? 

– Nekem úgy tűnik, hogy a férfiak a nyitottabbak rá. Általában ők a kezdeményezők. A szakértők szerint ennek evolúciós oka is van (a férfi szaporodni akar), és ezért sok férfi a szexualitást nem feltétlenül köti mélyebb intimitáshoz. Míg a nőknek idegen ez a magatartás. Ám ez függhet az ember személyiségétől, értékrendjétől is: mindenkinek más a szexhez való viszonya. Van, akinek kizárólagosságot jelent, és csak a párjával tudja elképzelni a szexuális aktust. Más azt vallja, hogy a párja, függetlenül attól, hogy szeretik egymást, még egy szabad ember, aki a szexben jól érezheti magát mással is. (Sőt, azt mondja, pont ezzel fejezi ki azt, hogy valóban szereti, hiszen nem korlátozza.)

Egy kiegyensúlyozott, lelkileg egészséges ember képes arra, hogy valóban érzelemmentes maradjon egy ilyen helyzetben?

– Úgy gondolom, hogy sok esetben inkább az érzelmek elfojtásáról beszélhetünk. Mert ha a felek szembesülnének az érzelmeikkel, az leterhelné őket és a kapcsolatukat is. Ezért nem igazán jó például egy házasságot kizárólag a szenvedélyre alapozni. Egy ilyen házasságnak sokat árthat egy partnercsere. Még abban az esetben is, ha egy pár nyitott rá, és elméletben el tudja fogadni – a gyakorlatban azonban nagyon sok feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy ne rázza meg őket. Én szkeptikus vagyok azt illetően, hogy a szexuális kielégülés megélése ilyen helyzetekben mennyire hiteles. Természetesen vannak olyan kockázatkereső, jutalomorientált személyiségek, akikben magas a szenzitív élménykeresés vágya, és egy ilyen szituáció hasonlóan tud hatni rájuk, mintha egy repülőből ugranának ki. Ha a pár mindkét tagja ilyen, akkor elképzelhető, hogy nem okoz számukra gondot egy partnercsere. 

 

Sokan csak kukkolni járnak, más meg azt élvezi, hogy a párjával nyilvánosan koitálhat

 

Az Amerikai Egyesült Államokban a hatvanas évektől kezdve töretlen a szwingerklubok népszerűsége. Ott már tudtak a pszichológusok készíteni egy reprezentatív felmérést, ahol a megkérdezettek 60%-a mondta azt, hogy a partnercsere jót tett a kapcsolatuknak, 38%-uk nem érzékelt semmiféle változást, és csupán 1,7%-uk jelezte azt, hogy náluk váláshoz vezetett. 

– Jó lenne tudni, hogy a megkérdezettek pontosan mit is értettek az alatt, hogy „jobb lett” a kapcsolatuk. Hiszen gondolhatunk akár arra is, hogy biztosan kevesebbet veszekednek, mert a kapcsolatukat romboló szexuális feszültséget feloldották azzal, hogy találtak egy szelepet, amin kiengedhetik a gőzt. Kvázi lehet, hogy kevésbé frusztráltak, de az alapproblémájuk attól még megmaradt. Számos kérdés felvetődik. Ha, mondjuk, állandóan kudarcélményem van amiatt, hogy a partnerem nem élvezi velem a szexet, milyen lesz majd látni, hogy mással igen? Vajon azok a párok, amelyek elmennek együtt egy swinger-klubba, tudnak-e róla feszengés nélkül, oldottan beszélgetni? Mert nehezen tudom elképzelni, hogy előrevivő lehet, ha egy ilyen erős ingert nem osztanak meg egymással. Valószínűleg a swingereseknek az átlagnál elfogadóbb a hozzáállása a saját szexualitásához. 

Leggyakrabban mit szokott ajánlani a pároknak? 

– Első körben azt, hogy a saját erőforrásaikból dolgozzanak. Rengeteg olyan lehetőség van, amivel fel lehet rázni egy ellaposodott szexuális kapcsolatot. Hogy egy egyszerű ötletet megosszak: nyithatnak például egy „perverz” ímélfiókot, amin keresztül pikáns üzeneteket küldhetnek egymásnak. Jót tesz, ha ismét elkezdenek egymással randevúzni, utazzanak idegen helyekre, találjanak vissza a férfi-nő szerepébe, vessenek be szexuális segédeszközöket. Ami fontos: csak olyasmit tegyenek, amibe a másik is önszántából, őszintén beleegyezik. És,ha valakinek kellemetlen, amit a másik csinál, azt azonnal hagyja abba. 

Janković Nóra