Mit tegyünk, mikor megtudjuk, hogy a férjünk, kedvesünk félrelépett. Nem, nincs szeretője, se más nővel viszonya, csak „megbotlott” egy céges rendezvényen. Lefeküdt valakivel. Egyszeri alkalom – nagyobb a füstje, mint a lángja.

Soha nem bocsátom meg! 
A legtöbb ember ezt mondja, amikor a párja megcsalja. A kisebbség azzal vigasztalja magát, hogy csak véletlen volt, vétlen félrelépés. Egyszeri eset. A valóságban azonban mindenkinek fáj. Nagyon FÁJ. Hogyan tegyük túl magunkat a hűtlenségen, ha nem akarunk szakítani? És a másik, a nehezebb kérdés: hogyan feküdjünk egy ágyba az ELLENSÉGGEL... Azzal, aki megcsalt minket. AKI ELÁRULT MINKET...

Az ember ne legyen kárörvendő, mondogatjuk magunkban, de azért elmeséljük az alábbi történetet. Bence pár évvel ezelőtt elhagyta a családját, mert a felesége nem volt hajlandó szemet hunyni. Tolerálni a viszonyait. Bár mindig a felesége volt számára az első számú „favorit” (ezt sose felejtette el hangsúlyozni), bizonyos EGETRENGETŐ élményekben csak a szeretői részesítették. Miért olyan nehéz ezt megérteni – háborgott Bence –, hiszen modern korban élünk, az istenért! De a feleség ezt nem értette meg, ezért Bence kicsinyesnek, szűkkeblűnek titulálta – és elvált tőle. És tovább hódolt a szabad szerelemnek. Később újra megnősült, de egy szabadgondolkodású nőt vett el, aki nem akadt fenn egy-egy kalandon (hiszen szerette Bencét,) és nem volt „maradi” gondolkodású.
Aztán eltelt néhány év, és Bence ismét elvált. A felesége ugyanis túlságosan is szabadgondolkodású volt, és ezt Bence nem tűrhette! Ugyanis az asszony (is) teljes lelki nyugalommal víkendezett a Balcsinál a szeretőjével, amíg Bence otthon ült, és a frász kerülgette. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek! Bence most maga hadakozhatott a „megcsalatottakat” kínzó, amúgy univerzálisan egyenszabott gondolatokkal, amelyek annak idején úgy meggyötörték az első feleségét. (Kezdve a viharos szeretkezések képeivel, amelyben már nem ő volt a NAGY MACSÓ, a főszereplő...)

Félrelépés vagy párhuzamos kapcsolat?
Elég egy pillantást vetni a hűtlenségi statisztikákra, és láthatjuk, hogy a hűtlenség annyira gyakori (34% a férjezett nők, 55% a nős férfiak esetében, már akik bevallották), hogy életünk folyamán legalább egyszer valamennyien megtapasztaljuk. Az adott szám a pszichológusok szerint jóval magasabb. Ők azt mondják, hogy sok esetben a félrelépés után is folytatni lehet az együttélést. A szerelmi viszonyt. Már aki képes rá – hiszen nem mindenki tudja lenyelni a békát.

Sajnos nem igaz az állítás, hogy minél banálisabb egy hűtlenkedés, annál könnyebb elfogadni. Vannak nők, akik úgy élik meg, hogy örökre oda a bizalom, ha rájönnek, hogy a férjük részegen más nővel csókolózott. Más asszonyok az ismételt hűtlenséget vagy a párhuzamos kapcsolatokat is képesek elnézni, mert fontos számukra a házasság INTÉZMÉNYE – bár többnyire nem érzelmi, hanem egyéb okból. Sok esetben a nőnek nincs más választása, mint együtt maradni a férjével. Ez volt Mónika esete, aki a gyermekgondozási szabadságát töltötte pici ikerlányaival, és nem volt semmilyen bevétele. Már régebben gyanakodott, hogy a férjének viszonya van az egyik kolléganőjével, de nem tehetett semmit, mert anyagilag teljesen rá volt utalva a férjére. Abban reménykedett, hogy a románc majd megkopik... Pár évvel később, amikor már dolgozott, mégis elvált. Nem a férje akkori hűtlensége, hanem egészen más ok miatt. Viszont állítja, hogy az első lökést a férje félrelépése adta meg, amiről egy eltévedt SMS-ből szerzett tudomást. Igazság szerint ezek után többé nem tudott megbízni benne. Aki csal, az más, nagyobb galádságra is képes, mondogatta. S igaza lett (a férje játékfüggő volt, eljátszotta a pénzüket).
Hogyan kezeljük párunk félrelépését? (Hangsúlyozzuk, hogy nem tartós viszonyról, hanem alkalmi hűtlenkedésről van szó!) A pszichológusok azt tanácsolják a nőknek, hogy ebben a válságos élethelyzetben is tegyenek különbséget hűtlenség és hűtlenség között. Az egyszeri félrelépést tanácsos elfelejteni. A huzamos viszony egy másik nővel azt jelenti, hogy a házasságban valami nem stimmel – esetleg a férj eleve csapodárnak született, hajlamos háremet tartani. Ez utóbbin csak az erős lelkű nők tudnak felülemelkedni (nem kötelező mindig erősnek lenni). Sajnos, sok férfi (és valljuk be, manapság sok nő is!) hajlamos rá, hogy ismételten hűtlen legyen. Némely pasinak, sok pasinak ez a gyenge pontja. Ez hamar ki szokott derülni. Az emberek nem változnak meg attól, hogy házasságra lépnek, tehát a nő előre tudhatja, mibe kezd, mikor félrelépővel kezd. (Ha például nevető harmadikként hódította el a párját a legjobb barátnőjétől, ne csodálkozzék, ha legközelebb ő jár pórul poligám természetű kedvesével.)
Másrészt viszont nem kell kétségbeesni attól, ha a férj időről időre eltölt egy estét régi barátnőivel vagy kolléganőivel – kivéve, ha nem akarja a randikat eltitkolni a feleség elől!

Éljen az önsajnálat!
A módját annak, hogy hogyan győzzük le a hűtlenségi sokkot, mindenki a saját természetének megfelelően választja ki. Semmi esetre se csináljuk azt, hogy vigasztalásképpen mindennap megeszünk öt tábla csokoládét. Egy hónap múlva öt kilóval nehezebbek leszünk, és a párunknak most már minden jogalapja megvan ahhoz, hogy egy kisportolt szépség karjaiban keressen vigaszt.

Válsághelyzetben minden tanács hasznos. A nők egyetértenek abban, hogy a rendszeres sport a legjobb megoldás. Jót tesz a séta, és segítenek a felújított barátságok is, amelyekre eddig nem volt idő. No nem azért, hogy sajnáltassuk magunkat, hanem azért, hogy másra is gondoljunk, ne csak a minket ért sérelemre. Legyenek körülöttünk emberek, akik szeretnek minket – és elfogadnak bennünket. Olyannak, amilyenek vagyunk!
Ez volt a gyógyír Kata sebére is, aki egy hónappal az esküvő előtt megtudta, hogy a kedvese „elment egy bordélyba”. Azon melegében szakított Ferivel, és lefújta az esküvőt. A reakciók nem maradtak el. Barátnői apránként kiszedték belőle, mi történt, és elmondták a véleményüket: butaság lenne véget vetni egy közel tízéves „boldogságnak”, amelyik szép volt és kerek, mint az alma, körülöttük irigyelte is mindenki. És tekintettel kellene lenni a már meglevő gyerekre is, aki nem érdemli meg, hogy apa nélkül nőjön fel. A barátnők egyhangúan bizonygatták, hogy Dávid őnáluk sosem próbálkozott, és hogy tűzbe tennék érte a kezüket. Ezt állították azok is, akik a fura „legénybúcsút” befizették a vőlegénynek. Kata hitte is, meg nem is, végül azonban mégis megtartották az esküvőt. Eddig egyik fél sem bánta meg: a férj állítólag kezes, mint a bárány.

web-bannerek-hirlevel-02_0.jpg

Vigyázz a térdedre!
Az ember néha csodálkozik, milyen véletlenek folytán derül fény a hűtlenségre. A szeszélyes véletlenre Mónika esete a példa, aki nem szívesen beszél barátja félrelépéséről. Évek teltek el az eset óta, amely ma már nem tragikus, inkább komikus. 

Mónika sose volt féltékeny természetű. Viszont szemfüles egy nőcske volt, és gondolkodóba ejtette, amit „akkor reggel” látott... A barátja késő éjjel jött haza egy cégbuliról, és még délben is az igazak álmát aludta. Mónikának feltűnt pirosra horzsolt térde. A gondolatot, hogy hazafelé jövet elesett, hamar elvetette, mert megnézte a fekete nadrágját, és azon nem volt semmi piszok. „Azonnal tudtam, hogy a térdét csak a szőnyegen szexelve sérthette fel, hiszen pár évvel ezelőtt mi is műveltünk ilyeneket” A barátja még mindig kapatos volt egy kicsit – nem is tagadta a szexet. Bevallotta, hogy részeg volt, és elcsábította a vörös hajú titkárnő. Kicsit mentegetőzött, hogy túl sokat ivott, és a szex se ért valami sokat, de Mónika szívét nem tudta meglágyítani. Elővette a koffert, és csomagolni kezdett. Összeszedte a holmiját, és átköltözött a legjobb barátnőjéhez. Vele részletesen megtanácskozták az esetet. A végén Mónika úgy döntött, hogy mégsem dobja ki a barátját. Mónika akkor töltötte be a huszonnyolcadik évét, a fiú két évvel idősebb volt. „Ma már nevetni is tudok az eseten. Amikor megiszik egy pohár bort, mindig figyelmeztetem, hogy vigyázzon jól a térdére.”
Abban azonban Mónika biztos, hogy vége lenne a bizalomnak, ha bármi hasonlót észlelne... Ezért nyitott szemmel és füllel jár. Résen van, mert azt tartja: a páncélon rés keletkezett, s a hajszálrepedésen bármikor beszivároghat a víz.

Aranyat érő öt tanács

  • NYUGODJON MEG Nehogy valami olyat tegyen, amit később megbánna! Hogy mire gondolunk? Ne kiabáljon kígyót-békát a férjére, mert hamarosan tele lesz a hírrel a környék, és mindenki ezen fog csámcsogni. Ne dobja ki abban a minutumban, ne rakja ki a holmiját az ajtó elé, és ne mondjon neki olyasmit, amit majd nem lehet „visszaszívni”. 
  • NE NYOMOZZON UTÁNA Tudja, kivel csalta meg a párja, talán nem tudja. Semmi esetre se akarjon mindent tudni, mert attól nem lesz könnyebb. Csak sokkal nehezebb. Vagy minden este ezzel akar elaludni: „A férjem azzal az ostoba, vörös libával csalt meg, akinél százszor ügyesebb vagyok, ezerszer jobban nézek ki, ha rendbe kapom magam. Mihez érthet, amihez én nem értek? Miért vagyok én kevesebb, mint ő?” Amit nem tudunk, az nem fáj.
  • DÖNTSE EL, HOGY VELE AKAR-E MARADNI Eltarthat egy ideig, amíg minden pluszt és mínuszt számba vesz, bár ösztönszinten MÁR az első pillanatban tudja, mit akar. Feltétlenül kérjen gondolkodási időt az együttélés esetleges helyreállításához. Ha úgy határoz, hogy MEGBOCSÁT, szorítsa össze a fogát, és legyen nagyvonalú, ami azt jelenti, hogy viselkedjen úgy, mintha semmi sem történt volna. Reggelizzenek együtt, este a tévénél iszogassák együtt a vörösbort. Hiszen CSAK MOST, PÁR HÉTIG nem alszanak egy ágyban. De ne legyen olyan kicsengése a kilengéses „sztorinak”, hogy bünteti a párját. Semmi esetre se adja vissza neki a kölcsönt kamatostul! (VAGY ADJA VISSZA, ha úgy érzi, hogy egyedül ez segít a megbocsátásban, másként nem tudja lenyelni a békát. Elmondani persze nem kell a légyottot – a végén még rosszul sülhet el.)
  • JÖHET A PSZICHOLÓGUS Ha nem képes otthagyni a férjét, mert szereti, de néhány héten vagy hónapon belül sem képes kiegyezni a hűtlenséggel, pszichológustól is kérhet segítséget. Ugyanakkor ne várja, hogy a pszichológus sajnálni fogja önt a pénzéért, vagy majd megmondja, esetleg eldönti, mi a teendő! Ő csak abban tud segíteni, hogy rendezze a gondolatait. A megoldást a megcsalt feleség mindig maga találja meg. (Akár egy másik pasi karjaiban! De ez csak a végső megoldás lehet, a „szemet szemért, fogat fogért” elv értelmében.)
  • SZEMREHÁNYÁSOK NÉLKÜl Ha úgy határozott, hogy nem kapott léket a hajó, semmiképp ne várja el a társától, hogy naponta mea culpázzon – és bocsánatot kérjen. Ne kívánja tőle, hogy megalázó módon figyelmes legyen önhöz. Egy tisztességes férfinak idő kell ahhoz, hogy valahogyan „elintézze magában” a félrelépését. Amikor elhatározza, hogy együtt marad a párjával, temesse el a szemrehányásait. Se tréfásan, se dühében ne emlegesse fel. (Esetleg csak egyszer, na jó, kétszer – de ne többször!) Ezzel csak magát alázza meg, de nagyon!

Varga Klára

web-bannerek-hirlevel-01_4.jpg