Az állatok jobbak, mint mi, emberek. Kedvesebbek, közvetlenebbek, őszintébbek. Állítják egyesek. Mások szerint az állat csak egy szőrös, kevéssé higiénikus játékszer. Pótszer a teljes értékű emberi kapcsolat helyett. Ennek ellenére egyre növekszik az otthon tartott kutyák, macskák, apró rágcsálók, madarak, sőt lovak száma, amelyeket szórakozásból, a saját örömünkre tartunk. Mi az a különleges plusz, amit az állatoktól kapunk?
– Sose rajongtam különösebben az állatokért– meséli Gita –, mégis, amint hazahoztuk a kiskutyánkat, azonnal valami furcsa gyengédség ébredt bennem iránta. Akkoriban rettenetesen egyedül éreztem magam, a férjem éppen elhagyott. A kutya szeretett – és semmit nem kért cserébe, örvendezve körülugrált, amikor megpillantott, hazavárt, és a szeretetét nem kötötte feltételekhez. Önzetlen barátsága, csendes elfogadása biztonságot ad. Ha ideges vagyok, és az ölembe veszem, megnyugtat.
(© Coco Rocha for Harper’s Bazaar Greece / Caleb & Gladys)
A pszichológusok régen tudják, hogy az állat bizonyos mértékben helyettesítheti az emberek társaságát. „Manapság az állatot gyakran családtagnak tekintik. Ez főleg az egyedülálló emberekre vonatkozik. A fiatal pároknál az állat a szülői ösztön kiélésére és gyakorlására szolgál.” Természetesen nem volna helyes, ha az állatokat emberi tulajdonságokkal ruháznánk fel, mert ezzel rosszat tennénk nekik. Például egy kutyának teljesen mindegy, hogy milyen ruha van a gazdáján, vagy milyen drága nyakörvet tesz az ő nyakába. Ha viszont naponta négyszer nem viszi ki pisilni, akkor zavar keletkezhet az ürítési rendszerében.
A lónak megfelelő mozgásra van szüksége, a nem ivartalanított macskák szenvedni fognak a lakásban, a csincsillák nagyon félénkek, és nem valók kisgyerekek játékszerének. Röviden szólva: mielőtt hazaviszünk egy kis állatot, alaposan ismerkedjünk meg a szükségleteivel.
Az állat nevel és gyógyít
A házi kedvenc tartása közben a gazdi levizsgázik felelősségtudatból és állattartási készségből. Nyolc és tizenkét év közötti gyerekek esetében – ebben a korban vágynak leginkább arra, hogy valamilyen állatkájuk legyen – ezt az ösztönt nevelési célzattal is felhasználhatjuk. A szőrös állatkák nagy előnye az, hogy szeretgetni lehet őket. Ez természetesnek látszik, hiszen tudjuk, hogy a fizikai érintés gyógyítólag hat az emberre. Az állatokkal ugyanis sokkal könnyebben teremtünk kapcsolatot, mint az emberekkel. Az állatok, főként a macskák és a kutyák, alapvető emberi szükségletet, az érintés szükségét elégítik ki.
Egy kutyaterápia alatt álló kisfiú ezt így fogalmazta meg: „De jó lenne, ha nekem is ilyen sima bundám lenne, mert akkor mindenki engem simogatna.”
Az orvostudomány példának okáért sikeresen alkalmazza az állatterápiát szexuális zaklatáson átesett gyerekek vagy depressziótól szenvedő fiatalok esetében. Az állat ilyenkor a társadalmi katalizátor szerepét tölti be – nem ember, de élőlény, amellyel kapcsolatot lehet kialakítani. A gyermek először beszélgetni kezd vele, válaszol a jelzéseire, és ezzel rá lehet vezetni arra, hogy fokozatosan az emberekkel is szóba álljon. Az állat jó hatással van az egészséges emberekre is.
A macska vagy a kutyus simogatása, az akváriumban úszkáló halacska nézegetése az orvosi kutatások szerint oldja a feszültséget, csökkenti a stresszt és a vérnyomást, ezáltal megelőzi az infarktust. A kutyasétáltatás, a friss levegőn való járkálás önmagában véve is egészséges, ráadásul az emberek közti kapcsolatteremtést is elősegíti, mert könnyebben szóba állunk másokkal.
Ésszel és érzéssel
A racionális gondolkodású emberek azt állítják, hogy a lelki nyugalomhoz nincs szükségük állatra.
– Gyerekkoromban minden osztálytársam lovagolni akart – mondja Éva. – Bennem ilyen vágyak sose támadtak, most se vágyom ilyesmire, és nem is fogok. A szüleimnek van egy kutyájuk, kiviszem, ha kell, de nekem teljesen mindegy, hogy vele vagyok-e, vagy nem. Nem mondhatom, hogy a sétáltatás valami nagy örömet szerez.
Az állatok szeretete az egyik emberben megvan, a másikban meg egyszerűen nincs meg. Ez nem függ össze sem a neveléssel, sem az embergyűlölettel, amikor szeretetünkkel inkább az állatok felé fordulunk. Az is lehetséges, hogy az állatokat a bennünk élő gyermek szereti, akinek nagy szüksége van a feltétlen szeretetre. A pszichoanalitikusok szerint ez infantilis személyiségi elemekre utalhat. Az ember úgy szereti az állatkáját, amilyen szeretetre maga is vágyik.
Valóban érdek nélkül szeret?
Az állatokhoz is emberi szavakkal szólunk, noha tudjuk, hogy nem értik meg szó szerint, amit mondunk. Ennek ellenére az állatkák meglepően értik, hogy mit akarunk mondani, mert rengeteg finom árnyalatot érzékelnek a hangunkban. Egy kutya például több száz hangárnyalatot képes megkülönböztetni. A házi kedvencek pontosan érzékelik a hangulatunkat, és a szerint viselkednek. Az etológusok néha azt mondják, hogy az állat „buta ember”, és ebben is van igazság.
Az állatszerető emberek szerint az állatok tökéletesen őszinték, nem alakoskodnak, pedig ravaszak és alattomosak is tudnak lenni, de meglehetősen naivul. Például a kutya húzza-halasztja, hogy engedelmeskedjen a parancsnak, egészen addig, amíg meg nem kapja a jutalmát. Ha a gyerekünk viselkedne így, aligha lennénk elnézőek. Az állatoknak sokszor azért bocsátunk meg, mert arra gondolunk, nem elég értelmesek ahhoz, hogy többet várjunk el tőlük.
Mulatságos megfigyelni azt, hogy a gazdi tulajdonságai hogyan tükröződnek az állat viselkedésében. A macska-kedvelők különcebb emberek a kutyatartóknál, maguknak valóbbak. A csúszómászók vagy a pókok kedvelői egészen különleges kategóriát alkotnak. Általánosságban viszont elmondható, hogy minden állat szélesíti gazdija látókörét, és új tapasztalatokkal gazdagítja.
Miért tartsunk állatot?
- Általában a gyerekek vágynak arra, hogy állatkájuk legyen. Vegyünk nekik egy-egy igénytelen kis állatot (tengerimalacot, nyulat).
- Az állat elsősorban az öreg, beteg, magányos vagy fogyatékos emberekre van jótékony hatással – megóvja őket a feleslegesség érzésétől.
Mikor ne tartsunk állatot?
- Ha csak azért akarjuk, mert ez a divat, vagy illik a lakáshoz.
- Ha elbűvöl ugyan az állat, de képtelenek vagyunk gondoskodni róla. Például: ha szeretnénk egy lovat, de nem tudunk megfelelő körülményeket biztosítani neki.
- Ha sajnáljuk az elhagyott állatot, és szívesen foglalkoznánk is vele, csak nem megfelelőek a lakáskörülményeink. (Ilyenkor az állatmenhely a megoldás.)
- Ha a gyereknek akarunk játékot szerezni és felelősségre tanítani, holott a gyereket nem érdeklik az állatok, vagy kifejezetten fél is a kutyától.
