Mi kell hozzá?
Egy-két üzlet a lakásunk közelében. Oda mindennap leszaladhatunk, és megvehetjük a napi élelmiszert: húsfélét, pékárut, zöldséget, gyümölcsöt.
Nálunk nagy divat hetente vagy kéthetente elmenni családostul valamelyik szupermarketbe, és bevásárolni két hétre. Rossz szokás. Sokkal egészségesebb és finomabb a naponta vásárolt friss étel. Ezzel az étrend változatosabb, hiszen mindennap kipróbálhatunk egy-egy új terméket, színesebb, frissebb, nem is szólva arról, hogy járunk egyet a friss levegőn. Szemünk alól eltűnnek a sötét karikák, bőrünk rózsás és friss lesz, lábunk könnyebb, hasunk laposabb. Ezt mind a friss étel teszi.

Gondoljunk a nagymamánkra
Az egészséges étkezéshez elsősorban józan paraszti ész kell. A világon most söpör végig a „bio” jelszó, van már biozöldség, biokenyér, még bioszalámi is. Ez még nem garancia arra, hogy egészségesen étkezünk. És fordítva: ha nincs rajta a terméken a bio jelzés, ez még nem jelenti azt, hogy az étel egészségtelen vagy hibás. Az otthon termesztett paprikán és paradicsomon nincs rajta a bio címke – a biosonka és bioszalámi azonban mindenképpen füstöltáru marad, amelyet az orvosok szerint teljesen el kellene hagyni az étrendünkből. Akár bio, akár nem.
A lényeg az, hogy friss és jó minőségű ételeket együnk. Nem szabad lustának lenni, mindennap kell vásárolni. 

A vezetékes víz és társai
Tulajdonképpen mit jelent az, hogy bio? Igazán nem nagy ügy. Annyit jelent, hogy a gazdaságban úgy dolgoznak, mint régen nagyanyáink és nagyapáink. A földbe nem műtrágyát szórnak, hanem azt szántanak bele, ami oda való: trágyát és növényi maradványokat. A termést nem tartósítják vegyszerekkel, és az állatok is kényelmesen élnek ezeken a farmokon: nem szűk ketrecekben, és nem hallisztet kapnak ebédre. A régi gazdaságok ma gond nélkül megkapnák a bio címkét. Akárcsak manapság az Alpokban, régen nálunk is füvön és szénán tartották a teheneket, az istállóban szalmát raktak alájuk, a konyhai maradékot a trágyadombra vitték, és aki szerette, fejés után naponta megihatta a maga habos tejét. Annak a tejnek egészen más íze van, mint annak, amit a boltban dobozokban kapni. Sajnos, a mi generációnk már ehhez szokott hozzá, és eperohamot kap, ha megissza a frissen fejt, természetes zsírokat tartalmazó tejet.
Az egészséges húst a hentesnél veszi az ember. A kisebb hentesüzletek a helybeli parasztoktól vásárolják a húst, a pékségek frissen sütik a házikenyeret. Ezek a termékek persze drágábbak, mint a hipermarketben kapható pékáru. Ugyanez a helyzet a sajtokkal, a joghurtokkal, a gyümölccsel. Vizet pedig a vízvezetékből iszunk.
Első percben úgy tűnik, hogy csillagászati összegeket költünk az egészséges élelmiszerekre. Nem így van. A friss áruból ugyanis nem vásárolunk sokat, mert nem raktározzuk. Csak annyit veszünk, amennyit aznap elfogyasztunk. Mert másnap nem restellünk újra elmenni a boltba, és megvenni az aznapi adagot.
A hentesnél friss a hús, nem csomagolt. Érdemes odafigyelni a csirkevásárlásra. A biocsirke első pillantásra különbözik a ketreces koncentrációs táborban nevelt csirkétől: mintha egy sárga Ferrari állna egy szürke Moszkvics mellett. Finom a biogyümölcslé és a biotej is. Sajtot sajtboltban kell venni, ott minden sajtnak sajátos íze van, csak, sajnos, megkérik az árát.
Sokan vannak, akik olyan szerencsések, hogy a zöldséget és a gyümölcsöt a szüleik és nagyszüleik kertjéből kapják. Ha nem tartozunk közéjük, akkor van egy ajánlatunk: a hazai termékeket vásároljuk a nagyáruházakban. Almát kora ősszel nagyban őstermelőtől is vehetünk.

Maratonfutás zuhany nélkül
Szokjunk hozzá, hogy az árun levő címkéket el kell olvasni. Elszörnyedünk, ha meglátjuk a rengeteg E betűs adalékot, az ízfokozókat, az állagmegőrzőket, a tartósító- és színezőszereket, különféle sókat stb. Mi minden lehet abban a kuglófban, amelynek szavatossági ideje két év? Vagy abban a joghurtban, amely három hónapig nem romlik el? Mennyi vegyszert kellett belerakni a tésztába, hogy a kuglóf évekig friss maradjon? Van megoldás: ha már mindenképpen édes tésztát akarunk enni, süssünk otthon egy tepsi túrós lepényt vagy lekváros buktát. Sajnos, a felmérések szerint Németországban például a vásárlóközönség 80 százaléka félkész árut vásárol. Ha ilyen ételeket eszünk, akkor emésztőrendszerünk olyan, mint annak a maratonfutónak a teste, aki lefutja a negyvenkét kilométeres távot, és utána nem zuhanyozik. Szervezetünknek van mit dolgoznia, amíg az ételben levő sok vegyszeren átverekszi magát, és eljut a tápanyagig, amelyre szüksége van. És mennyi hulladékanyag termelődik közben! Nem csoda, ha ilyen ételektől fáradtak vagyunk, a bőrünk pedig szürke.
Régen az emberek nem teketóriáztak sokat az evéssel. Kimentek a kertbe, és megették, amit ott találtak. A kis üzletek megengedhetik maguknak, hogy a helybeli termelőktől vásároljanak – azt vegyék, ami az adott helyen terem. A gazdától veszik a húst, a termelőktől a zöldségeket, a gyümölcsöt. Miért együnk messzi földről ideszállított rákot, amikor a tavak tele vannak hallal? Miért vegyünk olasz almát, chilei bort, dél-afrikai szőlőt, amikor alma, szőlő, körte, szilva nálunk is van?

biovas.jpg

Hogyan együnk egészségesen?

  • Rendszeresen főzzünk zöldséglevest (hús nélkül). Mindent tegyünk bele, ami otthon megtalálható: hagymát, sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, póréhagymát, zöldpaprikát stb. A zöldséget ne hámozzuk, csak gondosan súroljuk meg. Fűszer nem kell bele, elég a só. Ez a kitűnő leves az ásványi sók leggazdagabb tárháza.
  • Hozzuk vissza konyhánkba a valódi vajat. Kenjük kenyérre, kiflire, tegyük bele a kenőkékbe – finom az íze, és a szervezetnek nagy szüksége van rá. Húsok sütéséhez, főzéshez ne használjuk, erre való a disznózsír (mangalicazsír) és a növényi olajok.
  • Füstöltárura nincs szükségünk. Szalámi helyett fűszerezett cukkinit tegyünk a spagettire, a fasírozottat friss darált húsból készítsük.
  • Igyunk tiszta vizet. Testünknek erre van legnagyobb szüksége. A kávéscsésze és a pohár bor mellé mindig tegyünk egy pohár tiszta vizet – ugyanis mind a kettő vízhajtó.
  • Mindennap együnk meg egy almát. Az almában rostok, pektin, vitaminok vannak, és nem utolsósorban lédús.

–varga–