Teljesen kivagyok! – meséli Évike, a kasszás csaj a boltban. Tágra nyílt szemmel hallgatom a cseppet sem vidám történetet. – Tudod, a keresztlányom, Bianka! (Tudom hát, egy helyes hetedikes kislány.) Most képzeld: öngyilkos akart lenni! A barátnőjével, azzal a lüke Rebivel együtt tervelték ki, épphogy életben maradtak!

Te jó ég! – gondolom magamban
Vajon mi késztet arra két, egyébként teljesen normális családból való kislányt, hogy véget akarjon vetni az életének? 

Hamarosan kiderült: a lányok csak szerelmesek… Reménytelenül és vigasztalhatatlanul.– Nem ez a lényeg – folytatja Évi. – Nem is ismerik a srácokat! Sosem látták őket. Ilyet ki hallott? Hónapokon keresztül szédítették a lányokat a Facebookon. Így szerelem, úgy szerelem… Naponta több órán át cseteltek, néha egész nap. Senki se vette észre! Már úgy volt, hogy eljönnek a fiúk. A randi időpontja is megvolt. Aztán pár nap múlva egy mondvacsinált hülyeség miatt szakítottak a lányokkal. Törölték magukat, elérhetetlenné váltak. Egyik napról másikra se kép, se hang. A lányok most kórházban vannak, a szülők meg azon gondolkodnak, hogy mit rontottak el.

Úgy éreztem, itt az ideje, hogy megosszak valamit Évivel
Elsősorban: senki se rontott el semmit. A kislányok teljesen normálisak. Csak mikor még a szüleik fiatalok voltak, a párok élőben ismerkedtek. Ezért fogalmuk sincs róla, hogyan szerethet bele valaki egy fantomképbe, olyasvalakibe, akit még sosem látott – csupán telefonon csetel vele. Pedig ez nagyon is lehetséges. A virtuális térben áramlanak a felfokozott érzelmek.

És aki azt gondolja, hogy az ilyesmi csak butuska tinikkel eshet meg, téved. A minap rámírt a FB-on egy indiai nő, bizonyos Shanti, hogy azonnal lépjek ki Mirko Kovács életéből. Merthogy Mirkónak nincs szüksége rám. Mirko az ő szerelme! Gondoltam, én aztán nem jelentek rá veszélyt, hiszen életemben csak kétszer beszéltem Mirkóval. Később Shanti szabályosan elkezdett zaklatni. Lassanként megértettem, mi történt. Mirko és Shanti három évig csetelgettek a Facebookon. Nagy volt a szerelem… Volt olyan időszak, amikor egész álló nap beszélgettek – persze, közben mindenki végezte a dolgát. (Vigyázat: nem tinikről van szó!) Shanti 45 éves, Mirko meg 57. Mindkettő magányos. Az életük romokban hever, így hát szépen belefeledkeztek egy gyönyörű álomba. Ami olyan megfoghatónak tűnt… Egy napon aztán Mirko úgy döntött, ideje rendbe hozni az életét, és keresni egy hús-vér nőt. És mindent bevallott Shantinak. Hogy nem 45 éves, és nem építészmérnök, csak egy rakodómunkás. Hogy az a jóképű, izmos férfi a profilképen bizony nem ő. És hogy nincsenek gyerekei, sosem voltak, a karácsonyi közös videót a netről lopta… „Kedves Shanti… Ne haragudj. Én csak egy lúzer vagyok” – írta nagy őszinteségi rohamában, majd egy kattintással törölte magát Shanti életéből. A nő összeomlott. Írogatta a leveleket nekem (!), hogy ő ebbe bele fog halni. Ő még ekkora fájdalmat sosem élt át. Hogy beszéljek a Mirkóval (én!). Mert a Mirko biztos csak megzavarodott... Minden angoltudásomat összekaparva írtam neki egy levelet: „Figyelj!… Keress valakit a te szép hazádban. Valakit, akinek a szemébe is nézhetsz. Megérdemled az igaz szerelmet!“ Na de hiába. Shanti pár nap múlva eldöntötte a tutit. Ő úgy szereti Mirkót, ahogy van, 57 évesen, lúzeren és határtalanul. Mindent felad, és ideköltözik Mirkóhoz. Pontosabban: Gúta mellé, egy tanyára. Hát jó, vontam meg a vállamat. Ő tudja… Azért kíváncsi lettem volna a Mirko fejére, amikor a rézbarna bőrű, égő tekintetű Shanti belép az ajtón...

 

Naaa, légyszí… Egy melltartósat?... Hú… Gyönyörű… És ciciset??? Naaa…"

 

A 37 éves Noémi tavaly lett szerelmes
Őt másfél éve jelölte be ismerősnek a FB-on az olasz Gianni. Igazi úriemberrel volt dolga… Noémi elvált anya, óvónői fizetéséből alig bírja fenntartani magát és kamasz lányát. A szürke, fárasztó és kilátástalan hétköznapokban Gianni szerelmes levelei (és ígéretei) jelentették a mentőövet. Ő volt neki a napocska! Gianni majd egyszer elviszi magával a napsütötte Toszkánába. Ott fognak ők élni, szőlőt és bort termelnek, mint a filmekben. A férfi már a közös házuk fotóját is elküldte, már tervezgetik a ház belsejét. Noémi azóta rózsaszín álomvilágban él: gőzerővel tanulja az olaszt, és tapétát keresgél az új házába... Őrülten szerelmes. Nem gyanús neki, hogy ez a Gianni, bár folyton ígérkezik, mégsem akar megérkezni... Az utolsó pillanatban mindig közbejön valami neki. Noémi ilyenkor sírdogál egyet, még az is eszébe villan, hogy talán ez az egész nem is igaz… Aztán hagyja, hogy másnap Gianni megint álomba ringassa.

A 41 éves Erikának rendben az élete
16 éve férjhez ment, pénz, gyerekek, minden van. Csak minden olyan kiszámítható és unalmas! A férje nem dicséri, a szex sem olyan már, mint volt régen. Nem érzi magát nőnek. Ebbe robbant be Robi, a tinikori szerelme. Robi 43 éves, és még mindig állati jóképű. Angliában dolgozik, egy kocsmában mindenes, minden második este részeg – és jobb híján huszonéves csajokkal bújik ágyba... Elege van már ezekből a libákból! – mondja. Neki Erika kell, aki egy „lédi”! Egy igazi nő, aki nem adja magát mindjárt. Mindig is őt szerette, egész életében. „Jaj, de szép vagy, semmit se változtál, mindig is csodáltam az alakodat” – írta Erika családi fotói alá. Erika küldhetne neki egy képet a dekoltázsáról… Naaa, légyszí… Egy melltartósat?... Hú… Gyönyörű… És ciciset??? Naaa…Mert mi van abban? Valóban, Erika megértőbb lehetne, mert Robi kifejezetten vizuális típus. Erika jó darabig ellenállt. Egy ideig nevetgélt, szórakoztatta őt a csetpárbaj, mert újra Nőnek érezte magát. Mígnem észrevette, hogy függő lett: Robi-függő. Egész nap azt várja, mikor ír Robi, és ha nem ír, egészen kétségbeesik. Berántotta a történet: küldött ő már dekoltázsos képet is, aztán mást is… Rájön, hogy szerelmes, vagy legalábbis olyasmiket érez, mint egy szerelmes nő. – Jaj, Anikó! – sírja nekem. – Azt se tudom, kivel írogatok, hiszen húsz éve nem láttam. Ez őrület… Annyira szégyellem magam. 

Erika minden erejével megpróbál kilépni ebből a virtuális viszonyból. A férje miatt. A gyerekei miatt. Maga miatt. Ám képtelen rá. – Ha egy hétig nem csetelek vele, fizikai fájdalmat élek át – mondja. – Olyan, mintha a lelki társamtól próbálnék elszakadni. Nem értem, velem ilyen azelőtt nem történt. Csak egy dolog segítene: ha találkoznánk. Akkor tuti kiábrándulnék belőle.

Csakhogy Robi se ér ide, hasonlóan Giannihoz... A főnöke is folyton kicseszik vele. 

facebook-szerelem.jpg

A fenti sztorik valóban megtörténtek – persze, a neveken módosítottam
Bármilyen hihetetlen: a csetszerelem egyáltalán nem ritka, szinte már jelenségszámba megy. Nem is lenne vele gond, hiszen a szerelem csodálatos érzés. Ám a legtöbb esetben mély lelki fájdalommal ér véget. A nők többsége bele akar halni, ráadásul átverve érzi magát. Vajon hogy lehettem ilyen buta? – kérdezgetik maguktól.

Csetelés közben nem látod a partneredet. Nem nézel a szemébe, nem látod a mozdulatait. Azt érzed, amit érezni szeretnél. Azt képzelsz el, amire a legjobban vágysz... Mindez különösen veszélyes a nőkre, akik „szövegre indulnak be”. (A férfiak ezért lódítanak annyit.) Nincsenek kézzelfogható jelek, nincs nonverbális kommunikáció, ami mindent helyrerakhat. Meg aztán... Olyan jó érzés, hogy valakit érdekel, hogy mi van velem… A csetszerelem egyben diagnózis is. Arról tanúskodik, hogy a nő vagy férfi valószínűleg magányos, esetleg mélyen legbelül tartósan unatkozik. Lehet, a nővel nem törődik a férje. Vagy épp egy szakítás után van. Esetleg évek óta szingli, és úgy érzi, vele semmi, de semmi az égvilágon nem történik…

 

„HALÁLOSAN BELEZÚGTAM A FACEBOOKOS ISMERŐSÖMBE!"

 

Mit tehetünk? Lehetőleg ne cseteljünk hosszasan, órákon keresztül
Okosabb a kiválasztott férfival a neten beszélgetni. És főleg: kerüljük a szex témát. (És végképp ne küldjünk magunkról kompromittáló fotókat, videókat. Sok olyan eset van, amikor visszaéltek ezzel.) Ha épp egy csetszerelem kellős közepén vagyunk? Jelöljünk ki egy időpontot: eddig tudunk várni, amíg lovagunk fizikai valójában megjelenik. Nem árt tudni, hogy a férfiak többsége (80-90%-a!) nem fog megjelenni. Hogy miért nem, az külön téma. Sokkal fontosabb, hogy mi történik velünk...

És ha a nagy ő nem jelenik meg a kijelölt időpontban, ne habozzunk: nyomjuk meg a „delete” gombot. És indítsuk újra a számítógépet – meg az életünket. Ki tudja? Talán a szomszéd utcasarkon egy hús-vér pasi vár ránk, akit eddig nem vettünk észre, mert csak a telefont nyomkodtuk...

Dráfi Anikó