A hivatalos statisztika szerint a házaspárok hetente kétszer élnek szerelmi életet. Igaz ez? Csak annyira, amennyire igazak a statisztikák. 

Elsősorban nézzük meg a gyakoriság fogalmát. A friss házasok esetében a gyakoriság napi öt-tíz alkalom, a húszéves házasoknál havi kettő. Mit gondol egy házas férfi? „Én azt hittem, hogy a házasságlevél majd „hozza” a rendszeres szexet. Hát, tévedtem. A házasság gyakran a cölibátusra hasonlít.”

Mi az oka annak, hogy lemondunk az élet egyik legfontosabb örömforrásáról? Akkor, amikor itt a tálcán a lehetőség.

A „papa-mama tünetegyüttes” – Nálunk valahogy nincs rá alkalom. Először ott volt a baba, örökké kialvatlan voltam, és fáradtan az embernek nincs kedve a szerelemhez – mondja Hajnalka. – A férjemet ez annyira idegesítette, hogy rászokott a számítógépes játékokra. Én aludtam éjjel, ő játszott. Hónapokon keresztül. Ez meg engem mérgesített, és addig túráztam magam, hogy kedvet kaptam egy kis hancúrhoz. Az ember lánya már csak olyan: mindig az kéne neki, ami nincs. Csakhogy Pali teljesen rezignált. Mikor nekem már lett volna kedvem hozzá, a férjemet nem lehetett elszakítani azoktól az eszetlen számítógépes játékoktól.

Ez a jelenség nyugodtan általánosítható. Minden házas tudja, hogy a házastársi szexnek rengeteg akadállyal kell megküzdenie. Különféle akadályokkal: a gyerekek bemásznak a szülők ágyába, és nem lehet őket kitessékelni semmilyen furfanggal; a fogamzásgátló tabletta csökkenti a libidót; aztán itt vannak a házastárs rossz szokásai (horkol, este nem zuhanyozik, csak reggel, lyukas pizsamában mászkál, és nem szexis hálónaciban, és a többi), amelyek a mindennapos együttélés folyamán csak előjönnek… Aztán számolni kell a gyakran megjelenő mikózisokkal, valamint a stresszel, amelyet az anyagi gondok és a munkahelyi stresszek „tartanak” életben. Saját tapasztalatai alapján mindenki folytathatja a sort. És akkor már kérdezni sem kell, mi az oka a „szexhiánynak”.

Különös, de vannak országok, ahol a szex nem hiányzik a házasságokból. Például Olaszországban, ahol nem az a nézet uralkodik (mint nálunk), hogy „a házastársaknak már nem illik annyit szexelni”. Tájainkon az esküvő után a férfi és a nő „apukába” és „anyukába” megy át (így kezdik egymást hívni a házastársak, tehát a „drágámból” átváltanak egy másik szerepre). Aztán csodálkoznak, hogy a házasságban valahogy már nem megy a szex. És azt is megmagyarázzák maguknak, miért nem! Először jön a terhesség, azután a szülés, utána a vesződés a babával, aztán iskolába megy a gyerek, jön a rengeteg gond… Mígnem elérkezik az idő, amikor a szülőknek ismét több idejük maradna – egymásra. Csak addigra már kihűlt a hitvesi ágy. Úgy a negyvenedik életévük körül vagy még hamarabb a (szerencsétlenebb) párok találnak egy másik (szex)partnert, aki kihúzza őket ebből a sivár érzelmi slamasztikából. 

A szerencsésebb párok pedig visszatalálnak egymáshoz. Persze, ez nem megy magától. 

Hívja otthonába a szexet
Thomas Moore amerikai pszichoterapeuta azt tanácsolja, hogy a házaspárok csalogassák vissza otthonukba az erotikát – képek, vánkosok, illatok formájában, amelyek emlékeztetik őket, hogy más is van a világon, nemcsak a munka meg a kötelesség. Az erotika főleg a hálószobákból hiányzik, ahol a szépség, az érzelmek és illatok helyett a számítógép és a munka uralkodik (a régimódiak esetében pedig a tévé és a kötéssel teli kosár). 

Ha szüleink hálószobájából hiányzott a szex, a mi hálószobánkban sem lesz gyakori vendég. Ez valahogy evidencia a szakemberek szerint. Hogy miért? Mert a család szokásai között nem kapott helyet az erotika és a szex, és mi általában ugyanazokat a szokásokat örökítjük át a saját családi életünkbe, amelyeknek otthon alanyai voltunk. Az erotika öröklődő műfaj – tartja egy szellemes mondás. Ha a szülők kizárták az életükből, a gyerekek nem tudták annak idején elsajátítani. A gyerek nem látta, hogy apuka vágyakozva simogatta a szexis anyukát (mert anyuka otthon nem volt szexis, csak akkor, ha kilépett a lakás ajtaján). Úgy hangzik ez, mint egy szentencia, de nem kell elkeseredni, mert szerencsére lehet rajta változtatni. Persze, csak ha van bennünk szándék a változtatásra.

Próbáljuk meg kizárni hálószobánkból a munkát. Telepítsük vissza a kényelmet, a gondtalanságot, a nevetést, a huncut olvasnivalókat. Az éjjeliszekrényre képeslapok helyett tegyünk tálcát csillogó poharakkal és egy üveg aromás borral. Párnáinkra húzzunk elegáns ágyneműt, és keressük meg a régen elkallódott ajtókulcsot. Mert sokkal jobb biztonságban lenni, mint állandóan arra figyelni, mikor melyik gyerek nyit be. Ha netalán sürgősen szükségük lenne valamire, úgyis kopognak. (Marcsi barátnőm mesélte, hogy a fia az egyik nap ezzel ment be hozzá: Anyuci, valami baj van köztetek apuval, mert újabban nem hallom azokat a furcsa hangokat… Puszilkodjatok nyugodtan, nehogy egyszer csak elváljatok nekem, mint Gábor szülei!) Nem kell tehát azzal törődni, hogy a gyerekek esetleg valamit meghallanak. Lelki fejlődésükön ez sokkal kisebb nyomot hagy, mint az olyan apa, aki „szexmegvonásban” szenved, s ezért örökké elégedetlen, feszült és csak fortyog. A gyerekeknek csak jót tesz, ha észreveszik, hogy szüleik ennyi év után is simogatós szerelemmel szeretik egymást…

Már nem tetszel
Általában szexinek tartjuk azt a pasit vagy lányt, akivel huszonhat éves korunkban egybekelünk. Aztán eltelik húsz év, és a gyerekek és a napi stressz miatt jó pár kilót és ráncot begyűjtünk (mindketten persze!). Nehéz megmondani, hogy a változás kinek jelent nagyobb megrázkódtatást: annak-e, aki megváltozott, vagy az igényes házastársnak (aki inkább csak a társát illetően igényes, a maga sörhasát már nem látja meg). Az esetek többségében általában mind a ketten, férj és feleség is sajnálkozhatnak. Itt az ideje, hogy a cigarettát és a csokoládét nyers gyümölcsre cseréljék, és végre elkezdjenek tornázni.

Bölcs dolog, ha megőrizzük régi kellemes és szép szokásainkat. Igen, otthon is. Gondoljunk csak az idősebb olasz nőkre: az évek során ők is kigömbölyödtek, bőrükön nyomott hagyott a mediterrán nap, de megjelenésük még mindig vonzó, viselkedésükben, testtartásukban, nevetésükben ott a báj. Sose számít pár pluszkiló, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ugyanez vonatkozik a férfiakra is. Tizenöt évvel öregebben, tizenöt kilóval nehezebben már nem húzhatják magukra az első pólót, ami a kezük ügyébe kerül. Egy jól öltözött, kellemes illatú férfinak azonban elnézzük a pocakot, egy elhanyagolt külsejűnek aligha. A titok: a jólápoltság! Egy olasz pasi inkább nem eszik, de Armiban jár. A mi pasijaink, persze, ragaszkodnak elnyűtt, szakadt, de kényelmes ruhadarabjaikhoz. Mit tehetünk? Tavaszi nagytakarításkor – véletlenül – dobjuk ki ezeket. 

És még valami: ne feledkezzünk meg magunkról se. Lomposnak érezzük magunkat? Fizessünk be egy „Átváltoztatjuk!” tanfolyamra. A szexet azért is akarni kell, mert jót tesz a lelkünknek és az arcbőrünknek is. Ne mondjunk le róla!

web-bannerek-hirlevel-02_5.jpg

A meztelenség rejtélyes jelzései
Mindig csodát művelnek azok a szokások, amelyeket rajtunk kívül senki más nem ismer. Álljon itt Róza története: – Mintegy varázsütésre, feltámadt valami a múltból. Pedig semmi más nem történt, csak mezítláb kezdtem járni otthon. Mintha szikrák pattogtak volna közöttünk. Soha nem hittem volna, hogy egy harisnya vagy egy nadrág milyen sokat elvesz a nő vonzerejéből. Azóta esküdni mernék a meztelen lábszárra. Ha nincsenek otthon a gyerekek, még kisnadrágot se veszek fel, csak szoknyát. Mind a ketten tudjuk, ez mit jelent. Egymás után többször is együtt vagyunk, pedig pár évvel ezelőtt hetekig nem feküdtünk le egymással.

Gyorsan változtassunk a szokásainkon, ha flanelpizsamában vagy melegítőben szoktunk aludni. A „selyem hálóing és alatta semmi” kombináció mindig megteszi hatását. Nemcsak azért, mert ebben minden nő más és szebb, hanem azért is, mert sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, százszor magabiztosabbak leszünk. S ez az érzés megéri a fáradságot.

Csupa nagyszerű lehetőség
Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a házastársi szexnek örökre befellegzett. Ez esetben három megoldás közül lehet választani.

Az első:
örökre lemondunk a szexről, és az önmegtartóztatást választjuk. Miért ne sikerülne, ha a papoknak és az apácáknak sikerül?! Csak az a bibi ezzel, hogy mi nem vagyunk se papok, se apácák.

A második megoldás: kerítünk egy szeretőt
Egyszerű a dolog, rengeteg előnye van, és persze számos hátránya. Mert mi van akkor, ha rossz számra küldjük az SMS-t, és az asszony mindent megtud? És ha jóra, hány évig fog tartani ez a viszony? Egyig, kettőig, esetleg három évig, mert addigra garantáltan vége a nagy lángolásnak, és megunjuk követelődző szeretőnket. És mi lesz azután, jön egy újabb szerető?

A harmadik megoldás a válás
Szakítani kell azzal a férfival, akivel nem jó a szex, és hozzámenni olyanhoz, akivel jó. Ez a megoldás mindenképpen erkölcsösebb, kevésbé elítélt dolog, mint az előző. Bár egy új házasság egy kicsit mindig összezilálja a családot (vagyis a gyerekeket), viszont meglesz bennünk az a jó érzés, hogy nem hazudunk, és senkihez sem vagyunk hűtlenek. Pár év alatt, persze, minden a helyére kerül, a gyerekek megnőnek, és már senki sem fog annyira szenvedni. Tehát ez is annyira jó megoldás, akárcsak az előző kettő.

De először talán próbálkozzunk meg a legegyszerűbbel: kíséreljük meg rendbe tenni az első és legfőbb kapcsolatunkat, a házasságunkat. Mert mint Baktay Miklós, a neves párterapeuta mondta egyik, nekünk adott interjújában: „Igen, a jó házasság rengeteg munkát igényel. De egy válás még ennél is több munkába kerül. A házastársi szexet egyszerűen karban kell tartani, mint egy nádtetőt.” 

Varga Klára

web-bannerek-hirlevel-01_5.jpg