Mese egy lányról, aki mer nagyot álmodni, és arról, hogy néha egy kommersz könyv is adhat el magas irodalmat.
Gömör egyik lecsúszott vidéke felé vesszük az irányt. Szó szerint télből a sárba érkezünk meg. Rimaszécs egy pár utcából álló falu, melynek egykor büszke, verandás házai megcsúfultak, düledeznek, mára inkább csak szakadt vakolatú tákolmányok. A főutcai árok mentén fürtökben bámészkodnak a csillogó szemű roma gyerekek, a többség hatodikban sem tud olvasni... A rendőrséget betonkerítés veszi körül, magas a bűnözés aránya. Hihetetlen, hogy ilyen nyomorba taszított faluban kincsekre lehet lelni! (© Fotó: Rabec László)
És igen! Az alvég felé a 208-as házszám alatti kétablakos ódon ház falán egy emléktábla áll, amely arról tudósít, hogy ebben a házban lakott Radnóti Miklós nagyapja, Glatter Jónás. Itt siet elénk Ambrús Renáta borítótervező, kezében kupacnyi könyvvel: „Kövessetek! Megmutatom a munkáimat.” Renáta eladó a helyi élelmiszerboltban, de nem engedi, hogy a sanyarú körülmények gúzsba kössék: könyvborítókat tervez, emellett ír.
– Első kérdésem kissé nyersen hangzik. Hogy lehet itt boldogulni?
– Nehezen. Rimaszécs régen impozáns falu volt. Nevét egyrészt a mellette hömpölygő folyóról, a Rimáról, másrészt pedig a Széchy grófi családról kapta: így lett belőle Rimaszécs. Mára lecsúszott, s mivel nincs munka, sokan elvándoroltak.
Nekem is voltak álmaim: főiskola, fényes karrier. A határ a csillagos ég volt. Ám nehéz innen kitörni, a szülők nem tudtak támogatni, de azért előre nézek, s nem hátra.
– A könyveidből egy kisebb méretű ikertornyot raktunk ki a fotózáshoz. Mit kell tudni róluk?
– Mindegyik könyvnek én terveztem a borítóját, Magyarország egyik neves kiadójának – a Könyvmolyképzőnek – készítek ugyanis táblaterveket. Lassan tíz éve, hogy először beneveztem a könyvborító-pályázatukra. Gyerekkorom óta érdekel a képszerkesztés, először Szöllösi Kristóf Acélszentek című regényének álmodtam meg a „csomagolását”. Végül az én borítómmal jelent meg a könyv. Amikor megláttam a könyvesboltokban, könnybe lábadt a szemem. Azt éreztem: tökéletesebb nem is lehetne, mert felidézte bennem a könyv sztoriját. Láttam benne az egész történetet.
– Gondolom, nem olyan egyszerű borítót tervezni. Hogyan kezdesz hozzá?
– Többnyire a Könyvmolyképző Kiadó pályázati felhívásait figyelem, lehorgonyoztam náluk. Évről évre egyre több fiatallal szerettetik meg az olvasást, az Alkonyat című fantasyregény magyar fordítása például náluk jelent meg. A kiadó általában nyáron teszi közzé a felhívásait a közösségi hírportálokon. Az író megadja a kulcsszavakat, a szinopszist, vagyis a tartalmi vázlatot, a könyv címét, illetve hogy milyen kiadói besorolásba fog kerülni. Olyan ez, mint egy kirakós játék: „Találd ki, ki vagyok!” Nem rajzolok, először inkább fejben rakom össze a borítót. Utána átfésülöm az interneten a jogtiszta képeket tartalmazó oldalakat, s mikor rátalálok a megfelelő korpuszra, kezdődhet élesben a munka.
– Ki dönti el, hogy melyik lesz az igazi, a jó borító?
– A végső döntés a kiadóé. A könyv borítója egy kapu, amely jelzi az olvasónak, hogy belül mi vár rá. Két felfogás létezik: az egyik szerint a borítónak igazodnia kell a könyv belsejéhez, a másik szerint ez a könyv köntöse, és feladata, hogy általa a könyv jobban eladható legyen. Emiatt a tervező itt szabadabb kezet kap.
– Mi történik, miután beküldöd a pályázatodat?
– Az író nyilvánosságra hozza a Facebookon a borítópályázati mappájába beküldött terveket. Ezeket a rajongók véleményezik, majd az író kiválasztja az öt legjobb borítót: ezekből kerül ki a szerencsés befutó. A nyertes kap egy tiszteletpéldányt a könyvből – még akkor is, ha nem az ő borítójával kerül kiadásba a regény. Előfordul ugyanis olyan eset is, hogy a szerzőnél megnyerem a pályázatot, de mégsem az én borítómmal jelenik meg a könyv.
De megtörtént ennek az ellenkezője is, hogy nem én nyertem meg a pályázatot, a kiadóvezető mégis az én borítótervemet ítélte a legjobbnak. Természetesen nemcsak pályázatokra, hanem külön felkérésre is készítek borítóterveket. Ilyenkor a szerzővel közösen alkotjuk meg a könyv külsejét.
– Mennyi könyvborító került ki eddig a kezedből?
– Eddig 22 könyv jelent meg az én tervemmel, valamint további két antológia elektronikus formában. Három író pedig megkeresett, hogy tervezzem meg a könyvének az arclapját és hátlapját. Albert Tímea regényírónál eddig nyolc borítóm jelent meg. Martinovics János nevét is megemlíteném, aki gömöri származású: közöm volt az első könyvéhez is, s ha minden igaz, akkor a következő borítóját is én fogom tervezni.
– Van olyan könyvborítód, amelyik különösen közel áll a szívedhez?
– Mindegyiket szeretem, hiszen részek belőlem. A pályázatokon a tervezésért nem jár honorárium, de én nem is a pénzért dolgozom. Az elismerés mindenért kárpótol. A moly.hukönyves közösségi oldalon az olvasók véleményezik a könyveket, és a borítókra is gyakran kitérnek. Eszes Rita Rókatündéréhez tervezett borítóm kapta eddig a legtöbb elismerést. Ez a könyv azért is kedves a szívemnek.
– A könyvgyűjtőknek és könyvmolyoknak kedvenc borítóterveik is vannak. Te melyiket tartod a legjobbnak?
– Ahogy mondják: ízlések és pofonok! De ha már ki kell emelnem egyet, akkor az legyen a Twilight című sorozat borítóterve. Szimbolikus jelentése is van, például az Alkonyat borítóján látható piros alma a választást szimbolizálja, ahogy Ádám és Éva esetében a bibliai Édenkertben.
– Szóval a siker a borítón áll vagy bukik, ha jól értem!
– Így van. Ez a nyers igazság, s néha jól megkeverik a laikus olvasót. Az Üvöltő szelek című Brontë-regényt például Alkonyat-tematikus borítóval adták ki, és azzal a szlogennel reklámozták, hogy: „Ez Bella és Edward kedvenc regénye.” Ugyanez történt a Rómeó és Júliával: Alkonyat-tematikus borítóval jelentették meg a Mészöly-fordítást. Fél év alatt csaknem 4000 példány fogyott el belőle. A marketing ma mindent visz, bár ezek jó szándékú „vakítások”, hisz minőségi irodalmat adnak el velük.
Ebben a házban élt Radnóti Miklós nagyapja, Glatter Jónás. A falu abban az időben még virágzott.
– Van rivalizálás a tervezők közt?
– Amatőr borítótervező társaimmal jó kapcsolatot ápolok, segítjük egymást. Az egyik kedves ismerősöm szintén ír, s én voltam a könyvének az előolvasója. Ez esetben nem borítót terveztem, hanem ajánlót írtam a könyv hátsó táblájára.
– Ki az az író, akinek a könyvéhez szívesen terveznél borítót?
– Veres Attila. Ő az első magyar szerző, akit jelöltek a legrangosabb horrorirodalmi díjra, melyet korábban olyan szerzők kaptak már meg, mint Stephen King vagy Joe Hill... Az ő könyvére szívesen terveznék táblát.
– Nem titok, hogy írással is próbálkozol. Hol tartasz most?
– Kislány korom óta próbálkozom írással. A Wattpad közösségi platformon osztom meg az írásaimat Beccaelle álnéven. A Megátkozott világ című regényemet, melyet feltöltöttem a Wattpadra, már több mint százezren olvasták.
– Próbálkoztál már valamelyik kiadónál?
– Egyelőre úgymond a fióknak írok. Az egyik versemet ugyan beválogatták az Örökkék című antológiába. Ez jó ösztöke volt, hogy a közeljövőben se féljek nagyot álmodni. Mert egyszer azért szeretném a regényeimet nyomtatásban is viszontlátni...
