Mi, nők általában elkeseredünk, amikor az alsó lábszárunkon megjelennek az – először csak halványabb, majd egyre látványosabb – visszerek. Ha gyenge falú vénákat örököltünk, bizony célszerű időben felvenni a harcot a probléma ellen! Mit tehetünk, hogy a visszér elleni küzdelemből mi kerüljünk ki győztesen?
Míg a hajszálerek főként esztétikai szempontból zavarnak minket, s különösebb egészségi problémára nem utalnak, addig a vastagabb, vénás visszerek a kor előrehaladtával fájdalmakkal és kockázatokkal járhatnak. Ne vegyük félvállról a megjelenésüket!
Az én történetem
Tizennyolc éves voltam, amikor a térdhajlatomban, illetve alatta felfedeztem az első halvány erecskéket. Fájdalmaim ugyan nem voltak, ám ahogy telt-múlt az idő, a látványos erek egyre inkább megszaporodtak. Mivel huszonöt és harmincéves korom között három terhességem volt (az utolsó ráadásul ikrekkel), mire betöltöttem a „harmadik X-et”, úgy nézett ki a lábam a sok duzzadó, lilás értől, mint egy nyolcvanévesnek.
Az első években – négy pici gyermek mellett – persze a legkevésbé sem koncentráltam a visszereimre. Érerősítő kapszulát szedtem, nyaranta pedig hűsítő krémmel kenegettem a fájó, eres lábamat. Harmincnyolc éves koromban azonban úgy döntöttem: rászánom magam egy lézeres műtétre. Az operációt altatásban végezték, a lábadozás két-három napot vett igénybe, s több hónapon át kompressziós harisnyát viseltem. A műtétnek volt eredménye, de messze nem olyan mértékben, ahogyan elképzeltem. Két-három év után a lábam ugyanúgy nézett ki, mint az operáció előtt: a vastag, gyulladt erek megint kitüremkedtek. Nem volt más választásom: új klinika után kellett néznem!
A választásom végül egy pozsonyi magánklinikára esett. A konzultáción az orvos, miután rápillantott a lábamra, ennyit mondott: kifutóra a műtét után sem mehetek majd. „És ez pontosan mit jelent?” – kérdeztem vissza. Miután alaposan megvizsgálta mindkét lábszáramat (megtapogatta az ereket, ultrahanggal felmérte az állapotukat, majd lefényképezte őket minden irányból), közölte: „Nyolcvanszázalékosra meg tudjuk csinálni.” Több sem kellett nekem, belevágtam.
Végül a flebektómia (a visszér egy részének kimetszése – a szerk. megj.) és a lézeres kezelés kombinációját választottam megoldásként. Kétszer kellett a műtőasztalra másznom, ezúttal azonban nem altattak. A műtétet helyi érzéstelenítéssel végezték, de nem éreztem semmilyen fájdalmat. A kétórás beavatkozás után kompressziós harisnyában, a saját lábamon távoztam, s csak akkor szomorodtam el egy kicsit, amikor az orvosom közölte: a végleges eredményt csak hat hónap múlva láthatom.
Megérte a várakozás! Fél év elteltével ugyanis felszívódott a lábamról szinte minden „oda nem illő” ér, s végre nekem sem kellett vastag, 120 denes harisnyákba szuszakolnom a lábamat. Mivel időközben betöltöttem a negyvenötödik életévemet, ma már az sem zavar, hogy esztétikailag csak majdnemtökéletes a lábam. Tudom, min mentem keresztül, s értékelem, ami most van. Tavaly nyáron – majdnem harminc év után – egy tengerparti kirándulás alkalmával rövid nyári ruhába bújtam. S meg kell hagyni: nagyon élveztem, ahogy a meleg szellő legyezi a puszta lábamat!
Egy kis biológia
A történetemet azért meséltem el, hogy a sorstársaimnak reményt adjak: van remény, igenis kikerülhetünk győztesen a visszér elleni harcból! Ugyanakkor ahhoz, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást, fontos tisztában lennünk a probléma biológiai hátterével.
Iskolai tanulmányainkból talán dereng még, hogyan is néz ki az érrendszer. Az embernek zárt keringési rendszere van. A szívből a szövetek felé izmos falú erek – artériák – továbbítják a vért. Ezek az erek kisebb ágakra oszlanak, majd vékony falú hajszálerekben, úgynevezett kapillárisokban folytatódnak. A kapillárisok vénákban (gyűjtőerek, visszerek) gyűlnek össze, majd ezek a vénák egyre vastagabbak lesznek, és a szív felé irányítják a vért. A véráramlást a szív működése biztosítja. Ha azonban a vénák fala nem annyira rugalmas, mint az artériák fala, a vénák fala kitágul, s a tágult részben pangani kezd a vér. Így alakul ki a látványos visszér…
Sajnos ezúttal is sok múlik a genetikán: nem mindegy, mit örököltünk elődeinktől ezen a téren. Ha gyenge falú vénákat és rosszul záródó vénabillentyűket „kaptunk”, érdemes minél korábban orvosolni a problémát, a kor előrehaladtával ugyanis ezek sok fájdalmat és kockázatot jelenthetnek.
Kihez forduljunk segítségért?
A visszér betegségeivel az érbelgyógyász, más néven angiológus foglalkozik, aki ultrahang segítségével pásztázza végig az ereket. Ha visszereinket kezeltetjük, az alábbi betegségeket is kordában tarthatjuk, illetve megelőzhetjük:
- Visszérgyulladás: Míg felületes a gyulladás, fájdalom és bőrpír érzékelhető. Később azonban – ha nem kezeltetjük – súlyosabb problémák is kialakulhatnak.
- Lábszárfekély: Nem csak idős emberek betegsége – hiába vagyunk hajlamosak ezt gondolni! A veszélyes fekély elhanyagolt érrendszeri betegségek esetén a fiatalabb korosztálynál is megjelenhet. Szerencsére gyógyítható, idős embereknél azonban már nehezebben regenerálódik a szövet.
- Trombózis: A mélyvénás trombózis egyenesen az életet veszélyezteti, hiszen a vénákban vérrög (trombus) keletkezik, mely eljuthat a szívig, tüdőig. Tünetei: erős mellkasi fájdalom, nehéz légzés, szapora légzés és szívverés, verejtékezés, ájulás. Tüdőembólia esetén csak azonnali orvosi beavatkozás segíthet a betegen.
A külső vénák gyulladása fájdalommal jár: az ér és annak környéke duzzadt és piros. Ilyen esetben viszont nem áll fenn trombózisveszély. A belső erek trombózisát a láb melegsége is jelezheti, és összehasonlítatlanul nagyobb fájdalommal jár, mint az érgyulladás. Ugyanakkor mindkettő esetben fontos a szakorvosi ellátás.
Az esztétikum sem mindegy!
Azt hiszem, minden nő nevében kijelenthetem: szeretnénk, ha a lábunk minden korban makulátlan és csinos lenne, s odavonzaná a kíváncsi férfitekinteteket. Ez a kiváltság azonban sajnos nem mindenkinek adatik meg. Sokan – hozzám hasonlóan – már a húszas éveikben felfedezik a lábszárukon az ereket, amelyek az idő előrehaladtával egyre inkább megsokszorozódnak, s egyre látványosabbak lesznek. Ráadásul a várandósság időszakában a lábak és az érhálózat duplán vannak terhelve, így a kellemetlen tünetek csak fokozódnak. (Éppen ezért ökölszabály: ha érrendszeri problémára utaló jelet érzékelünk magunkon, forduljunk orvoshoz!)
Más kérdés, hogy milyen lehetőségeink vannak, ha esztétikai szempontból szeretnénk javítani a helyzeten. Az ér fajtájától és nagyságától függően különböző beavatkozásokon eshetünk át, hogy a vádlink csinos legyen. Fontos ugyanakkor, hogy csak elismert specialistához forduljunk a cél érdekében – a kóklereket kerüljük el!
A reklámokban mutogatott kapszuláktól, krémektől – talán mondanom sem kell – még egyetlen erecske sem tűnt el. Preventív hatásuk persze lehet, illetve erősíthetik az érfalat, esetleg hűsíthetik a problémás területet – ugyanakkor kizárt, hogy csupán a készítményektől szép lábunk legyen...
Lássuk a lehetőségeinket!
Szkleroterápia: a vénás visszérprobléma kezdeti stádiumában alkalmazzák, az apró hajszálereket és vékony erecskéket ugyanis pikkpakk eltünteti. Ehhez az esztétikai szakorvos egy vékony tű segítségével speciális folyadékot juttat az érbe, amelytől az ér bedugul, picit begyullad, majd felszívódik. A tapasztalat azt mutatja, hogy időről időre ismételni kell az eljárást, mert bizony a vékony seprűvénák itt-ott felütik a fejüket. A kezelés sem altatást, sem érzéstelenítést nem igényel, s az apró tűnyomon kívül semmilyen heg nem keletkezik. Az injekció hatására az erecskék azonnal eltűnnek, a vénák felszívódása a bőr alatt azonban eltart egy ideig. Mint minden ilyen jellegű beavatkozásnál, javasolt a kompressziós harisnya hordása, a sportolást pedig néhány napig hanyagolni kell.
Visszérműtét: ha a lábunkon sok a tágult ér, s hozzá rendszeres lábfájdalom és dagadás társul, érdemes elgondolkodnunk a műtéten. Természetesen ezt alapos orvosi kivizsgálás előzi meg, de érdemes informálódnunk, milyen lehetőségeink vannak ezen a téren.
Lézeres visszérműtét: az operáció során magas hőmérsékletű lézersugarat vezetnek a beteg érbe, amely összezárja azt. A nem működő ér lassan felszívódik a szervezetben. A beavatkozás hegmentes: helyi érzéstelenítéssel végzik, és nem igényel hosszas lábadozást. A műtét után kímélni kell a lábat, a séta és a kompressziós harisnya azonban minden esetben segítenek a gyógyulás folyamatában.
Rádiófrekvencás érműtét: a beavatkozás során minimális bemetszést követően egy kis méretű katétert helyeznek el az érben. A rádiófrekvenciás hullámok az eret először szűkítik, majd teljesen elzárják. A véráramlás ezt követően az egészséges vénákba terelődik, s az elzárt ér felszívódik.
Ragasztásos visszérkezelés: hasonlít a szkleroterápiához, ám itt az ér megszüntetéséhez ragasztóanyagot fecskendeznek az adott területre, mellyel elzárják a vér útját.
Flebektómia: a lábon ejtett apró metszéseken keresztül az ér kihúzható, majd a metszés nagyságától függően a seb bevarrható. Ez az eljárás minimálisan viseli meg a szervezetet, tehát gyors felépülés várható.
Minden technológiával egy a cél: hogy a rosszul működő eret eltávolítsák. A beteg, duzzadt erek ugyanis már nem tudják optimálisan ellátni a feladatukat: ilyenkor a véráramlás akadozik, és a bennük felgyülemlő vér gondokat okozhat.
Mit tehetünk a megelőzésért?
A kulcs ezúttal is a rendszeres testmozgás és a kiegyensúlyozott táplálkozás. Ha fiatal korunktól kezdve sportolunk, a lábizmaink a meggyengült eret megtámasztják, s valamelyest kompenzálni tudják az ér gyengeségét. Így a véráramlat hatékony marad, és nem alakulnak ki vérrögök.
A mozgás akkor is fontos, ha már kialakult a betegség! A gyaloglás serkenti a véráramlást, éppen ezért minden üléssel töltött óra után érdemes felállnunk, s legalább tíz percet mozognunk, sétálnunk. Egy hosszú nap végén – ha tehetjük – fussunk, esetleg pattanjunk kerékpárra! Mivel a túlsúly óriási terhet ró a szervezetünkre, érdemes – akár szakember bevonásával –kialakítani egy kiegyensúlyozott étrendet, amellyel képesek lehetünk kordában tartani a mérleg mutatóját. Érdemes rákeresni az interneten speciális, a vénát erősítő tornagyakorlatokra: nagyon hasznosak lehetnek!
