Szerkesztőségünkbe rengeteg levél érkezik, melyekben elsősorban a terhességgel kapcsolatos kérdések szerepelnek. Cikkünkben egy diplomás szülésznő válaszol olvasóink kérdéseire.
„Újabb költözés. Újabb ingovány, de ez az utolsó!” – mantráztam magamban, miközben a költöztetőautóra vártam. Közben megannyi érzés kavargott bennem, hisz tudtam: ez más lesz, mint a korábbiak. Ennek most egy életre szóló elköteleződésnek kell lennie…
A tökéletes anya sose kiabál a gyerekével. A tökéletes anya órákig játszik vele, takarít, főz, mos és vasal, miközben haja belőve, dereka karcsú. Ilyennek képzeljük a tökéletes anyát. Sajnos, a legtöbb gyereknek pechje van – a sors nem ilyen tökéletes anyát adott neki.
Nem is gondolnánk, hatéves csemeténknek mi mindent kell elsajátítania ahhoz, hogy a szakemberek iskolaérettnek nyilvánítsák. Sokszor elképzelni is nehéz, hogyan lesz a nyári szünetben szertelenül játszó lurkóból szeptembertől egy csapásra felelősségteljes kisiskolás.
Család vagy hivatás? Anyaság vagy munka? Végezhető-e egy időben mind a kettő? A válasz nem vágyálom, mert van egy új lehetőség, a részmunkaidő. Létezik, de nálunk még egyelőre kicsi a kínálat, pedig lenne rá igény.
Bauer Ildikóval a születésnapja után egy nappal találkoztunk. A jókívánságaimhoz hozzátette: talán nincs is annál fontosabb, hogy ebben az évben már hárman lesznek a karácsonyfa alatt.
Horňák Simon Alica elképzelni sem tudná a karácsonyt hangos nevetés, gyerekzsivaj, na meg persze a nagybácsik és a nagynénik „nagytanácsa” nélkül. Az asztalt tizenöten (jobb években húszan) ülik körbe...
„Férjből boldog édesapa, édesapából magányos férj lettem. Lehet, hogy csak donornak kellettem? Férfi vagyok: édesapa és férj, aki az elmúlt két évben érzelmileg teljesen elveszítette a feleségét” – írja egyik olvasónk.
Szüntelen azon töri a fejét, mivel szerezhetne örömet a gyerekének, de magának még egy blúzt sem vesz? Nem emlékszik a napjára, mikor kapcsolódott ki egy jót, mert minden szabadidejét a lányának szenteli? Akkor szeretete már nem szülői szeretet, hanem függőség.
Ha a kedvesünknek gyermeke van, előfordulhat, hogy sokkal jobban megszeretjük a kicsit, mint amennyire az apját valaha is szeretni fogjuk. Ilyenkor aztán nehéz a szakítás, mert attól félünk, ha véget vetünk a kapcsolatnak, többé sosem látjuk majd a gyereket.
"Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy,
és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat
útközben úgyis meg fogod találni."