Elbiciklizek Jutka tanító nénihez, hogy odaadjam neki a rajzomat. Az ötéves Ádám lerajzolta az ovit. A legjobb barátai is helyet kaptak a rajzlapon, Dávid, Máté és Lilla. Jutka tanító néni köré pedig egy méretes piros szívecskét kerekített...
A „koronaszörny” átrajzolta a gyermekeink életét. A kisgyermeknek mesébe bújtatják a fő gonosztevőt. Ez a szörnyecske fogócskázni szeretne velünk, és a „játék” során mindenkit el akar kapni. Mi pedig cselesen elbújunk előle, és minden nyomot eltüntetünk egy alapos kézmosással.
Az orvosok a varázslók: hónapok óta keresik a megfelelő csillámport a koronaszörny eltüntetésére. Miután megtalálják a fő összetevőket, egy abrakadabrával szivárvánnyá változtatják a főgonoszt. Amikor a szivárvány megvillan az égbolton, akkor Jutka tanító néni újra kinyitja az óvoda kapuját.
Az óvó nénivel viszont másként áll a helyzet… Hiányoznak neki a gyerekek, és tudja, hogy ez a szörny nem egy mesefigura. Csak abban bízik, hogy előbb vagy utóbb a jó legyőzi a rosszat, ahogy az a mesében történik. Virtuálisan nem tudja megsimogatni a 12 fős Katica csoport tagjait. Mesevideókat, mondókákat küld át a szülőknek, hogy mindig legyen a tarsolyukban valami, amivel lekötik és fejlesztik a gyermekeket. Minden napra jut egy-egy Jutka nénis játék a Katica csoportosoknak!
Az óvó néni folyamatosan ötletel. Most épp az anyák napjára készül – mert amellett, hogy óvónő, anyuka és nagymama is. Jól tudja, hogy az év egyik legszebb napja az anyák napja. Nem mulasztott el még egyetlen anyák napi műsort sem...
Virtuális anyák napja!
Az idei anyák napja viszont elmarad, mint ahogy minden más... Jutka nénit ezért virtuálisan kiosztotta a feladatokat. Az anyukák közösen készülődnek a gyermekeikkel, együtt rajzolnak és együtt tanulják meg a kiosztott versikéket.
– Verset mondok neked anya. Jó? Tanítsd meg velem, amit Jutka tanító néni küldött!
Ez az első anyák napja, amire az én csillogó szemű, majd 3 évesem nagy erőbedobással készül. Én meg potyogó könnyel hallgatom őt a kanapéról. Számos jólelkű, elhivatott „Jutka néni” tanít az óvodákban. Ők azok, akiket egy életen át nem feledünk el, mert anyáink helyett anyáink voltak a hétköznapokban. Köszönettel tartozunk minden bölcsis és ovis tanító néninek, hogy még ezekben a vészterhes időkben is gondoskodnak cseperedő gyermekeinkről!
„Nagyon hiányzol, tanító néni!" szlogennel megkértünk pár anyukát, hogy ossza meg velünk, miért hálás a gyermekmegőrző intézményeknek.
Betík Balajthy Bettina (Tornalja)
Benett fiamnak nagyon hiányoznak az óvó nénik, és ezt nap mint nap hangoztatja. A tornaljai református óvodába jár, nemrég kezdte az ovit. Napról napra tapasztaljuk, hogy mennyit fejlődik a tanító nénik óvó keze alatt. Megtanult alkalmazkodni egy fix napirendhez, és azóta imádja a mókás közösségi játékokat. A színeket és a számokat már három nyelven elsajátította... És még a végtelenségig sorolhatnám a pluszokat! Hálás vagyok az óvónőknek a sok-sok szeretetért, amelyben nap mint nap részesítik a kisfiamat. Ötödik hete van itthon, de a mai napig minden reggel megkérdezi, hogy mikor mehet újra oviba? Ez is azt igazolja, hogy szuper óvó nénik veszik körül. Minden nap érkezik tőlük egy jó tanács, hogy mivel üthetnénk el hasznosan a napot. Festünk, rajzolunk, mondókázunk, igyekszünk tartalmasan eltölteni az időt, ám ez az ovit nem pótolhatja…
Mag Fodor Enikő (Guszona)
A kislányomnak, Boginak nagy a mozgásigénye. Még szerencse, hogy falun élünk, és az udvaron jókat futkározhat. Nem szeret egyedül játszani. Nemrég született meg a kisfiam, Levente. Kevesebb időm marad Bogira, mert egy újszülött gondozása egész napos feladat. Kislányom a rimaszombati Gólyavár Református Óvoda Sárga csoportjának a tagja. A tanító nénik nagyon készségesek, türelmesek, odaadók. Bogi hamar beszokott az oviba, mert előtte bölcsibe járt. Mérhetetlenül hálás vagyok a tanító néniknek, hogy kellő figyelmet szentelnek a hitoktatásnak, és magyarságtudatra nevelik a kicsiket.
Megemlékeznek a jeles napokról, műsort adnak. Nem csupán Boginak – nekem is hiányzik az ovi! Alig várjuk a nagy napot, mikor arra ébredünk, hogy oviba kell menni.
Árvay Réka (Rimaszombat)
Nelinka nagyon szereti az óvó néniket. Leginkább a csoportos foglalkozások hiányoznak neki – és a Gólyavár Óvoda. Mindig hazahozza megmutatni a munkáit. Az én kislányom nem kényszerből jár oviba, igazán jól érzi ott magát, és visszavágyik.
Tanóczky Krisztina (Komárom)
Imádjuk az ovit! Lillát nagyon szeretik az óvó nénik, és ő is szereti őket. A komáromi Marianum Egyházi Óvoda Süni csoport kisdiákja. Minden nap elmeséli nekem, mit csináltak a tanító nénivel. Nálunk nem sírással kezdődtek a reggelek, mindig boldogan megy oviba. Sőt, inkább azért sír, hogy most miért nem mehet?! Lilla alig várja, hogy befejezze a rajzot, amit már nem volt érdekes letisztázni. Pedagógus vagyok, de hiszem, hogy az itthoni foglalkozások nem pótolják az óvó nénik munkáját. Megható, mikor egy édesanya a gyermekét a színpadon látja énekelni és szavalni. Nagyon vártam az anyák napi műsort. Ez lett volna az első... Kitartást kívánok a kollégáimnak!
Mák Szvorák Emőke (Fülek)
Anna lányom a füleki Daxner Utcai Óvoda Baglyocska csoportjának a tagja. Megértette, hogy az óvó néninek nem csak egy „gyereke” van, és mára elfogadta…Itthon a színezéshez csak ritkán van kedve, bezzeg az óvodában! Imádja a közösen végzett tevékenységeket. Minden nap emlegeti az óvó néniket.
Agócs Lívia (Fülekkovácsi)
A fiam a helyi óvoda Katica csoportjába jár. Ez az első iskolaéve Simonnak. Szlovák oviba jár, mert az elsődleges szempont az volt, hogy ne kelljen őt faluról beutaztatni a városba. Kis közösség, családias hangulat, mindenki ismer mindenkit. Magyar és szlovák szakos pedagógusként fontosnak tartom, hogy a magyarságtudat mellett a szlovák nyelvet is megtanulja. Bő fél év alatt nagyon sokat bővült a szókincse. Az oviban a szabad foglalkozásokat kedveli, mert olyankor azt csinálhat, amit szeret. Autózik, orvososdit játszik… Sétálni is nagyon szeret a „kígyóval” (értsd. biztonsági vezető kötél). Köszönjük a tanító nénik eddigi munkáját – és a szakács nénikét is! Az oviban mindig duplázik, itthon pedig nem tudok semmivel a kedvében járni. Varázs fakanala lehet ott a szakácsnőnek. A jó étvágyát is annak tudom be, hogy jól érzi magát a tanító nénikkel és a gyerekekkel.
Nôta Farkas Gabriella (Fülek)
Két óvodáskorú lányom van, Anna és Laura. A Daxner Utcai Óvodába járnak. Nagyon hiányzik nekik az ovi. Itthon is el tudnak már egymással játszani, de hiába bábozunk és rajzolunk sokat, az nem pótolja a csak a Cica és a Manócska csoportban átélhető élményeket. Én vezetem a füleki ringató foglalkozásokat, tudom, hogy a cseperedő gyermekeknek milyen nagy szükségük van a közösségi foglalkozásokra. Egymástól tanulnak, fejlődnek, okosodnak. Várunk téged, kedves óvoda!
Balázs Ágnes (Balogiványi)
Falusi óvodába jár a kislányom, Noémi. Minden egyes kis barátja a környékről származik, és még azt is tudja, ki hol lakik. S most meg kell vele értetnem, ami nagyon nehéz, hogy miért nem járhat oviba a társaival. Mindig elújságolta, kivel játszott.
A legjobban az ovis műsorok hiányoznak. Olyan aranyosak, és jó látni, hogy mennyit fejlődnek a tanító nénik foglalkozásai által. Azt, amit óvodában kap, nem pótolja semmi.
Juhász Krisztina (Fülek)
Jessica a füleki Daxner Utcai Óvoda Baglyocska csoportját látogatja. Nagyon hálás vagyok az óvó néniknek, hogy sikerült a beilleszkedés. Pedig az elején voltak gondjaink! Nehezen nyílik az én kislányom. Az óvó nénikért mégis rajong! Csodálom a tanító nénik szuperképességét, hogy az odaadó, őszinte szeretetükkel meg tudják vigasztalni az anyjuk után síró gyermekeket. Jessica minden nap újdonságokkal tér haza, elmeséli, hogyan telt a napja. Mióta oviba jár, sokkal önállóbb. Megtanult egyedül felöltözködni, ez sokban segíti a napi rutint. Társasházban élünk, igényli a kintlétet, ehhez szokott hozzá. Ám most a mozgásigényét a krízis korlátok közé szorította. Közeleg az anyák napja, én, személy szerint egész évben erre a napra vártam, hogy lássam a kislányomat, amint a színpadon nekem szavalja a versét. A koronaszörny nagyon megkeseríti az életünket...
Végszó
Sok családban a lakást kénytelenek voltak a szülők szó szerint feldarabolni. A gyerekszoba az óvoda; a konyha az iskola, az étkezde és az anya munkahelye; a dolgozószoba és a nappali pedig az apáé. A mindennapi káoszon nehéz uralkodni. A bezártság a többgyermekes családokat is próbára teszi, de a gyermekeket egyedül nevelő anyákat is új helyzet elé állította. „És mit csinál napközben az ovis kisfiad?” – kérdeztem a minap az egyik barátnőmtől. „Kikészít minket” – nevetett Adrianna. Nemcsak a szülőknek nehéz, de a gyermekek is megőrülnek a bezártságtól: hogy nem találkozhatnak a barátaikkal, nem élhetik a megszokott kerékvágásban az életüket.
Tartsunk össze, és legyünk hálásak egymásnak!
