Az Új Nő idén ünnepli huszadik születésnapját!
Olyan lányokat kerestünk, akik lapunkkal egy időben, azaz 1994-ben születtek. Mi a közös bennünk?
Kovács Júlia elsőéves egyetemista Balázsfáról
– Újságszerető családból származom: apu és anyu nemcsak vásárolja, de gyűjti is a magazinokat. Kiskorom óta engem is az írott sajtó szeretetére neveltek. Anyu olvasókedvének köszönhetően ismerkedtem meg az Új Nővel is. Szeretek öltözködni, és fontos számomra az egészségem megőrzése, ezért főként a divattal és az egészséges életmóddal kapcsolatos cikkeket keresem. A múlt számban például a Lakatos Márkkal készült beszélgetés volt a kedvencem. Na meg, persze, a recepteket is szeretem. Főként sütni szeretek, anyuval kettesben szívesen kísérletezünk a konyhában. Egyetemistaként Nyitrán lakom, így a kényszer rávitt, hogy megtanuljak főzni, s ebben az Új Nő is a segítségemre volt. Mivel idegenforgalom szakos hallgató vagyok, így érdeklődéssel figyelem a körutazásokkal kapcsolatos írásokat is. Nem beszélve a keresztrejtvényről! Megfejtése mindig az én kiváltságom! Sajnos, az a tapasztalatom, hogy a kortársaim közül nem sokan ismerik az Új Nőt. Ezért ha én lennék a magazin főszerkesztője, megpróbálnék sok-sok képpel még több rövid cikket csempészni a lapba, melyek – mondjuk – párkapcsolati szervizt nyújtanának...
Kovács Júlia
Vasvári Csilla Nagymegyerről épp a táncművészeti főiskola felvételijére készül
– A mi családunkban vasárnaponként nagy családi ebédeket tartunk, utána pedig jókat beszélgetünk, közösen olvasunk vagy tévét nézünk. Ilyen alkalmakkor már kisgyerekként a kezembe akadt az Új Nő, de első igazi emlékem hetedikes koromból datálódik. A tulajdonnevek helyesírását tanultuk, és a példák közt az Új Nő is szerepelt. Ez volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy mi már régi ismerősök vagyunk. Azóta egyik kedvenc lapom!
Azért is érzem igazán közel a szívemhez, mert olyan embereket mutat be a környékünkről, akikről érdemes példát venni. Sok lap van, ami nekünk szól, de csak az Új Nő az, ami rólunk szól. S ez a mondásuk maradéktalanul igaz!
– A magazin hasábjain keresztül sokszor kedves ismerősökkel „futok össze”: szerepelt már benne volt osztálytársnőm és a barátnőm anyukája is. Otthon inkább könyveket szeretek olvasni, de heti háromszor edzésre utazom, s ilyenkor az Új Nőt az elejétől a végéig átolvasom. Mivel a hasunkat nagyon szeretjük, mindig kipróbáljuk a konyha rovat valamelyik receptjét. Szerintem a lap úgy jó, ahogy van, bár szívesen venném, ha kicsivel több sport lenne benne. Csak nehogy aztán túl fiús legyen!
Vasvári Csilla
Pregi Emese Nagydarócról, egyetemista
Emese a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának elsőéves hallgatója, aki szivárványos és kacajjal teli gyermekéveket tudhat maga mögött. Többször megszökött az óvodából, hogy a falu másik végén kössön ki, a nagyszülőknél, akik kényeztették, tejben-vajban fürösztötték az unokát. Bevallása szerint nem volt egy mintakislány. A játék babák, a fodros szoknyák nem érdekelték, inkább a foci, illetve a fiús csínyek vonzották, amelyeket két fiútestvérétől és két unokabátyjától lesett el. Emellett rettenetesen ragaszkodott a nagymama polcán sorakozó megsárgult könyvekhez, újságokhoz. Így találkozott a Nővel!
– Nagymamám nem szívesen vált meg kedvenc magazinjaitól, évekig őrizgette őket. Én pedig, hogy ne heverjenek szanaszét, a lapokat időrendi sorrendbe raktam. Kiskoromban főképp a képekre voltam kíváncsi, különös tekintettel a főzőrovat képeire! Csonka Új Nőket raktároztunk a polcokon, mert a nekem vagy a nagyinak megtetszett recepteket, illetve az illusztrációs képeket, kivágtuk, és átraktuk a házi „mindentudó” szakácskönyvünkbe. Tény, hogy szeretek olvasni, de mára elég kevés időm jut az olvasásra, egyáltalán a szórakozásra. Elsősorban az iskolában szeretnék helytállni, ami nem könnyű. Várakozás közben az orvosnál, a buszon azonban mindig az Új Nőt olvasgatom. S mi az, amit elsőként fellapozok? A főzőrovat! Mi, fiatalok a digitális kor gyerekei vagyunk. Nem érezzük szükségét a könyvek, magazinok kézzel történő lapozásának, mert a neten bármit megtalálunk. Pedig az olvasás egészen más élményt nyújt! Ezért keresem még mindig az Új Nőt. Megtestesíti a múltamat, de össze is köt a jelennel, mert az idők során rengeteg a változás. Ahogy én is változom.
Pregi Emese
Peszeki Veronika Kétyről, főiskolai hallgató
Veronika vidám, kedves, mosolygós lány. Múlt évben még az érettségi vizsgára készült az alsóbodoki magán-szakközépiskolában, ma pedig a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola hallgatója turizmus–vendéglátás szakon. Nagy változás, hogy Budapesten mindenről magának kell gondosodnia, az ügyintézésekben is magára van utalva. Érzi tehát a hirtelen rászakadt felelősséget. Úgy látja, most, hogy betöltötte a húszat, a szülei is felnőttként kezelik.
– Elsőként Nyitrára jelentkeztem, de nem vettek fel. Pesten jól érzem magam, jó a közélet, a tanárok is kedvesek, segítőkészek. Meghatározó szerepet játszott az életemben Alsóbodok: jó és igaz barátokra leltem ott, van, akivel most is csoporttársak vagyunk, együtt lakunk. Zárkózott alkat vagyok, és pont a nyitásban segítettek a kollégiumi évek. Szeretnék jobb ember lenni, ez állandó törekvésem. Bízom benne, hogy sikerül lediplomázni – egyelőre erre összpontosítok. Nyáron külföldre készülők, hogy tökéletesítsem angoltudásomat. Amerikát céloztam meg, egy gyerektáborban fogok dolgozni. Mindig nagy álmom volt, hogy más országokat, helyeket fedezzek fel. A főiskola után majd megfelelő munkahelyet szeretnék. A külföldi munkavállalás továbbra is a terveim között szerepel, de mindenképp hazajövök, hiszen itt van az otthonom, a családom és a barátok!
Peszeki Veronika: Szeretem az Új Nőt, a magazin pár évvel ezelőtt került először a kezembe, rögtön megtetszett. Ha van időm, főként utazáskor, szívesen lapozgatom. Elsőként a divat, az életmód és a trend rovatokat olvasom.
