Napjaink egyik leggyakrabban használt szava a magyar származású kanadai orvos, Selye János alkotta „stressz”, ami „nyomást, feszültséget” jelent.
Ha a szervezetet stresszhatás éri, ez védekező/alkalmazkodási reakciót (adaptációt) vált ki, melynek célja, hogy túléljük a stressz okozta „megterhelést”. E reakcióban a fő szerepet a tudatunktól függetlenül működő ún. vegetatív idegrendszer játssza, amelyhez a működést serkentő vagy gátló „parancsokat” a hormonok juttatják el. Stressz hatására fokozódik a stresszhormon, a kortizol (glükokortikoid) szintje.
(Kép forrása: instagram.com/verapaxton)
Az orvostudomány sokáig csak a felnőtteket érő stresszhatásokat tanulmányozta. Ezen belül foglalkoztak a terhes nőt ért stresszingerek hatásával is, és úgy vélték, hogy ezek csak ritkán és csak átmeneti reakciót válthatnak ki az anyaméhben jól védettnek hitt magzatban. Mára ez a vélemény alaposan megváltozott.
Kiderült ugyanis, hogy a magzatot érő stresszhatások nemcsak a méhen belüli testsúlynövekedés visszaeséséhez – azaz 2500 gramm alatti születési súlyhoz – és koraszüléshez vezethetnek, hanem hosszan tartó, elhúzódó hatásuk is van, ami közrejátszhat több felnőttkori betegség kialakulásában is.
A magzatot ért stressz elsősorban a felnőttkori elhízásra, a 2-es típusú cukorbetegség és magasvérnyomás-betegség (hipertónia) kialakulására hajlamosít. Az anyát érő stresszingerek hatására bekövetkező hormonális változások közül – a magzatra nézve – a stresszhormon, a kortizol fokozott szekréciója a legveszélyesebb.
A mellékvesekéreg (kortex) által termelt és ezért „kéreghormonnak” is nevezett kortizol „normális szintje” fontos szerepet játszik a magzati szövetek érésében, növekedésében és a szervek beidegzésében. Az anyát ért stressz következtében az anyai vér magasabb hormonszintje átjut a magzatba is. A magzat úgy próbál alkalmazkodni a magas hormonszint ellen, hogy fejlődő szöveteiben csökken a hormonreceptorok száma.
Ha kevesebb a receptor, kevesebb hormon kötődik a szövethez, és így kisebb lesz a hormonhatás. Egy bizonyos hormonrezisztencia (csökkent válaszképesség) alakul ki, amely átvivődik a születés utáni évekre is, és a már említett betegségek – melyeknek közös háttere éppen a hormonrezisztencia – kialakulására hajlamosít.
Milyen gyakorlati következtetés hasznosítható a vázolt kórélettani folyamat ismeretéből? A születendő gyermek jövője, hogy elhízott, cukorbeteg, hipertóniás lesz-e majd felnőttkorában, már a terhesség alatt eldőlhet. Ha az anya dohányzik – a nikotin érszűkületet okoz a méhlepény ereiben is, ezért a magzat „éhezik” –, alkoholt és/vagy drogot fogyaszt, sokat éjszakázik, az így kialakuló stresszállapot bizony káros hatással lesz a magzatra is.
A magas lázzal járó betegségek (influenza!), az anyát érő „lelki megrázkódtatások” (válás, haláleset a családban, érzéketlen, durva férj) mind stresszingerként hatnak, és nemcsak kis súlyú és ezért esendő magzat koraszülöttként való világra jöttéhez vezethetnek, hanem tartós hatásként a gyermekkorban vagy később az élettartamot és életminőséget befolyásoló betegségek kialakulását is „megkönnyítik”.
