Ez Manet egyik leghíresebb képe. Ezzel szinte sokkolta Párizst.
A nézők hozzá voltak szokva ugyan a női akthoz, de mindig olyan környezetben, ami „ártalmatlannak” mutatta a meztelenkedő nőt.
Istennők vagy allegória formájában ábrázolták a pucér nőket. Manet szembeszállt kora álszentségével, amelyik nem akarta elismerni, hogy igenis vannak prostituáltak, sőt, a széplányok még vonzóak is lehetnek.
Olympia láthatóan nem érzi szükségét a takargatásnak. Feltámaszkodik csodás fehér-szürke párnáin, melyeket Manet érzéki élvezettel és részletességgel fest meg, és kihívóan néz a belépő vendégre.
A férfi valószínűleg úgy gondolta, megédesíti a közeledését a gyönyörű virágcsokorral, amit a szolgáló úrnője figyelmébe ajánl, de Olympia nem vesz róla tudomást. Kicsi lábai, a magnólia a hajában, a pihenő előkelő hölgy póza – mind segít élvezetessé tenni ezt a nagyszerű képet.
A kép igazi szépségét a színek adják. A szolgáló sötétbarna bőre van szembeállítva a függöny sötétjével, a kismacska tintafeketéje az ágynemű fehérjével, Olympia sárgás rózsaszín bőre a pompás keleti kendővel. El sem lehet képzelni, hogy van olyan valaki, akit hidegen hagyna ez a kép.
